Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Merényi László: Általános sztrájk kísérlete hatvan évvel ezelőtt

Kálmán szocialista vezetőt, mire hatezer dolgozó egyemberként szüntette be a munkát. Kihűltek a kohók és a kazánok; „a tűz odakint, a gyáron kívül lángol, a munkások harcos szívében, erős akaratában, legyőzhetetlen igazságában" — állapította meg a Népszava. A hosszú ideig tartó csepeli mozgalom nem ok nélkül keltett nagy figyelmet. A dolgozók fegyelmezett és egységes fellépése jelezte, hogy hasonlóra lehet számítani az elkövetkező nagy tömegsztrájkban is. A munkásság e készülő nagy mozgalmát más haladó erők is támogatták. A polgári baloldal február folyamán számos esetben rendezett közös gyűléseket a szocialistákkal. A február 16-i budafoki közös'megmozdulás határozata kimondta: „Csatlakozik a munkásság választójogi harcához, mert csak az igazi, demokratikus szavazati jog képes a mai züllött állapotok helyébe a fejlődni akaró, szabad Magyarországot megteremteni." Aznap hasonló rendezvényekre került sor Rákosfalván is. Itt a gyűlés után a szocialisták és a Köztársasági Párt hívei közös felvonulást rendeztek. Ezen a kormány bukását köve- Huszárok az 0rszághíl téren telő jelszavak mellett felharsant az „Éljen a köztársaság!" kiáltás is. A haladó értelmiség és diákság is kiállt a munkásság harca mellett. Február 13-án a budapesti pedagógusok gyűlése foglalt állást a sztrájk mellett. „A fővárosi tanítóság ezúttal is megértette, mi a kötelessége" — állapították meg a megjelent munkásvezetők. A haladó művészek is tudták, hol a helyük. Bíró Mihály lelkesítő plakátjai különösen hatásosan támogatták a sztrájk érdekében folyó agitációt. A diákság szervezésében pedig sokat tett a Galilei Kör. Ez nem elégedett meg a puszta agitációs tevékenységgel. A haladó diákok azt is elhatározták, hogy a nagy harc napjaiban elmennek a munkások sztrájktanyáira, hogy ismeretterjesztő előadásokat tartsanak a számukra. A kisiparosok és a kiskereskedők számára nem volt könnyű az állásfoglalás ebben a kérdésben. Kétségtelen, hogy a proletárok mozgalma félelmet keltett bennük. Nem látták azonban értelmét az ellenszegülésnek. A kereskedőknek számításba kellett venniök, hogy vevőik jelentős része munkás. A kisüzemek tulajdonosai számára pedig a termelési kiesés nem okozott volna nagy kárt, mivel a gazdasági életben akkoriban amúgy is pangás mutatkozott. Ezért február folyamán a kereskedők és az iparosok összejövetelein — bár kényszeredett hangon — „támogatásukról" biztosították a tömegsztrájk ügyét és megígérték, hogy a megmozdulás napjaiban „szolidaritásuk jeléül" zárva tartják az üzleteket, a vendéglőket, a kávéházakat és a műhelyeket. (Valójában persze azt kívánták, hogy erre a küzdelemre ne kerüljön sor.) A baloldal egységes fellépése A munkásság és a polgári-értelmiségi baloldal összefogása több konkrét gyakorlati eredményhez vezetett. Főként anyagi természetű problémák vártak megoldásra. A sztrájk idején ugyanis számítani lehetett arra, Képviselők Katonaság a Képviselőház bejárata előtt