Budapest, 1973. (11. évfolyam)

6. szám június - Dr. Viszkei Mihály: Merre halad a budapesti ipar?

Dr. Viszkei Mihály Merre halad a budapesti ipar? Százéves fővárosunk fejlődésében alapvető volt az ipar szerepe, gazdaságának erejét ez adta. A múltra visszatekintve, rohamos fejlesztésről győződhetünk meg. A legjelentősebb feldolgozó ipari üzemek ide települtek, az út- és vasútvonalak, a kereskedelem és a hitelélet is ide koncentrálódtak. A múlt század végén a budapesti malomiparnak már európai jelentősége volt. Más iparágak is ismertek lettek külföldön, a többi között az elektromos ipar; a Ganz Villamossági Gyár pl. berendezéseket szállított Róma, Bécs, Milánó, Szentpétervár erőmüveihez és transzformátor-telepeihez. A háborús készülődés meggyorsította a fejlődést: 1900-tól az első világháború kitöréséig 300 ipari üzem létesült a fővárosban. Budapest adta az ország gyáripari össztermelésének többségét, és itt dolgozott az ipari munkásoknak közel a fele. Budapest iparának országon belüli jelentősége a második világháború évei alatt tovább fokozódott. Az 1940-es évek elején Budapest több mint 1600 ipartelepén már mintegy 160 ezer munkás dolgozott; a főváros környéki gyárak további tízezreket foglalkoztattak. A feldolgozó ipar mellett a nehézipar ágazatai fejlődtek a legnagyobb mértékben. A felszabadulás után minden erőt az újjáépítésre koncentráltunk, beleértve az ipar helyreállítását is. Az 1948 márciusi államosítás — amely a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemekre vonatkozott — biztosította a szocialista ipar tervszerű fejlődését. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma 1949 óta Budapesten kétszeresére, vidéken több mint háromszorosára nőtt. Az elmúlt évtizedben megkezdődött az ipari decentralizáció, a termelő erők célszerűbb területi elosztása. Ennek ellenére Budapestnek gazdasági növekedésünkben betöltött szerepe csak kis mértékben csökkent. A főváros fontos ipari körzetei — Kőbánya kivételével — a Duna mellett települtek, szabályos tengelyt alkotva, így lényegében hoszszabb távra behatárolták a város fejlődését. Az ipar összetételét vizsgálva első helyen a gépipar áll, főleg a munkaigényes ágazatai (szerszámgépgyártás, erős- és gyengeáramú elektromos berendezések és készülékek gyártása, finommechanika, járműgyártás). A munkavállalók száma szerint Budapesten tömörül az ország gépgyártásának, vegyiparának, textil- és faiparának döntő többsége. A termelés növekedési üteme Az alapvető mutató, a termelési érték növekedésének üteme nem kielégítő; 1971-hez képest az 1972. évi nem éri el a 2 százalékot. A növekedés ütemét a létszámhelyzet, az állóeszközök, s a termelés egyéb előfeltételei (pl. terület, kommunális kapcsolatok) befolyásolják. Összességében is a szocialista ipar létszáma csökken — 1970 végén 596 ezer fő, 1971-ben 576 ezer fő volt; elsődlegesen a munkásállomány fogy. A magánkisipar 18 ezres létszáma nem meghatározó, de az 1971. évi 18 ezer feletti létszám szintén 18 ezer alá csökkent. 1968 óta meggyorsult a létszám kiáramlása a fővárosi iparból. Az állami ipar 1968. évi 552 ezres állománya 1971-ben 504 ezerre csökkent. A foglalkoztatottak átlagos állományi létszámának csökkenése az állami ipar minden területén — nehézipar, könnyűipar és élelmiszeripar — tendencia, csak a mértéke eltérő. Az ipari létszám szűkülésére jellemző, hogy az 1965. évinél 11,4 százalékkal kevesebb dolgozó végezte el az 1971. évi termelési feladatait. A szocialista ipar létszáma 1971-ben 576 ezer, 1973. I. negyedévében pedig csak 544 ezer volt. A munkások „lemorzsolódása" ennél is nagyobb arányú: az 1965. évinél 19 százalékkal alacsonyabb létszámmal dolgoztak 1971-ben. Budapest szocialista iparának egy éves — 1971 és 1972 közötti — „vesztesége" 14 900 munkás. Külön nehézséget okoz, hogy a létszámcsökkenés minden iparágra jellemző — a progresszív iparágakban a fejlesztendő szakmákban is —; független a vállalat nagyságától. Tehát csökken a koncentráció is. Jelenleg az 500-nál több munkást foglalkoztató ipartelepeken 250 ezer munkás dolgozik, de ezen belül a 2000-nél többet foglalkoztató ipartelepeken 146 ezer. A kis vállalatoknál is csökken a létszám; pl. a tanácsi ipar 1965. évi közel 38 ezres létszáma 1972-ben alig haladta meg a 27 ezret. A munkáslétszám csökken — de némileg növekszik az alkalmazotti állománycsoport. Az 1000 munkásra jutó 1971. évi 343 alkalmazotti létszám 1972-ben 358-ra emelkedett. Természetesen, a létszámmal együtt csökken a teljesített munkaórák száma; ez összefügg a rövidített munkahéttel is. Az állami ipar munkásai 1965-ben 910 millió, 1971-ben pedig 710 millió munkaórát teljesítettek. Elsősorban a 2 vezető ágazat: a nehézipar és a könnyűipar által teljesített munkaórák hívják fel a figyelmet az értéket alkotó élőmunka csökkenésére. Ezer órában 1971 1972 Csökkenés Nehézipar 418 123 398 989 19 134 Könnyűipar 160479 150775 9704 578 602 549 764 28 838 A teljesített munkaórák tehát csupán a legutóbbi évben közel 29 millió órával — egy kisváros ipari órateljesítésével csökkentek. Az ipari létszám és a teljesített munkaórák csökkenése összefüggésben van az állóeszközállománnyal, amelynek 1971. évi bruttó értéke folyóáron 120 milliárd Ft. A selejtezés és a fejlesztés kiegyenlítődése következtében ez az érték maradt 1972-ben is. A szocialista ipar beruházásai — az emelkedő árakat figyelembe véve — a Budapesten teljesített összes beruházásokból csökkenő részesedésűek. A teljesített beruházások 1970-ről 197 x-re Budapesten összesen 3 milliárd Fttal, viszont az iparnál csak 300 millió Ft-tal emelkedtek. Az ipari termelés velejárója a hajtóerő növekedése. A termelés kis mértékű előrehaladásával függ össze, hogy a hajtóerő 1971-ben — 1965-höz viszonyítva — 9 százalékkal emelkedett. A szocialista ipar villamosenergia felhasználása 1971-ben csupán 11 százalékkal volt nagyobb, mint 1965-ben. Az ipari létszám alakulásának megfelelően csökkent a fővárosnak az ország iparából való részesedése is. A dolgozói létszám alapján 1965-ben a főváros részesedése 40 százalék felett volt, 1968-ban 38 százalék, jelenleg pedig az országosból csupán egyharmadot képvisel. A várható létszámalakulás A budapesti foglalkoztatottság teljes körűnek mondható, a nagyszámú szabad munkahelyet az ingázók tízezrei sem tudják betölteni. A város állandó lakosainak száma — 6