Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Szilágyi Rózsa: A Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat

n Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat Három év tapasztalataiból „A Hózasságközvetitő Szolgálat létrehozásához a Fővárosi Tanács V.B. Elnöksége 1968. október hó 16-án megtartott ülésén elvi hozzájárulását adta . . . A Budapesti Szolgáltatóipari KISZÖV a szolgáltatás beindításával egyetért." Ezek a mondatok már a Négy Évszak működését engedélyező és az 1968. december 13-án kelt kerületi tanácsi határozat indoklásában olvashatók. A döntést társadalmi és hivatalos fórumok vitája, újságok „kell — nem kell — igen is, nem is" állásfoglalású cikkei előzték meg. Egységesen csak az érdekeltek nyilatkoztak, éspedig így: feltétlenül szükség van egy ilyen intézményre. A Nők Lapja Szerkesztőségéhez például (ahol végig igenlően foglaltak állást a vitában) özönlöttek a társtalanok hozzászólásai. Az egyik levélből idézzük a következő sorokat: „És ha lehet, ne vitatkozzanak tovább, hanem cselekedjenek már. Gondoljanak az ilyen magamkorabeli ifjú lelkekre is (59 éves vagyok), akiknek már nincs sok ideje várakozni. Gyermekeimet tisztességgel felneveltem, örömöm is telik bennük. De az özvegység mégis nagyon keserves. Szeretnék még néhány szép évet korban hozzám illő társsal, olyannal, aki pl. nem a beat-ért lelkesedik, hanem a cigányzenét szereti. Egy szó mint száz: siessenek, siessenek!" (A sürgetéshez kapcsolódó folytatás szomorú. A levélíró a Négy Évszak megalakulása után az elsők között jelentkezett. De a bemutatott jelöltek között csak nem talált társra. Az utolsó meghívót három hónapja kapta. Nem jött el. A meghívó érkezett vissza, azzal a megjegyzéssel: a címzett meghalt.) A Négy Évszak történetének még csak a legelején vagyunk, s máris közbeiktatódott valakiről egy olyan információ, amely minden különösebb magyarázat nélkül is rávilágít a hivatásszerűen végzett társkereső munka lényegi vonásaira, örömöt és bánatot osztó természetére. A történet kronologikus sorravétele még csak az „ilyen jellegű tevékenység" engedélyezésénél tart. Az intézménynek még neve sincs. A hivatalos okmány erre nézve ilyen követelményt támaszt: „A szolgáltatásra olyan elnevezést kell alkalmazni, melyből a tevékenység célja kitűnik s a közízléssel nem ellentétes." Az érdeklődést és a képzelet szárnyalását egyaránt dokumentálja az a vastag dosszié, amely az intézmény elnevezésére vonatkozó javaslatokat tartalmazza. Végül is a győztes a „Négy Évszak" lett. A név utalás arra, hogy az életük tavaszát töltő fiatalok (18 éves kortól) éppúgy fordulhatnak a szolgálathoz, mint az utolsó szakaszt, a tél napjait élő társra vágyók. Amíg ezt az elnevezést az illetékes fórumok jóváhagyják, amíg pecsétjeit a vésnök elkészíti, címtábláját a szakember megfesti, addig a Négy Évszak első munkatársai felfektetik a már kidolgozott működési szabályzat alapján az ügyviteli, a bonyolítási rendet, és postafiók nyitásával (Budapest 112/35) lehetőséget teremtenek az első — még csak írásos — jelentkezésre. Ilyen előzmények és készülődés után nyitja meg kapuit a Négy Évszak Házastárskereső Szolgálat, 1969. december 28-án, egy csendes budai villában a Feneketlen tó közelében: XI., Fadrusz utca9/b. sz. alatt. (A létrehozásával kapcsolatos fenntartások következtében még ma sem szerepel a telefonkönyvben. Álljon itt tehát két telefonszáma: 666-772, 667-220.) A társkeresés módszere A társkeresés a következőképpen történik: A jelentkező (személyes vagy levélbeli jelentkezés után) kitölti az ún. előzetes adatfelmérő lapot. Ez részben a saját élethelyzetére vonatkozó 11 kérdést tartalmazza (életkor, magasság, iskolai végzettség, lakhely, lakáshelyzet, házasság esetén hajlandó-e költözni stb.), részben a keresett társra irányuló kívánságokat rögzíti (életkor, foglalkozásának jellege, lehet-e kiskorú gyermeke stb.). E néhány adat ismeretében a Négy Évszak dolgozói — a már meglevő tapasztalatok alapján — tájékoztatni tudják a jelentkezőt arról, hogy az általa megjelölt korosztályban hozzávetőlegesen milyen lehetőségek vannak. Ez a tájékoztatás nem mindig kellemes, de a tisztességes segítő szándék arra kötelez, hogy a jelentkező reális képet kapjon. A gyors siker csalóka reménye ugyanis a későbbiekben elsősorban a társkereső magányos embert sújtja. A női jelentkezőket például arra kell figyelmeztetni, hogy általában hétszer több a társkereső nő, mint a férfi. Ezen belül egy diplomás férfira 10—15 diplomás nő jut. S még ez a statisztikai adat is megtévesztő, ha figyelembe vesszük, hogy szép számban vannak férfiak, akiknek társkereső megbízását teljesíteni nagyon nehéz, sőt egyes esetekben megoldhatatlan feladat. Ide tartoznak azok, akik az átlagos testmagasságnál alacsonyabbak; akik falura vagy tanyára kívánják vinni leendő társukat; vagy akik a házasság minden anyagi feltételét (lakás, berendezés stb.) csak a nőtől várják el. Nehezen találnak társra a többször elvált férfiak is, valamint azok, akik makacsul ragaszkodnak a 15 év körüli korkülönbséghez. És sajnos, mindkét nemnél nehézséget jelent azoknak az özvegyeknek, elváltaknak a társkeresése, akik kiskorú gyermekeket nevelnek. A tények, az esetleges személyi adottságok miatt felmerülő nehézségek és a Négy Évszak működési feltételeinek ismeretében dönt a jelentkező arról, hogy társkereséséhez igénybe veszi-e a szolgálat közreműködését. Ha döntése igenlő, személyazonossági igazolványával bizonyítja előzetes adatainak valódiságát; elsősorban azt, hogy házasságkötésre jogilag alkalmas, tehát törvényes családi állapota: nőtlen, hajadon, özvegy vagy elvált. Megjegyezzük, hogy a házastárskereső szolgálat a lényeget tekintve csak az egymáshoz illőnek vélt emberek ismeretségét hozza létre, minden továbbiról az érdekelt feleké a döntés. A Négy Évszakra csak annyi tartozik, hogy az érdekeltek sikeresnek vagy sikertelennek tartják-e a párkapcsolást; fenntartják-e az ismeretséget úgy, hogy közben további bemutatást kérnek; felbontják-e a kapcsolatot; vagy siker esetén visszavonják a társkereső megbízást. De a feleknek mindenképpen szabadoknak kell lenniök az új kapcsolat teremtéséhez (jogilag az ellenőrizhető is, érzelmileg már nem minden esetben). A Négy Évszaknak adott társkereső megbízás időtartama egy év. A társkeresési díj egy évi összege a kisjövedelműeknél alacsonyabb, majd a kereset arányában növekszik. Az 1000 forintig terjedő jövedelműeknél például 200 Ft, a jövedelem 1500 forintjáig 300 Ft, 2500-ig 400 Ft stb. Egy olyan társkereső, akinek rendszeres havi jövedelme 4500 Ft, társkeresési díjra 900 Ft-ot fizet be. A társkereső megbízás dátum szerinti kezdete az ún. adatfelvétel napja. A jelentkező ehhez előzetesen megkapja a szolgálat részletes kérdőívét. Hetvenkét kérdés boncolgatja a társkereső gyermekkorát, a pályaválasztási motívumokat, korábbi érzelmi kapcsolatait, egészségügyi állapotát stb. A szabadidő-töltés, a hobbyk világát külön ív firtatja: 46 különféle kedvtelésből a legszívesebben űzött tízet kell felsorolni, és fel kell tüntetni azt is, hogy a partner hobbyjai közül mik azok, amelyeket a társkereső nem tudna elviselni. (Az egyszerű felsorolást néha ilyen megjegyzések egészítik ki: „Megőrülnék, ha a partnerem kutyát babusgatna..." Vagy: „Csak olyan partnert fogadok el, aki szereti a kutyát, mert szerintem, aki a kutyát nem szereti, annak nincs humorérzéke . ..") Az adatfelvétel tulajdonképpen egy hosszabb beszélgetés a társkereső és a szolgálat dolgozója (a továbbiakban ügyintéző) között. E beszélgetés során alakul ki az az adathalmaz, amely az egyik oldalon a társkereső adottságait, a másik oldalon a társra vonatkozó elvárásokat tartalmazza. A párkapcsoláshoz az adottságoknak és az elvárásoknak kölcsönösen egyezniök kell. Könnyű ezt így kijelenteni, ám a gyakorlatban roppant nehéz megtalálni a kölcsönösen megfelelő partnert. Kezdődik a nehézségek láncolata azzal, hogy a társkeresők többnyire mereven ragaszkodnak körülhatárolt kívánságaikhoz. A „meglátni és megszeretni" szerephez sem juthat, mert aki például gyermektelen partnert kér, bemutatkozni sem hajlandó olyan férfinak vagy nőnek, akinek kiskorú gyermeke van. Az ismeretségek létrehozását kétféle felmérés előzi meg. Az egyiket a modern számítástechnika eszköze, a komputer végzi. Ehhez a Volán Tröszt Elektronika szakemberei részletes, több szempontból árnyalt (a lehetséges tűrési százalékokat is bekalkuláló) gépi programot dolgoztak ki. A gépi adatfeldolgozásnak ez már a második, a tapasztalatokat is figyelembe vevő programja. 24 témában, különböző válasz-variációkkal dolgozza fel azt, hogy a társkereső mit nyújt és a partnertől mit vár. A további egyeztetést ember végzi. Az ügyintéző egybeveti azokat a tényezőket, amelyekkel a gép nem foglalkozik (több vonatkozásban még nem is foglalkozhat.) Egybeveti a személyiségjegyeket, a célazonosságot, a különleges kívánságokat stb., s ha reményt lát a sikerre, meghívót küldet személyes bemutatásra. A minden vonatkozásban kölcsönös megfelelés azonban elég ritka. Éppen ezért a Négy Évszak ügyintézői gyakran bízzák az eltérések áthidalását az esetleges kölcsönös szimpátiára. Ha az adatokban rögzített kívánságok lényeges témákban térnek el, az ügyintézők megkísérlik előzetes megbeszéléseken elfogadtatni a különbségeket. Amennyiben az érdekelt fél hajlandó engedményt tenni, létrejöhet az ismeretség, s abból nem egy esetben a társra találás személyes boldogsága is. Az első száz házasság adatai A Négy Évszak nem rendelkezik teljesen pontos adatokkal a közreműködésével kötött házasságokról. Adminisztratív oldalról az úgy magyarázható, hogy a felek nem jelzik az ismeretség további alakulását, egy-egy bemutatás után többé nem jelentkeznek, a levelekre nem válaszolnak. A lényegi ok azonban más. Modern életünknek ehhez a modern intézményéhez több társkereső eléggé maradim viszonylik. Sokan így teszik fel a kérdést: „Vajon el tudjuk-e valaha is felejteni, hogy a Négy Évszaknál ismerkedtünk meg?" Ám arra, hogy 30