Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Vörös Károly: A világváros körvonalai

A Keleti Pályaudvar első terve (1871) Csigó László reprodukciói Duna-szabályozás lyes városrendezési elvekből kiinduló kiírás — melynek megszerkesztésében az előzmények után nem alaptalanul sejthetjük Reitter kezét és koncepcióját — kétségtelenül többékevésbé kész helyzet elé állította a pályázókat. Már csak józan megfontolásból is alkalmazkodniok kellett a meglevő és éppen súlyponti negyedeiben többé-kevésbé magas beépítésű városszerkezethez; emellett még az újonnan kialakítandó szerkezet és a középületek elhelyezése tekintetében is erősen megkötötték a kezüket. Ezen nem enyhített a pályázat eltérő koncepciókat is igénylő kérése. Ennek folytán viszont nem meglepő, ha a pályázat új megoldásokat kevéssé hozott — még kevésbé fogadott el —; az első díjat végül is az a pályamunka nyerte el, amely legjobban alkalmazkodott a kiírásban rögzített koncepcióhoz. A pályázatra összesen 10 pályamű érkezett be. Az első díjat Lechner Lajos, „Veritas", a másodikat Feszi Frigyes „Metropol", a harmadikat a már említett londoni cég „Ich dien" jeligéjű pályamunkája nyerte el. Lechner első díjas, a kiírásban rögzített igényeket józanul tudomásul vevő terve — a kiírás igényeinek megfelelően — a Bel- és Lipótvárost, valamint a Várat és a Váralját tekinti a központi funkciók kiszolgálására elsősorban hivatott, tehát reprezentatívan kiépítendő és szabályozandó városmagnak. A Vár erőteljes átépítésének ötletét, úgy látszik, Táncsicstól, illetve az ugyanezt ajánló 1868. évi budai városi javaslatból meríti. Lechner ugyanis építészetileg külön választja a Várban a palotát — melynek a mai Szent György térig történő kiterjesztése az akkor még ott álló evangélikus templomnak a Bécsi kapu térre való áthelyezésével együtt itt vetődik fel először — és magát a lakónegyedet. A várkapukat elbontja (bár katonai erődítmény jellege csak 1875-ben fog megszűnni), de a falakat — felismerve városképi értéküket — meghagyja. A pesti bizottság javaslatát veszi át az Újépület szanálásának tervével; az a később sokat kárhoztatott álláspontja pedig, miszerint a pesti Duna-parton a már Táncsics és mások által is javasolt parkosítás helyett e terület reprezentatív beépítésével ért egyet, a pályázat időpontjában jórészt már csak elvi értékű volt — mivel a beépítés időközben, s éppen a legreprezentatívabb pontokon, a Dunakorzón, már megtörtént, vagy éppen befejezés előtt állt. Lechner javára el kell ismerni azonban, hogy a pesti belterületet és a Víziváros lehető fásítását szorgalmazza, sőt a város körül is erdő- és kertövezetet akar létesíteni. A város többi részeit: a Kiskörúttól a Városligetig, illetve a Kerepesi temetőig nyúló negyedeket a kiírás szellemében Lechner is a kisipar és a kiskereskedelem számára tartja fenn. Budán a Vízivárost, Újlakot és a Tabánt javasolja e célra kialakítani. A Kerepesi temetőtől a Dunáig nyúló részt, és azon át a Gellérthegy alját — ugyancsak a kiírásnak megfelelően — gyárnegyednek szánja. Ám sem itt, sem a kisipari-kiskereskedelmi negyedekben nem lát jelentősebb átépítési feladatokat. Úthálózati terve a kiírást Táncsics alapötletéből kiindulva fejlesztené tovább. Táncsicsnál a várost körülvevő külső körcsatorna tervével találkozunk; ennek hatását tükrözi a mai Kis- és Nagykörúton kívül még egy harmadik (nagyjából a mai Dózsa György út és a temetőnél attól kifelé, a Mező Imre és a Hámán Kató út vonalán vezetett), valamint a mai Hungária kőrútnak megfelelő negyedik körút létesítése. A körútrendszert, túllépve ezzel valamennyi más terven, Lech-Városrendezés a Borsszem Jankó karikaturistájának szemével (1871)