Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Fővárosi őrjárat XV. - Fekete Gábor: A peremvárosban

kótelepnek nemcsak az örvendetes oldalait keil figyelemmel kísérni, hanem speciális és mindenképp indokolt igényeit is. Tanácstag mesélte: amikor az ez évi áprilisi tanácsválasztásokat megelőző KISZ-lakótelepi jelölőgyűlésen bejelentette, hogy megkezdik egy óvoda építését, a megelégedés morajába maliciózus derültség is vegyült. Ha valahol, hát itt igazán célszerű lett volna az évek óta lakott lakásokhoz idejekorán gondoskodni gyermekintézményről. 1971—75 között a tanács csupán a járulékos létesítményekre, kommunális fejlesztésekre 136 millió forintot költ a KlSZ-lakótelepen, ahová szinte utolsó anyagi tartalékait áldozza. Bizonyításul, hogy a kerület legkedvesebb beruházásának tekinti a fiatalok újonnan épülő hajlékait. Márcsak azért is, mert a KISZ-lakótelepiek fele, mintegy ezer kiskeresetű fiatal, a pestlőrinci, pestimrei lakásigénylők közül került ki. (Hadd jegyezzük meg: a garzonért mindössze 25 ezer, de még a kétszobás lakásért is csupán 45 ezer forint készpénzt kellett befizetniök.) Más lapra tartozik, hogy a párt lakásépítési programjának szellemét megtestesítő lakótelep ellátása a kivitelezők helytelen gazdasági szemlélete következtében aszükségesnél nagyobb erőfeszítésre készteti a tanácsot. ,,Kis volumenű munka" lévén, egyetlen kivitelező sem akadt, amelyikelejétől a végéig vállalta volnaa kommunális járulékos létesítmények építését; így más és más vállalkozók láttak hozzá az alapozáshoz, az építési elemek elhelyezéséhez, a szakipari, befejező munkákhoz. A különféle vállalatokkal együttműködni, munkájukat egybehangolni ^szűkösre méretezett tanácsapparátus erre igazán nincs berendezkedve. S ha már a gazdaságosságot mindenek fölé emelő vállalati szemléletről van szó, más vonatkozásban is meg kell említeni ennek következményeit. Pestlőrinc és Pestimre tekintélyes kiterjedésű területének zömét, félezer utcájának túlnyomó többségét családi házak, vagy éppen gyéren beépített teleksorok népesítik be, ahová az állami kereskedelemnek „nem kifizetődő" üzletek, műhelyek, szolgáltató fiókok nyitása, fenntartása. Legfeljebb a maszek lát az ilyesmiben fantáziát. A tanács ugyan bőséggel ad ki iparengedélyeket — a fővárosi kerületek között itt a legtöbb a másodállásos kisiparos —, a modern bolthálózatot azonban ez nem pótolhatja. Jókora vándorutakat kell tennie a lakosok egy részének, amíg korszerű ABC-áruházhoz, áruval teli Zöldért bolthoz, vásárcsarnokhoz jut. Jellemző, hogy amíg a fővárosban ezer lakosra kétszáz négyötméternyi élelmiszerkereskedelmi üzleti alapterület jut, a kerületben ez az arány csupán 137 négyzetméter. E tekintetben aztán Pestlőrinc és Pestimre ma még az utolsó helyen áll. Közlekedés —kerületi módra Miről nevezetes még a kerület, a főváros délkeleti kapuja? A többi között arról is, hogy felnőtt lakosságának 70 százaléka munkás. 1950 előtt rengeteg Budapesten dolgozó iparos, BSZKRT-alkalmazott, Ganz gyári munkás vallhatta magát pestlőrinci, pestimrei lakosnak; az olcsó telkek, a munkásházak albérletei, a főváros közelsége, a viszonylag magasan fekvő, jó levegőjű települések sok ipari dolgozót vonzottak ide. A XVIII. kerületiek túlnyomó többsége ma is eljár dolgozni a kerületből, amelynek üzemeibe viszont vidékről ingáznak. A KISTEXT-be és a Kispesti Hőerőműbe (mellesleg egyik sem Kispesten található), a Kőolajipari Gépgyárba, a Csipkegyárba, a Vattagyárba, a Lőrinci Fonóba, a Hengerműbe érkező vidékiek természetesen alaposan megnövelik a naponta ismétlődő népvándorlást, amellyel aztán a tömegközlekedés nehezen is birkózik meg. Igaz, hogy a legutóbbi években meghosszabbították a 35-ös autóbuszjárat útvonalát a Mednyánszky utcáig, a 35/Y végállomását a lőrinci vasútállomáshoz tették, buszjáratot kapott a KISZ-lakótelep, és két gyorsjárattal gyarapodott a kerület, az utaztatás minőségével azonban bajok vannak. Ami abból is megítélhető, hogy egy százezres lélekszámú kerületből egyetlen közvetlen villamos- vagy autóbuszjárat sem vezet a főváros centrumába. Hozzá kell tenni, hogy nem kevés kerületi lakosnak másfél-két kilométert kell gyalogolnia, amíg egyáltalán villamosmegállóhoz jut. Ha a 95-ös autóbusz végállomását a Gyömrői úti Pamutfonóipari Vállalattól a Szarvas csárdához telepítenék, ha á117-es járat útvonalát úgy módosítanák, hogy a Harminckettesektere helyetta Népszínház utcában lenne a végállomása, feltétlenül enyhülne a Vöröshadsereg út — Üllői út villamos- és buszjáratainak zsúfoltsága. Ha . . . Tárgyilagosan szólva, a BKV gondjait is kalkulálva, meg kell állapítani, hogy a feltételes mód eléggé gyakran írható A Vörösfény utca Épülő családi házak A KISZ-lakótelep .tut». A Balassi Bálint utca