Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Vörös Károly: Kezdetleges urbanizáció

BtUU Csigó László felvétele Balázs József Róbert színeskő mozaikja Mindig öröm, ha egy-egy jó műalkotással gazdagodik fővárosunk. Most különösen az, mert a ioo éves évforduló alkalmából a legjobbak között is jó született. Elhelyezése pedig abban szerencsés, hogy a SZOT Benczúr utcai épületének nagytermében kelti jóhírét művészeti eredményeinknek, nemzeti kultúránknak. Az épületben ugyanis nagyszámban fordulnak meg olyan küldöttségek, melyek főként a népműveléssel és az oktatással foglalkozó nemzetközi eszmecseréken vesznek részt. A nagy nyilvánosság előtt közismertté váló úgynevezett köztéri alkotások tereken vagy valamilyen épület hangsúlyozott részén nyernek elhelyezést. Ezek lehetnek szobrok, domborművek, freskók, sőt újabban színesfém vagy üvegplasztikák. A tervezőknek módjukban áll a hagyományos vagy azoktól eltérő anyagok között válogatni, és így sokszor kísérleti jelleggel létrehozott művekkel lepnek meg bennünket. Balázs József Róbert még a palettás vagy táblaképfestő korszakában szintén sokat foglalkozott kísérleti anyagokkal, sőt műanyagokkal is. Végül egy tapasztalatokban gazdag olaszországi tanulmányút után visszatért az örökszép és állandó értékű természetes nemes anyaghoz, a színes kőhöz. Öt idézve: „Semmivel, semmi módon nem lehet a természetszülte szépségeket — sem festett, sem csinált anyagokkal — pótolni." A művész új költői ihletésű műve városképi emblémákká egyszerűsített, jeMemző motívumokból tevődik össze. A jellemző motívumok harmonikus részei az egésznek. A színes kövekből kialakított kép, részleteiben és összképében, várostörténeti meghatározóvá éled. 25 négyzetméternyi felületen sok mindent el lehet mondani és arról sok mindent lehet leolvasni — azért a kép szerkezetét, annak hármas osztását csak röviden ismertetem. Sorrendben a felső osztás bal sarkában, a csepeli gyárak motívuma folytatásaként a budai hegyek húzódnak a Szabadság-szoborral, a Budai Várral, a Mátyás-templom csipkézetével; a SZÓT Szanatórium vízszintes tagoltságú vonalaival és a Jánoshegy domborulatával zárul a látvány. Majd a középső osztásban a szellemes rajzoltságú Duna vonala húzódik a Margitszigettel. A pesti oldal — ez a harmadik osztás — bőkezű gazdagsággal mutatja a házrengeteg ismert szőnyegében a Bazilika, a Nemzeti Múzeum, a Nyugati Pályaudvar, a Vajdahunyad Vára és az új lakótelepek motívumát; s mindezek koronájaként az Országház gótikus csipkézete teszi gazdaggá az elénk táruló képet. A mű hatását szerencsésen felerősíti a környezet. A falfelület — aminek hozzáértéssel megválasztott részén áll a kép — teljes egészében pilisi sárgakővel borított. A színek jó megválasztása hangolódik az alapszínhez, és ezzel az összhatás színértékeit még jobban kiemeli. Balázs József Róbert „Budapest" című kőmozaik képével az utóbbi évek műalkotástermésének elismerésre méltó darabját hozta létre. Buza Barna