Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Vörös Károly: Kezdetleges urbanizáció

Haydn és Budavár Maguk az események, amelyek Haydnt Budával közvetlen kapcsolatba hozzák, önmagukban talán nem nagy jelentőségűek. Annál fontosabb számunkra az a tény, hogy Haydn, az európai zene korszakos egyénisége, életének és munkásságának három évtizedét magyar földön töltötte. Itt eleven érintkezésbe került akkor még csak születőben levő nemzeti zenekultúránkkal, s ezáltal egyikévé lett azoknak a nagyságoknak, akik időről időre feltűnnek történelmünkben, hogy közvetlen kapcsolatba hozzák Magyarországot az európai kultúra áramköreivel. Buda vára ugyanakkor az a hely, mely a középkor óta nemcsak gyújtópontja a magyar történelemnek, nemcsak helyszíne, kifejezője, szimbóluma nemzeti létünk sorsának és törekvéseinek, hanem egyben színtere az európai kultúra és Magyarország nagy találkozásainak is. Villard de Honnecourt francia építésztől kezdve, aki már közvetlenül a tatárjárás után itt járt az épülő Budán, és talán a klasszikus gótika közvetítőinek egyike volt, a prágai Parier műhely szobrászain, akik itt a budai Boldogasszony templom építésén dolgoztak, Zsigmond és Mátyás udvarának humanistáin és művészein át, akiknek működése nyomán Európában elsőnek terjedt el az olasz renaissance műveltsége, mondhatjuk, napjainkig nem szűnt meg Budavár szerepe a magyar és az egyetemes kultúra kapcsolatának fenntartásában. A budai Vár ma országos jelentőségű kulturális intézmények székhelyévé vált, és a régi Országház üléstermében időről időre a tudományos élet legkülönbözőbb területeinek nemzetközi találkozói zajlanak. Haydn és Budavár kapcsolata épp ezért egy kicsit a ,,genius loci" jelképének is látszik, és ezen keresztül emelkedik nagyobb jelentőségre. Haydn személyében is kapcsolja Magyarországot Európához. Buda az a hely, amelynek városi léte, élete, kultúrája a középkor óta felvevője és kisugárzója az európai kultúrának. Kettejük találkozása tehát nem csupán a nádori család és a budaiak életének kedves epizódja, hanem esemény a magyar zenekultúra történetében. A teremtés Budán felcsendülő hangjai sokáig — talán máig visszhangzanak zenei életünkben. József nádor, a reformkor Magyarországának kiemelkedő államférfija 1796-ban, fiatalon, 20 éves korában kerül e magas méltóságba. 1799-ben veszi feleségül Pavlovna Alexandra hercegnőt, I. Pál cár leányát. Röviddel ezután elhatározzák Budára költözésüket. A két fiatal egyaránt nagy műveltségű, zeneértő és zenekedvelő. A nádor gyermekkora óta személyes tisztelője Haydnnak, ezért felesége még elutazásuk előtt elhatározza, hogy férje születésnapját Budára érkezésük után kiemelkedő zenei eseménnyel ünnepli meg. Még Bécsben megegyezett az idős Haydnnal, hogy a születésnap előestéjén, március 8-án előadatja a mester legújabb művét, A teremtést, s ezt Haydn személyesen fogja vezényelni. A nádori pár 1800. január 29-én indult el Budára, s megérkezésüket ünnepségek sorozata követte. Ezalatt a hercegnő hozzálátott a hangverseny megszervezéséhez. A zenészeket és énekeseket a magyar és német színtársulat tagjaiból választották ki, de még műkedvelőkkel is kiegészítették, akik szép számmal voltak ez idő tájt Pest-Budán. A betanítást helybeli korrepetitorok végezték. A nádorné már február közepén értesítette Haydnt, hogy az előkészületek befejeződtek, s várják érkezését. A 68 éves Haydn február 16-án indult el Budára, amit a Bécsben megjelenő „Magyar Hírmondó" a következőképpen jelentett: „Tegnap indult innen Budára ama nagy nevű Haydn Muzsikus Doktor és Direktor, hogy a Nádor Ispányné Ö Császári Hertzegsége Parantsolatjára el énekeltesse s el muzsikáltassa a „Teremtés" név alatt esméretes munkáját, Nádor Ispányunk születése napján, mely Mártziusnak 9-dikén leszsz. Ezen remek muzsikája Haydn Úrnak ki jött már szép nyomtatásban. A nyomtatmánynak, mely igen Tsinos in Folio, eleibe vannak az Előfizetők nevei nyomtatva, akik között leg elől a Felséges Császárné s Királynénk neve van téve, az után az Ánglius király, királyné, sok Fő Hertzegek s egyéb királyi vérből való nagy Méltóságok nevei s a t(öbbi)." Az egykori híradások szerint Haydn igen meg volt elégedve az együttes munkájával, több próbát tartott velük, gyakran felkereste ittléte alatt a szereplőket a színházban, és megismerkedett a zenei élet jelesebb képviselőivel. Több ízben vendége volt a nádoréknak és még több budai családnak is. Magáról a hangversenyről csak általánosságokban emlékeznek meg a korabeli híradások. A teremtés első ünnepélyes és zártkörű előadása Budán 1800. március 8-án hangzott el, Haydn keze alatt, a budai királyi palota dísztermében, a későbbi ún. nagy trónteremben. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy ez a terem, mely a hangverseny időpontjában még a Hillebrandt által kialakított és Vinzenz Fischer által kifestett, 1780-ból származó klasszicizáló későbarokk állapotában állt fenn, a XIX. században átalakítva, majd a világháború alatt súlyosan megrongálódva, az egyetlen olyan interieurje a volt királyi palotának, mely napjainkig fennmaradt, és a most folyó helyreállítás után a palota egykori belső képét fogja mutatni. Az előadásról — a külsőségek leírása mellett — így ír a Magyar Hírmondó: „A Fenséges pár között uralkodó szép Egygyességnek még hathatósabb meg tisztelésére el éneklődött s muzsikálódott annak utánna az a felséges szerzeménye Haydn-nek, kit, a mint írtuk, különösen e végre hívott le a Császári Hertzeg Asszony. Az éneklésnek s muzsikának tsupa kedvtelésből gyakorlói is számosan voltak a rendes muzsikusokon kívül eszközök Haydn Úr igyekezetének a tellyes meg elégedésig való végre hajtásában." A Wiener Zeitung szerint: „Az oratóriumot a zeneművészek s énekesek és énekesnők Haydn teljes megelégedésére adták elő, mesteri tökéletességgel. A szerencsés sikerben számottevő része volt sok műkedvelőnek is." Az ünnepélyes esemény után Haydn nem sokáig maradt Budán, s a híradások szerint március 19-én már újra Bécsben volt. A teremtés első előadása természetesen nem volt hatástalan — zártkörű volta ellenére sem — a magyar zeneéletre. Könnyű elképzelni azt a lelkesedést, amelyet a világhírű szerző személyes jelenléte zenészek és zenekedvelők széles körében kiváltott. Az első, zártkörű bemutatást rövidesen két nyilvános előadás is követte, ugyanazon év április 6-án Budán, és április 9-én Pesten, s a nagy mű rövidesen Kolozsvárig is eljutott. Kottáját még az évben kiadták Budán, a kir. Egyetemi Nyomdában, mely először alkalmazta nálunk a modern, Breitkopf-féle hangjegynyomást. Még inkább felmérhetjük az esemény jelentőségét, ha meggondoljuk, hogy a XVIII. század végi Pest-Budán önálló zeneművek hangverseny-szerű előadása még jobbára csak a színházi előadások szüneteiben hangzott el, s a „muzsikális akadémiák"-nak nevezett tisztán zenei előadások csak lassan terjedtek el. Egy, 1795-ből fennmaradt színlapon pl. a következőket olvashatjuk: „Während den Zwischenakten wird eine neue Symphonie von Herrn Joseph Heiden zur Beurtheilung der hiesigen Musikkenner von Orchester Personen gespielt werden." Tehát a felvonásközökben egy új Haydn szimfóniát adnak elő a zenekar tagjai, amelyet a helyi zeneértők megítélése alá bocsátanak. 42