Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Herbert Fechner, Berlin polgármestere: A választott népképviselet felelőssége

tabb kialakításával, amely megfelel népeink érdekeinek. Ami az NDK fővárosának népképviseletét illeti, az kezdettől fogva a béke és megértés ilyen politikájának kötelezte el magát; s a jövőben is annak érdekében fog aktívan tevékenykedni, hogy a város polgárai békében és biztonságban éljenek. Nagy-Berlin városának képviselő testülete mint egységes szocialista államhatalmunk része, tevékenységének legfőbb értelmét abban látja, hogy a dolgozó emberek jólétét szolgálja. S ez azért van így, mert a mi államunkban, városainkban és falvainkban a politikai hatalmat a munkásosztály és szövetségesei gyakorolják. A város legfontosabb életfeltételei: az ipar, az építőipar, a telek és a föld, a kereskedelem és a közlekedés a szocializmusban a népé, egyedül és kizárólag a nép érdekeit, a nép boldogulását szolgálja. Ezért nézhetnek városaink teljes optimizmussal a jövőbe. Fővárosunk általános építkezési terve már ma a századforduló Berlinjének képét mutatja. Városaink mentesek az egzisztenciális félelemtől. A munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekei államunk politikája középpontjában állnak, központi vagy helyi szinten épp úgy, akár a Népi Kamarában, vagy a városi képviselő testületben. Nem lenne egészen érthető ennek a városi képviselő testületnek a munkája, ha nem említenénk meg egy szocialista népképviselet működésének legfontosabb hajtóerejét, amely az egyes ember és a kollektíva, valamint a társadalom érdekeinek megegyezésében rejlik. Karl Marx már egy ifjúkori írásában követelte, hogy „az állam alakuljon át egy világos, mindenki számára hozzáférhető és megfelelő valósággá, az állampolgárok húsából és véréből való állammá". Georg Büchner Danton halála című forradalmi drámájában, 140 évvel ezelőtt ezt mondatta egyik hősével: „Az államformának egy átlátszó köntösnek kell lenni, amely szorosan a nép testére simul. Az erek minden tágulását, az izmok minden húzódását, a lélek minden rezdülését ki kell mutatnia." A Német Demokratikus Köztársaságban a nép ereje éppen a kapcsolatok ilyen közvetlenségében nyilvánul meg, az állampolgároknak az államügyekben való aktív közreműködésében, minden területen. Hogy az állampolgárokkal való „együttműködés, együtttervezés és együttkormányozás" különösen a városokban és községekben szembeötlő, az természetes, mivel az emberek mindennapi életét közvetlenül érintő döntő kérdéseket éppen itt oldják meg: a lakáskörülményektől kezdve a megfelelő közellátáson és szolgáltató hálózaton, a hatékony egészségügyi és szociális ellátáson keresztül egészen a magasabb művelődésig és kultúráig. Hűen a megbízatáshoz, amit minden egyes képviselő mandátumával kap, városi képviselő testületünk munkája és minden fáradozása arra irányul, hogy a város polgáraival együtt az emberek életét kellemesebbé, tartalmasabbá és kulturáltabbá tegye. A demokrácia számunkra nem polémikus vitákra szolgáló kelendő áru, a demokrácia számunkra és polgáraink számára mindig konkrét. És minthogy ez így van, az egykori romváros Berlinből mi szocialista országunk új, modern metropolisát teremtettük meg, ahol polgáraink jól érzik magukat. Ez a „jóérzés" felöleli mind a külső környezetet — az újonnan létrejövő lakónegyedeket, az új városközpontot —, mind a város belső atmoszféráját, amelyet elsősorban az állampolgárok egymás iránti magatartása határoz meg. Ide tartozik a barátság és a bajtársi, kölcsönös segítség, tiszteletteljes magatartás az emberekkel szemben. Ideális elképzelések? Nem, ezek olyan tulajdonságok, amelyek a munkáséletben, a családban és a társadalmi együttműködés folyamán fokról fokra alakulnak ki; ezek egy egészséges város szülöttei. A magisztrátus az 1949. évi „lakásépítési programját" még azzal a követelménnyel állította össze, hogy „minden lakásban egy beüvegezett ablaknak kell lennie". Ma a lakosság 25%-a olyan lakásban él, amelyet 1950 után építettek. 1971-től 1975-ig további 100 000 ember számára akarunk új, modern lakást építeni, a hozzátartozó kommunális létesítményekkel (iskolák, ABC-áruházak, óvodák, egészségügyi és szociális létesítmények, sportpályák stb.). Lakáspolitikánk kiindulópontja, hogy elsősorban a munkások és alkalmazottak lakásviszonyait javítsuk. Ezért kapják az építő szövetkezetek az összes lakásoknak majdnem a felét. 1972. július i-től csökkentették a lakbért, és e réteg jövedelméhez igazították. A lakbér jövedelmüknek mintegy 5 — 10%-át teszi ki. Különös figyelmet fordít a városi képviselő testület a lakások állagának megőrzésére. Átlagban minden lakás karbantartására évente 500 márkát fordítunk. Nyíltan megmondom : ez az összeg majdnem annyit tesz ki, mint az összes lakbér-bevétel. A lakások állagának megőrzésére vonatkozó programunkhoz tartozik 10 000 régi építésű lakás modernizálása 1975-ig. Olyan épületek lakásairól van szó, amelyek állapota még legalább 30 éves használati időt lehetővé tesz. Átlagban 15—20000 márkás ráfordítással ezeket a lakásokat úgy korszerűsítik, hogy a lakóknak lényegében ugyanolyan komfortot biztosítsanak, mint az újonnan épült lakásokban. Ahol ez célszerűnek látszik, a modernizálást összekötik a lakások körzetének rekonstrukciójával; vagyis egyúttal korszerűsítik a kereskedelmi hálózatot, az óvodák és az egészségügyi létesítmények épületeit, valamint parkokat létesítenek és megoldják a közlekedést. Építőmunkásaink, mérnökeink és építészeink ugyanolyan odaadással és lelkesedéssel végzik ezt a feladatot, mint amilyennel egy új, szocialista városközpontot teremtettek, amely városunk polgárai és vendégei számára az emberi kapcsolatok, a humán műveltség és kultúra, a modern lakás és bevásárlás, az igazi életöröm központjává vált. Így a kifejezés: „az én városom", állampolgáraink számára egészen új tartalmat nyert. Ezért sem csodálkozhatunk azon, hogy ezernyi önkéntes segíti a város arculatának megváltoztatását. Ezáltal az emberi kapcsolatokban olyan légkör keletkezik, amely a szocialista fővárosra mint szellemi, szociális és kulturális központra jellemző. Az NDK-ban a helyi népképviselet, egyszersmind fővárosunk tevékenységének egyik jelentős eleme a felnövekvő generáció sokoldalú fejlődéséhez az anyagi és szellemi feltételek biztosítása. Fiataljaink felvértezése megalapozott és alkalmazható széles körű ismeretekkel, magas szintű morális tulajdonságokkal, a kollektív munka iránti fogékonysággal, valamint a szocialista haza szeretetére való nevelés és barátság minden nép iránt: mindezek fontos tényezői annak, hogy a fiatalokat ne csak jelenlegi feladataik jó elvégzésére, hanem az elkövetkezendő évek és évtizedek életére is felkészítsük. A fasizmus az iskolaügy terén is szomorú örökséget hagyott ránk Berlinben. Az összes iskolaépület több mint 50%-a romba dőlt. Még nagyobb volt azonban a szellemi és morális kár. Nehéz feladatot kellett megoldani. De sikerült! A nyolcosztályos népiskolát felváltotta a tízosztályos, minden gyermeknek általános műveltséget adó politechnikai iskola. Az 1971/72-es tanévben a 8. osztályt már elvégzettek 94%-a beiratkozott Berlinben a tízosztályos iskola 9. osztályába. Nagy figyelmet szentelt népképviseletünk az oktatás anyagi feltételeinek. 1918-tól 1944-ig, 26 év alatt 26 iskolát építettek városunkban; 1945 után, ugyanennyi idő alatt, a munkások és parasztok hatalmának idején, 77 új iskola épült. Egyedül ebben az évben annyi iskola létesül az NDK fővárosában, mint a fasiszta uralom 12 éve alatt. Az emberek jólétéért való tevékenységhez hozzátartozik az is, hogy cselekvő módon gondoskodjunk a tisztességben megőszült öregekről is. Lakosságunk 25%-a nyugdíjas korban van. Ez is egyik következménye az utolsó vészterhes háborúnak. A város fáradtságot és eszközt nem kímélve, a nagy feladat ellenére sem riad vissza attól, hogy ezeknek az embereknek szép öregkort biztosítson. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyedüllét nincs messze a kétségbeeséstől. Ezért gondoskodik népképviseletünk arról, hogy idős állampolgáraink, az anyagi biztonság mellett, a gondoskodásunkat is érezzék nagy családunk körében. Szociális otthonok, klubok, a Szolidaritási Szervezet helyiségei, a város és az üzemek kulturális és szociális létesítményei — ez mind rendelkezésükre áll. Eredményesen fáradozunk azon, hogy ezeket az idős polgárokat életkoruknak megfelelő lakásban helyezzük el, és a szomszédoktól megfelelő segítséget kapjanak. Az iskolai gyermek- és ifjúsági szervezetekben mozgalmat szerveztek az idős állampolgárok segítségére. A népképviselet felelősségvállalása mellett, a szó igazi értelmében az egész társadalom gondoskodik a munkás veteránokról. Ezért nem jelenti nálunk az öregkor az egyedüllétet! Igyekeztem néhány példán keresztül bemutatni az NDK fővárosa képviselő testületének szellemét és munkastílusát. Remélem, fejtegetésem érthetővé tette, hogyan értelmezzük mi, szocialista népképviselők megbízatásunkat egy olyan államban, mely mélyen demokratikus és mélyen emberi — mert mindenkit arra késztet, hogy mint egyenlő az egyenlők között, emberi módon cselekedjék és éljen. 10