Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Vörös Károly: Kezdetleges urbanizáció

BtUU Csigó László felvétele Balázs József Róbert színeskő mozaikja Mindig öröm, ha egy-egy jó műalkotással gazdagodik főváro­sunk. Most különösen az, mert a ioo éves évforduló alkalmából a legjobbak között is jó született. Elhelyezése pedig abban szeren­csés, hogy a SZOT Benczúr utcai épületének nagytermében kelti jóhírét művészeti eredményeink­nek, nemzeti kultúránknak. Az épületben ugyanis nagyszámban fordulnak meg olyan küldöttsé­gek, melyek főként a népművelés­sel és az oktatással foglalkozó nemzetközi eszmecseréken vesz­nek részt. A nagy nyilvánosság előtt köz­ismertté váló úgynevezett köztéri alkotások tereken vagy valami­lyen épület hangsúlyozott részén nyernek elhelyezést. Ezek lehet­nek szobrok, domborművek, fres­kók, sőt újabban színesfém vagy üvegplasztikák. A tervezőknek módjukban áll a hagyományos vagy azoktól eltérő anyagok kö­zött válogatni, és így sokszor kí­sérleti jelleggel létrehozott mű­vekkel lepnek meg bennünket. Balázs József Róbert még a palettás vagy táblaképfestő kor­szakában szintén sokat foglalko­zott kísérleti anyagokkal, sőt mű­anyagokkal is. Végül egy tapasz­talatokban gazdag olaszországi tanulmányút után visszatért az örökszép és állandó értékű ter­mészetes nemes anyaghoz, a szí­nes kőhöz. Öt idézve: „Semmi­vel, semmi módon nem lehet a természetszülte szépségeket — sem festett, sem csinált anyagok­kal — pótolni." A művész új költői ihletésű műve városképi emblémákká egy­szerűsített, jeMemző motívumok­ból tevődik össze. A jellemző mo­tívumok harmonikus részei az egésznek. A színes kövekből ki­alakított kép, részleteiben és össz­képében, várostörténeti meghatá­rozóvá éled. 25 négyzetméternyi felületen sok mindent el lehet mondani és arról sok mindent lehet leolvasni — azért a kép szerkezetét, annak hármas osztását csak röviden ismertetem. Sorrendben a felső osztás bal sarkában, a csepeli gyá­rak motívuma folytatásaként a budai hegyek húzódnak a Sza­badság-szoborral, a Budai Várral, a Mátyás-templom csipkézetével; a SZÓT Szanatórium vízszintes tagoltságú vonalaival és a János­hegy domborulatával zárul a lát­vány. Majd a középső osztásban a szellemes rajzoltságú Duna vo­nala húzódik a Margitszigettel. A pesti oldal — ez a harmadik osztás — bőkezű gazdagsággal mutatja a házrengeteg ismert sző­nyegében a Bazilika, a Nemzeti Múzeum, a Nyugati Pályaudvar, a Vajdahunyad Vára és az új lakótelepek motívumát; s mind­ezek koronájaként az Országház gótikus csipkézete teszi gazdaggá az elénk táruló képet. A mű hatását szerencsésen fel­erősíti a környezet. A falfelület — aminek hozzáértéssel megvá­lasztott részén áll a kép — teljes egészében pilisi sárgakővel borí­tott. A színek jó megválasztása hangolódik az alapszínhez, és ez­zel az összhatás színértékeit még jobban kiemeli. Balázs József Róbert „Buda­pest" című kőmozaik képével az utóbbi évek műalkotástermésének elismerésre méltó darabját hozta létre. Buza Barna

Next

/
Thumbnails
Contents