Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Gopcsa Ervin: A szabadidő eltöltésének lehetőségei

FŐBB SZABADTERÜLETEK ES KAPCSOLÓDÓ ADOTTSÁGAIK . "-f—"l. lg mrtrrmjUTEs wm VoiT ZOtDTEHUUETtR TT BÄSLUH s«urnát** ME teWsítiyímlw ívűn — - únwbtsit TO0*9TO<J «0T — leeoö hatására is alakulnak kedvezően vagy kedvezőtlenül. Két példa: Bizonyos életkoron túl, a hasonló korú gyermekek — mivel érdeklődési körük, időbeosztásuk azonos — jobban megértik egymást, mint (gyakran türelmetlen, ideges) szüleiket. Egyre inkább keresik és találják meg a családon kívüli, a társaikkal folytatott — helyes vagy helytelen, ellenőrzött vagy ellenőrizetlen — közös játékot. Játszani tudnak minden olyan helyen, ahol megtűrik, nem zaklatják őket, és ahol jól érzik magukat. Ha ilyen hely nincs — játszóeszközök híján, vagy mert az új ötletet ébresztő felnőtt irányító hiányzik —, céltalan utcai csavargás, egy-egy gyermek személyes, izgalmasnak tűnő, meggondolatlan ötletei irányíthatják őket. Megdöbbentően messze, saját életük veszélyeztetéséig, társadalomellenes bűntettekig is vezethet ez a hátrányos helyzet. A felnőtteknél a tényleges vagy vélt sérelmek, a virtus, az öröm vagy a bánat, a kialakult szokások, az útonútfélen rendelkezésre álló túl sok lehetőség eredményezi azt, hogy az ivás egyeseknél a szabadidő eltöltésének egyik formájává vált, s hogy Magyarország az alkoholfogyasztásban a világon előkelő helyen áll. Mindennapi életünkben közvetlenül tapasztaljuk, hogy a szabadidő mennyisége és akialakult tevékenységgek szervesen összefüggnek a meglevő vagy hiányzó, ösztönző vagy akadályozó adottságokkal. Táji és természeti adottságok Nézzük meg, hogyan is állunk ezekkel az adottságokkal a fővárosban, a következő csoportosítás szerint: természetes táji adottságok; épített szabadterületek; fedett létesítmények; Ezek között vannak korlátlan közcélú, korlátozott közhasználatú és közhasználat elől elzárt területek. (Erre a legutóbbi csoportra nem térek ki — például a házikertre — nem foglalkozom a szabadidő szempontjából rendkívül fontos üdülőterületekkel, amelyeknek döntő többsége magánterület és zömmel a főváros közigazgatási határán kívül esik.) Budapest kitűnő táji és természeti adottságai a szabadidő eltöltése szempontjából is igen kedvezőek. Az összkép és a városban fel-feltárulkozó látvány esztétikai hatása — néhány negatív esettől eltekintve — önmagában is pihentető. Ha az itt eltöltött évtizedek megszokottá is tették (talán már nem érzünk olyan frissítő örömet a Duna-parton, mint egy most érkezett külföldi), még jól és „otthon" érezzük magunkat ebben a táji környezetben. A Duna kb. 28 km hosszú budapesti szakaszának vízfelülete, 74 kma évi átlag középvízhozama (összehasonlításként: a Balaton köbtartalma 2 km3

), a Duna partjai, összesen 424 hektárnyi szigetei (Csepel-sziget nélkül), a budai oldal változatos tája, felszíne, hegyei, 11 barlangja (köztük pl. az értékes Pálvölgyi cseppkőbarlang-28