Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Vörös Károly: A művelődés alapjainak lerakása

Mozaik a főváros múltjából Száz éve történt A Magyar Történelmi Társulatban Thaly Kálmán indítványozta, hogy II. Rákóczi Ferenc és Thököly Imre fejedelmek, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós, Eszterházy Antal, Zsibrik Miklós és a többi bujdosók hamvait — melyek Konstantinápolyban, Rodostón, Nicodemiában fellelhetők — eddigi síremlékeikkel együtt, ünnepélyesen, országos költségen szállítsák haza. Rákóczi Ferenc örök emlékezetére Budapesten, a Nemzeti Múzeum előtt vagy más díszes téren, lovasszobor emeltessék, élete nevezetesebb mozzanatait és csatáit ábrázoló domborművekkel. A 200 darab arany Akadémiai Nagydíjnak egyikét Arany János kapta meg összes műveiért; a másikat Húnfalvy Pál „A kondai vogul nyelv" c. munkájáért. Az 50 darab arany Marczibányijutalmat Szász Károly „Niebelung" fordításának és Gyulai Pál összes költeményének ítélték oda. Megindult a pesti egyetem továbbépítése. A homlokzatot reneszánsz stílusban felújítják, s ilyen stílusban épül a Szerb utcában az egész új épületrész is. A „Vasárnapi Újság" rajzban és szövegben ismerteti Izsó Miklósnak azt a szobortervezetét, amelyet a Petőfi szoborbizottság felszólítására készített. „Újra dolgoznak a lipótvárosi Bazilikán" — közli az „Ellenőr" az év elején, majd így folytatja: „Bármily mesésen hangzik is e hír, így van. A csonka falakra deszka-kalapot ácsolnak. Évek óta mossa már az eső a falakat, a mostani figyelem tehát sejtelmeket ébreszt a jövő iránt. Vagy úgy marad az egész sokáig, vagy az első lépést tették meg a közelebbi munkákhoz." Az építés további vezetésével Ybl Miklós építészt kívánják megbízni. Legelőször a negyedik tornyot építik föl. Tervezik, hogy a templomot a magyar képzőművészet, festészet és szobrászat díszes központjává teszik, illő díszítményekkel; falfestmények és szoborművek szolgáltassák ékességét. A terv szerint 10 év alatt készen kell lennie az építménynek s ugyanannyi idő alatt a díszítések egy részének is. Szigligeti jelesebb színműveinek kiadására ösztönzi a „Figyelő" a Kisfaludy Társaságot. A „Ludoviceum" tanárai népszerű nyilvános felolvasásokat tartanak a hadtan történetéből; ezen kívül évenként értesítőt is kiadnak, mely e katonai intézet évi eseményeit ismerteti. Óbudán nagy dohány- és szivargyárat építtet a kormány. Az első ipartársulat, mely az új ipartörvény alapján a valóságban is megalakult, a „Pesti kosárkötő társulat". Az általános hivatalnokegylet Bécsben és Budapesten telkeket szándékozik vásárolni, hogy azokra lakásokat építsenek, hivatalnokok számára. A budai orvosok egyletet alakítanak, hogy hetenként összejöjjenek, érdekesebb orvostani kérdéseket vitassanak meg. Remélik, hogy a pestiek is csatlakoznak hozzájuk. Egy újsághír: „A pesti állatkert igazgatósága tisztelettel tudatja, hogy a zuzár kígyónak (Boa Constictor) etetése jövő szombaton, azaz február hó 22-én délután 4 és 5 óra között fog megtörténni." Megalakult a magyar írók és művészek társasága. Elnökké egyhangúlag Szigligeti Edét választották, alelnökké Hatala Pétert és Telepi Károlyt. „Az építő vállalkozási szellem — panaszkodik az „Ellenőr" c. napilap —, melyet teleküzérkedésnek is nevezhetünk, újabban Budára vetette szemeit s ott tömeges telekvásárlások vannak folyamatban. Az egyoldalúság, mely a fővárosban a luxus építkezésekre fektette kizárólag a hangsúlyt, maholnap oda vezet, hogy középsorsú ember nem jut majd fedél alá." „Földrajzi közlemények" címen új tudományos folyóirat jelent meg, melyet a kiadó Földrajzi Társulat megbízásából Berecz Antal szerkeszt. A várbeli lakók körében mozgalom indult, hogy a plébánia templom tornyának óráját transzparens számlappal lássák el. E tárgyban kérelmet intéztek az illetékes hatósághoz s egyben kötelezték magukat, hogy a fölmerülő költségeket közadakozással biztosítják. A Lipót utcai új Városháza közgyűlési nagytermének helyreállítása mintegy 70 000 forintba kerül. Szekeres István A krisztinavárosi „Sándor-palota" Kevesen tudják, hogy a Sándor grófi családnak nemcsak a Várban volt palotája; a XVIII. század végén a Krisztinavárosban is épült egy nyári-lak, amely méreteit tekintve budai viszonylatban kisebb palotának is beillett. 1786-ban Sándor Antal báró — aki a következő évben már gróffá lett — egy csaknem három holdas telket kapott a Várhegy északnyugati lábánál, a mai Attila út, Vérmező utca, Mátray utca által határolt területen (ez addig a várerődítési övezethez tartozott). Sándor Antal itt hamarosan egy 17 szobás házat építtetett, s a hozzá csatlakozó telken egy csaknem 2 holdas angolkertet létesített. 359 négyszögöl gyümölcsös és 234 négyszögöl szőlő tartozott még a krisztinavárosi Sándor-kerthez. Az építtető Sándor Antal halála után örököse hamar megvált az ingatlantól, amely ettől kezdve sokszor cserélt gazdát. 1820-ban József nádor vásárolta meg 16 000 forintért, de öt év múlva ő is tovább adta. 1833-ban Aszalay József helytartótanácsi titkár vette meg az egykori Sándor-kertet és házat, majd tőle 1837-ban Buda városa, városi kaszárnya céljára. A parkot azonban a város megszüntette, és több darabra osztva eladta. A mai Attila út 135 — 137. sz. helyén állott épületet az előző tulajdonosról még sok évtizedig Aszalay-kaszárnyának nevezték. Nyilván ekkor már feledésbe merült, hogy az épület eredetileg Sándor Antal grófé volt. Az egykori Sándor-kert, majd városi kaszárnya helyén épült azután a XIX. sz. végén a ma is álló Attila utcai iskola. — I. —a. Az óbudai bíró javainak elkobzása Több mint 250 évvel ezelőtt, amikor Óbuda, a hajdani királynéi város nyomorúságos jobbágyfaluként tengette életét, a XVII. század végén beköltözött német telepesek kísérletet tettek a földesúri hatalom alól való felszabadulásra, a városi kiváltságok visszaszerzésére. 1715-től 1722-ig tartott a küzdelem az óbudaiak és földesuruk, Zichy Péter gróf között, de az egyenlőtlen erőkkel vívott harc — amelynek történetét Gárdonyi Albert a Városi Szemle 1946. évi. 2. számában röviden ismertette — már kezdetben sem kecsegtette biztató kilátásokkal a jobbágyokat. Zichy Péter, miközben a Kancelláriában, a Magyar Kamarában és a pozsonyi országgyűlésen — ahová az ügy felkerült — minden követ megmozgatott Óbuda megtartása érdekében, egész földesúri hatalmi gépezetét is mozgásba hozta jobbágyai megfélemlítésére és a mozgalom letörésére. A „főkolomposok" közé sorolt jobbágyok közül négyet zsámbéki tömlöcébe csukatott, amelyről még a tiszttartó is elismerte a grófhoz intézett levelében, hogy „rossz és kicsin büdös is". De a mozgalom igazi vezetői ebben az időben, 1717-ben nem voltak a földesúr kezében, mert Bécsben instanciáztak, s voltak pillanatok, amikor a gróf attól félhetett, hogy az ő javukra dől el az ügy. Ekkor rendelte el Zichy Péter a bécsi küldöttséget vezető Hintzman Tamás korábbi óbudai bíró összes javainak elkobzását. A lefoglalt ingatlanokról és ingóságokról készült lista fennmaradt a Zichy-család levéltárában. Eszerint 1717-ben a közepesen jómódú óbudai jobbágytól — aki foglalkozására nézve kádár volt — a következő vagyontárgyakat foglalták le: egy egész házat, két szőlőt, 10 akó bort, egy nagy és két kisebb hordót, fejszét, csákányt, sajtárt, rostát, kengyelt, s néhány más gazdasági felszerelési tárgyat; egy lábast, tíz tányért, négy főzőkanalat, 2 dunyhát, 3 párnát, egy menynyezetes ágyat, egy szekrényt, egy asztalt, két padot, három széket. A végén következik a bortermelési eszközök felsorolása: egy prés, teljes felszerelésével, három kád, két kosár, egy metszőkés, egy szőlőkapa. Hintzman nyomban panaszt tett az Udvari Kamaránál. A Kancellária utasította a földesurat, adja vissza Hintzmannak házát, szőlejét, ingóságait. De Zichy Péter nem tett eleget a rendelkezésnek; Hintzman soha nem kapta vissza javait, s nem is költözött vissza Óbudára. A volt óbudai bíró, aki megpróbálta a jobbágyfalut városi rangra emeltetni, az 1720-as években budai lakosként még fel-felbukkant, azután mindörökre eltűnt Óbuda történetéből. g. é. Még egyszer a Fogarasi úti telepről Lapunk 1973. februári számában írás jelent meg „Zuglói színek" címmel; a cikk egyik bekezdése az ötvenhat család által lakott, a szociális követelményeknek meg nem felelő Fogarasi úti telepről szólt. A cikkíró ezzel kapcsolatos megállapításaira szerkesztőségünk - 29 aláírással - levelet kapott; a levélírók a többi között hangoztatták, hogy a cikk sérti önérzetüket, amiért kétes, rendőri felügyelet alatt álló elemeknek tüntette föl a telep lakóit. A levélírók tiltakozását jogosnak kell elismerni. Jóllehet, a hatóságok kétséget kizáróan nyilvántartanak a törvényes renddel összeütközésbe került telepi lakókat, az általánosítás semmiesetre sem volt helyénvaló. A telepi lakók nagyobb része -ahogyan ezt a levélírók a valóságnak megfelelően hangoztatták - becsületes, dolgos ember; s a tanács mindent el is követ, hogy mielőbb megérdemelten jobb lakáskörülmények közé kerüljenek. Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a levél szerzői olyan véleményüknek is hangot adnak, hogy körülményeiket senki sem ismerheti, egyebek közt -a cikk állításával szemben - a kerület tanácselnökét sem látták még körükben. Feltehetően a telepi lakók gyakori cserélődése is közrejátszik abban, hogy itt a levélírók megállapítása és a tények nem vágnak egybe. Tény ugyanis, hogy a XIV. kerületi tanács elnöke, csakúgy, mint a tanács műszaki osztályának dolgozói évek óta személyesen látogatják a Fogarasi úti telepet; minden alkalommal beszélgettek is a lakókkal, ismerik nehéz körülményeiket, és szüntelenül szorgalmazzák súlyos problémáik megoldását. Reméljük, erőfeszítéseik mielőbb a telepiek hasznára válnak, s ha csak fokozatosan is, de sikerül felszámolni a zuglói bódélakásokat. 43