Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Merényi László: Általános sztrájk kísérlete hatvan évvel ezelőtt

gyarmatokat is mint z, férfiúság és legénység, mely némi helyütt „Stammgast" (törzsvendég) féle hűségben tünteti ki polgári kötelességteljesítését". Az okot egyrészt abban látja, hogy elterjedt az a nézet: „Gyáva, ki szobában ül", másrészt: „a lakás nedves, alacsony, rosszbűzű, sötét, a szomszéd trombitál, hegedűt gyakorol, odalent soha nem nyugvó kovácsműhely vagy mindig rosszszagú patika, szürkület előtt kalapácsoló lótársaság, fejünk felett vívó- vagy akrobátiskola, tőszomszédban mészárszék és egyéb szék minden fűszereivel; más oldalrúl egy vagy több gyár, kormos, füstöt okádó magas kémény, nyüzsgő, pöffeszkedő, soha kifáradni nem tudó gőzgép ... megszöktetnék a szentet is". Mindezek ellenére a 30-as évek csúf Budájára — amelynek házai a hegyoldalakon oly rendületlenül, összevissza állnak, „mint egy vén asszony fogai" —, zsúfolt Pestjére már úgy tekint, mint az ország „kiművelt városfőjére". „Budapest fekvése kies, s olyan, mely egyesítő központnak sok tekintetben helyesnek látszik ..." „Kell valami helynek lenni, ahol az eszmék concentrálódjanak, s azt hiszem, azon helynek Budapestnek kell lennie, melyen kívül én a hazában ilyen concentrationális pontot nem lelek sehol. De Pest városának iparkodnia kellene az ittlakás kellemeit, kéjelmeit növelni, hogy a gazdagok ide jöjjenek és örömest itt maradjanak. Mit tett e tekintetben a város mindekkoráig ?" SZÉCHENYI A TETTEK EMBERE. A Budapest koncepció megvalósítására 1831-ben a Rendeknek azt javasolja, hogy az országgyűlés színhelye Pest legyen; „ ... ezt kívánja az ország fejlődése és jövője". Amikor pesti polgárrá választják, 1829-ben, már programját sejtető ilyen pohárköszöntőt tart: „Éljen mindenki szerencsésen, boldogul, ki Pest városa, mint hazánk központjának s úgyszólván szívének előmenetelén és díszén törekszik, fáradozik!" Fővárost fejlesztő tevékenységének félsorolása szinte városrendezési menetrenddé állt össze. Tervei meghökkentően sokoldalúak: „ .. . vásár, kövezet, öntözés, kertek, légszesz, városliget, fasorok, lóversenypálya, hajógyár, kikötő, csatorna, kutak az udvarokban, híd, gőzhajózás, szolnoki csatorna, útjavítás, munkaház, a szerviták kitelepítése, magyar szinház, olasz opera, bálterem, lovarda, gőzmalom, ivókúra, téli uszoda, gellérthegyi sétány, száz vitorláshajó, templomok, ipari főiskola, családi házak, 38 kúria épület, királyi palota, Budára kevesebb szőlőt, több nyaralót, városalaprajzokat összehangolni, fácános, budai hegyoldal házait rendezni" stb. Pesti Por és Sár című röpiratában az utcaseprés részletkérdéseire is kitér. Egy korabeli tréfás karikatúra, mint a főváros tiszteletbeli utcaseprőjét ábrázolja. A nagy alkotások sorában kiemelt fontosságúnak tartja a Magyar Tudományos Akadémia, a Lánchíd és az Alagút építését. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis fővárosi funkciót hordoz, amikor a nyelvművelés és a magyar tudomány számára centrumot teremt. BUDA ÉS PEST EGYESÜLÉSÉNEK Fő NEHÉZSÉGÉT az elválasztó és összekötő Duna képezte. Bár Széchenyi a Dunának nagy szerepet szánt terveiben — a Dunából akarja megcsinálni Európa fő vízi útvonalát —, elválasztó hátrányait is kínos személyes tapasztalatatból ismeri meg. 1820 telén Debrecenből jövet Budán át akar Cenkre jutni, de a zajló jég útját állja. Ott áll fagyott lábbal a pesti patton, s nincs semmiféle alkalmatosság, amely átvigye. Kénytelenségből egyetlen útiruhában — még csizmáját sem tudja lehúzni — 5 napig várakozik a Hétválasztó fogadóban. Ünnepélyesen felajánlja egy évi jövedelmét egy Pest-Buda közötti állóhidra. A pénzt ugyan nemsokára a Magyar Tudományos Akadémia alapítására adja; de később megalkotja a róla Széchenyi Lánchídnak nevezett első dunai állandó hidat. A Lánchíd teremtette meg a lehetőséget Budapest tényleges kialakulásához. 1831-ben megalakult a Budapesti Hídegyesület, 1842-ben ünnepélyesen leteszik az alapkövet. Az építkezés, minden kicsinyes gáncsoskodás ellenére, sikeresen folyik. 1849. november i-én megnyílik a Lánchíd a forgalom számára, s felépül az Alagút is; de ezeket a műveit a kezdeményező már nem láthatja. A Lánchíd ékessége a korabeli városképnek s egyben a legszebb példája Széchenyi tevékenységének. Benne van a közjogi harc diadala, a városok összekapcsolása, egy ország közlekedési centrumának szívdobogása, Budapest világvárosi jellegének összefoglalása. Budapest immár a nemzet kulturális központja, az iparosodás, a társadalmi fejlődés ösztönzője. Barabás Miklós tollrajza a Lánchíd építéséről Széchenyi vázlatai a Lánchíd hoz