Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Egy régi épület új élete Gábor István: Korányi Frigyes és Sándor Kórház

Siklós Péter felvételei A VII. kerületben a Rózsák terével szemben van egy málló falú, nem túlságosan szép, szürke épület, amely középütt egy, két oldalsó szárnyán pedig kétemeletes. 1945 óta közkórház ez az épület, amelyet 1947-ben a magyar orvostudomány múltszázadi két nagy alakjáról, Korányi Frigyesről és fiáról, Sándorról neveztek el. A közkórházban jelenleg 595 ágy van, de korábban ezer személyesre tervezték. Igaz, hogy akkor nem SZTK-betegek, hanem elaggott fővárosi szegények számára létesitették. 1. A kórház elődjét, az aggok menhelyét 1856-ban építették föl. Létrehozását „nevezetes" esemény előzte meg: I. Ferenc József és Erzsébet házassága 1854. április 24-én. A szegényház „amaz örömnapnak köszönheti" — ahogyan az akkori lapok írták — megalakulását, és ebből az alkalomból a királynéról nevezték el. Erzsébet szeretetotthon, latinosan Elisabethineum lett tehát a hivatalos neve. Az elhatározás után nyomban megindult az építkezés. A középső homlokzatfal Hild József műépítész tervei alapján 1856-ban már készen állt. A Művészeti Lexikon adatai szerint Hild egyedül a fővárosban 917 épülettervet készített, de a részletes felsorolásból ez a szürke kaszárnya — aligha véletlenül — hiányzik. 1856 októberében tehát már állt az erdősori épület, amely 300 ápoltat fogadott be. Igaz, pénzhiány miatt csak a középső rész készült el, a két oldalsó szárny csak később keletkezett. Az épület zárkövét pedig az alapítás után 10 évvel, 1866. február 27-én helyezte el a főhomlokzat csarnokában Ferenc József és Erzsébet királyné. A vörös márványtábla ma egy raktár belsejében látható, miután a bejárat azóta megváltozott: nem a Rózsák tere, hanem az Alsóerdősor felől lehet belépni a kórházba. Egy regi epiílet Gábor István Korányi Frigyes A pesti „szegényápolda" létesítését Pfahler Ferenc szegényügyi igazgató, községtanácsnok és főképp a szegény betegek istápolója és lelkes apostola, dr. Rózsay József orvos, későbbi akadémikus sürgette. Rózsay 1840-ben szerzett doktorátust, 1850-ben kinevezték a szegény- és dologház főqrvosává, és több mint három évtizeden át irányította az aggok menhelyét. Az ő dolgozataiból ismerhetjük meg a leghitelesebben mind az Elisabethineum történetét, mind pedig a pesti szegényügy előzményeit. Rózsay egyébként a' tudomány szempontjából is sokat hasznosított az Erzsébet szeretetotthonból. Egyik publikációjának például ez a címe: „A pesti agg-ápolda és az aggkorban gyakrabban előforduló sajátságos lefolyású károk." Másik nevezetes tanulmánya: „Észleletek az aggkor élettani és kórtani változásai köréből, s a pestvárosi agg-gyámoldának (Elisabethineum) 34 évéről 1830-tól 1863-ig." Ebből az utóbbi címből is kitetszik, hogy szegényház 1856 előtt is volt már Pesten. A XVIII. század közepétől mozgalom indult ilyen intézmény létesítésére. 1762-ben Jobst Erzsébet 2200, 1770-ben Szalay Zsuzsánna 12 ezer, 1790-ben pedig Wieser Mihály 14 ezer forintot adományozott erre a célra. A szegényeket kezdetben, 1781-től 1783-ig a klarisszák megszüntetett kolostorában helyezték el, majd a befolyt pénz egy részét a Rókus építésére fordították (akkoriban ez a régi épület is szegényápolda volt). 1816-ban József nádor felesége, Hermina főhercegasszony védnöksége alatt megalakult a Pesti és Budai Jóltevő Asszonyi Egyesület, amely önkéntes dologházat, szegényházat, szegény kisdedóvót és a vakok számára gyógyintézetet alapított. 1833-ban Pest város hatósága József nádor fölszólítására átvette a vakok intézete kivételével mindazokat az intézményeket, amelyeket a Nőegyesület hozott létre. Az aggokat később a Nyár utcai városi épületben helyezték el; ennek rövidesen fiókintézete nyílt az akkori Főherceg Sándor utcai Zerge-házban, majd egy újabb ilyen intézmény létesült a Diófa utcában. Ezek Az előcsarnok 16