Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Fekete Gábor: Dél-budai változások

nyerő telepek, kutak építése sem, mert errefelé lényegesen nagyobb a víz ásványi tartalma, következésképp tisztítási költsége is. A közművesítés elmaradottsága — csakúgy, mint más, korábban falusias peremkerületben — itt is szemléletesen bizonyítja, hogy csak a víz, a gáz, a csatorna, az út teheti a várost — várossá. Ráadásul a kerület specialitása is rengeteg pénzt emészt fel: Budafokot alápincézett városrésznek is nevezik, s a pincék, támfalak rendszeres karbantartása, megerősítése nélkül éppen úgy nem lehet hozzákezdeni a fejlesztési tervek megvalósításához, mint vízvezeték vagy csatorna nélkül. A lakásépítkezést különösen intenzív városrendezésnek, útszabályozásnak kellett és kell megelőznie, a kerítések, vízaknák áthelyezése, az utak birtokba vétele, átvágása a viszonylag csekély szanálás ellenére is alaposan megemelte a kártalanításra szánt összegeket. Mindez a majd másfél évtizeden át türelemre intett városrészt most Budapest egyik ,,legdrágább" kerületévé teszi. Ami viszont nem vitatható: Budafok, Nagytétény és Budatétény, a három szomszéd manapság már együtt sír és együtt nevet. Három kerületközpont ugyan nem lehetséges — e tekintetben Budafok adottságaira kell támaszkodni —, a fejlesztés azonban nem egyoldalú. (A tanácsiak még véletlenül sem hajlandók kiejteni külön-külön a volt települések nevét.) A budatétényi barlang-lakásokat a budapesti nyomortelepek közül az elsőként adták át a múltnak, a nagytétényi Bartók Béla úti lakótelep méltó párja a budafoki, Leányka utcai modern negyednek, a kastélymúzeum előtti gyermek játszópark párját ritkítja a kerületben; a HÉV száműzetését mindhárom településen „népünnepély" kísérte, s a sok egyéb példa között a tíz millió forintért nemrég felépített budatétényi panel-iskola is jelzi, hogy a tanács egységes szemlélettel gondoskodik a XXII. kerület egészének haladásáról. Idegenforgalom — vendéglátás nélkül A kerület néhány sajátosságáról érdemes szót ejteni, mert azok alaposan megkülönböztetik a főváros más részeinek vonásaitól. Budafok és környéke valóban nem átjáró-kerület, idegenforgalma mégis nagy. Az M7-es országút léte csak ideiglenesen csökkentette a nyári balatoni forgalmat a Nagytétényi úton, a Kamara-erdei hajtűkanyarban, a régi balatoni kivezető műúton. Időközben ugyanis Érd és Százhalombatta népes városokká nőtték ki magukat, a Kertészeti Kutató Intézet virágkiállításai pedig országos nevezetességgé; a belső idegenforgalmat a terjeszkedő kerületi üzemek, a budafoki felüljáró és a 70 ezer vidéki lakos egészségügyi ellátását is vállaló, néhány éve épült rendelőintézet növeli. Viszont a külső idegenforgalom is megint évről évre emelkedik: a kerületrész egykori lakói, a Németországba települt itteni svábok mind sűrűbben látogatnak haza famíliájukhoz. Különös módon erről a belső és külső idegenforgalomról a vendéglátóipar nem hajlandó tudomást venni. Szinte az egész kerületben egyetlen reprezentatív vendéglátóhely sem található, de még másod-harmadosztályú egységekkel sincs elkényeztetve a lakosság. A vendéglátó szakemberek szerint errefelé „nincs fantázia" bisztrók, presszók, éttermek létesítésében, a budafoki, budatétényi domboldalak családi ház rengetegében maguk főznek-sütnek az emberek, nehezen mozdulnának ki még egy duplára is. Nos, ellenvéleményünk van. országos tapasztalatokra is hivatkozva, de kerületire is: érdemes ellátogatni az egyik budafoki szövetkezeti szuterén-lacikonyhára, vagy a Kossuth Lajos utcai presszóba; mindkettő örökösen zsúfolt. Nehéz elképzelni, hogy a budafoki, városi Duna-part mentén egy halászcsárda, a városközpontban egy étterem ne lenne hamar népszerű. Egy másik kerületi jellegzetesség A nagytétényi Kastélymúzeum. Csigó László felvételei Budafoki utcarészlet A Budafokot Albertfalvával összekötő felüljáró