Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Szüts Dénes: Autó

A Merkur Röppentyű utcai telepén veszedelmekkel. Ilyenkor észleli a kezdő gépkocsivezető, milyen szédületes „virbliket" csinálnak a taxisofőrök, milyen kevélyen kockáztatják mások életét a hatalmas járművek kormánykerekét forgató férfiak. A gyalogosok? Hajmeresztő bátorsággal közlekednek, idős nénik olimpiai sprintereket megszégyenítő lendülettel ugranak elő az álló járművek, a hatalmas csuklós buszok közül, s szaladnak át az úttesten, vagy a villamos után. Úgy tetszik: az autós fél lába a börtönben van, de ez sem szegi kedvét az embereknek. Könnyű kis karambol. A csúszós makadámúton felborult egy motoros. A férfi a földön, fölötte a motor. A mögötte haladó autó vezetője fékez, csikorgás, káromkodás de a kocsi megáll. Abban a pillanatban hátulról belerohan egy vadonatúj Trabant. Összetörik a kocsi eleje, a lámpák sárga drótkötegei kibomlanak. A két autó vezetője kiszáll, egymáshoz fut. Vélnénk; összeakaszkodnak, de nem! Pantomin mozgás. Magyaráznak, kezüket égbecsapják, leejtik. Egyszerre nyúlnak tárcájukért, betétlapot cserélnek, mint hajdan névjegyet cseréltek a párbajozni kívánók. Csak most nem ők mennek kardra-ölre, hanem CASCO papírjaik. Nem vér — tinta folyik. Sajnos, gyakran vér is! Évente sokszázan meghalnak és sokezren megsebesülnek gépkocsibaleset következtében. Budapest vezet. Több az autó, több a baleset — mondhatná bárki, de ez nem igaz. A veszélyhelyzet több. Az utóbbi évben valamelyest csökkent a fővárosban a balesetek száma, holott több az autó. A szigorúbb ellenőrzés, a figyelmesebb vezetési mód biztonságosabbá teheti a közúti közlekedést. 7-Magyarországon az elmúlt évben huszonegyezer gépjárművezetéshez szükséges új jogosítványt adtak ki, hetven százalékát Budapesten, azaz budapestieknek. Az utcákat szorgalmasan róják az Autóközlekedési Tanintézet, az MHSZ, az Autóklub és a különböző oktató közösségek gépkocsijai, volánjaik mögött a riadt és magabiztosságot mímelő, ügyetlenségük miatt bosszankodó és az önálló vezetést mégis már aligalig váró emberekkel. Tudok egy idős házaspárról, ötször buktak meg az autóvezetés gyakorlati vizsgáján, közben három oktatót „fogyasztottak" el és fejenként ötezer forintot adtak ki, — de megszerezték a jogosítványt. Részvétet érzek irántuk: használt Warszavát vettek. A jogosítvány megszerzése időt és nem kevés pénzt rabol el az emberektől. Mégis, annyi a jelentkező, hogy oktatásukat már csak 1974-re vállalják. A motorizáció korszakában élünk. Kutatom magamban, mi a jó ebben. Csúcsforgalomban a Marx tér körforgalmába „becsúszni" veszélyesebb feladat talán a trapézról ugrásnál is. A Keleti pályaudvar és az Erzsébet-híd közötti három kilométeres útszakaszt néha fél óráig teszi meg az ember. Menni, fékezni, megállni. Menni, fékezni, megállni. A kocsisor tevekaraván lomhaságával halad, fogy a benzin, leégnek a gyertyák, elkopnak a fékek, köhög a motor. De sem Londonban, sem Párizsban, se Rómában nem jobb, sőt rosszabb a helyzet. Az egyik kollégám mesélte: az olasz fővárosban hat óra hosszat ült a kocsijában, előtte, mögötte, mellette az autók szoros gyűrűje, még kiszállni sem tudott. A hőguta határán, negyven fokos tűző napban cammogtak az autók. De az országút! Ki tud, mondjuk, vasárnap délután az M7-esen a Balatonról jövet száguldani? 8. Egyre-másra építjük az új autószervizeket, az autójavító szolgáltatás mégis elmaradott. (Zárójelben: 10—15 évvel ezelőtt a televízió javítása is az volt.) Kevés az autóalkatrész, nem éppen kifogástalanok az utak, hiszen a főnyomóvezetékek, a belvárosi gázvezetékek hol itt, hol ott eltörnek, s az utcák aszfaltját fel kell törni, fel kell bontani. Budapest „rendezése" a közlekedési rend folytonos változására készteti az erre illetékes szerveket. Sok a balesetveszélyes hely, drága a jó autó. És mégis! Az autó varázslatos jármű. Praktikus, mert háztól-házig lehet vele menni, el lehet érni várost és falut, erdőt és vizet. Az ember a függetlenség illúziójának csapdájába esik: oda megyek, ahová akagpk, és akkor, amikor én akarok. Ennek a függetlenségnek a rabsága éppen „a többi autó" megjelenéséhez, szaporodásukhoz láncolódik. 9. Szombaton élénk a lakótelep. Vödröt, kefét, sampont cipel :

nő, férfi és gyerek. Súrolják, mossák a Skodákat,Wartburgokat, Fiatokat és Zsigulikat. Némelyek felnyitják a motorházat, derékig elmerülnek benne, kibújnak, a fejüket csóválják. Vasárnap reggel. Lenézek az ablakból: a lakótömb előtt parkotó huszonöt autóból alig van már helyén kettő-három. Elhúztak valamerre, akár a vadludak. A Merkur „Fiat" bemutatóterme a Lenin körúton