Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - Hoch István: Átjáróházak

felsőbb szinteken elhelyezkedők is — állandó mesterséges világításra szorulnak, szellőztethetőségük nem kielégítő, tehát egészségi szempontból aligha elfogadhatóak; különösen a szűk kis mellékudvarokra nyíló kiegészítő helyiségeik erősen kifogásolhatók mint munkahelyek; egy letűnt kor maradványai. Az építésügyi hatóságok ma minden bizonnyal szigorúbban bírálnák el az ilyen átjáróházak és munkahelyiségek terveit. A kis kézművesipar— különösen a fényűzési darabok és az egyéni ízlésnek megfelelő cikkek előállításával és árusításával foglalkozó ágazatok — az államosítások utáni évtizedben háttérbe szorult. Az államosításra nem került cégek az olcsóbérű helyiségekben húzódtak meg. Az újra gánkisiparnak és kézműiparnak még sokáig meglesz a létjogosultsága. Az idegenforgalmat gazdasági életünk tényezőjévé emelő irányzat is előmozdítja a különlegességek iránti érdeklődést, ami nem a tömegével előállított iparcikkek, hanem az olyan egyedi darabok iránti keresletet ösztönzi, amelyet csak a kézműves ipar képes előállítani. Az ilyen ipar csábítóerejének jórésze az elhelyezkedésnek két ellentétes jellegében rejlik: vagy a fényűzéssel és ízléssel berendezett árusítóhelyiségben, amely kialakításával lenyűgözi a fogyasztót és növeli a termék megbecsülését, vagy a kis bolthelyiségben, amely szerény és kissé elhanyagoltnak tűnő ódonságával sugalmazza a jutányos beszerzés hitét. Az utóbbi felfo-A Rákóczi út 6. egzisztenciát alapító államosítottak szintén a városközpontban levő, de kevésbé feltűnő helyiségeket foglalták el. A később alakuló termelőszövetkezeteknek is az elavultabb, iparűzés céljára kevéssé megfelelő helyiségekkel kellett beérniök. A budapesti átjáróházak jórészének földszintjéről és alsó emeleteinek helyiségeiből munkahelyek fénye világít ki világos nappali időben is. Ipari és kereskedelmi szervezetünk átalakulása következtében a kevésbé forgalmas helyeken levő üzlethelyiségek felszabadultak és hivataloknak vagy könnyűipari üzemeknek adták át helyüket. Még ma is sok olyan egykori üzlethelyiség található kereskedelmi forgalom szempontjából előnyös helyen, amelyben eredeti rendeltetésétől eltérő intézmények vannak. Bebizonyosodott, hogy a magast elégítik ki az átjáróházakban, kapualjakban, belvárosi udvarokban, szűk utcácskákban meghúzódó üzletek és műhelyek. A közeljövő feladatául a Belváros közepén elterülő, elavult és romokból összetákolt épületekkel belepett telkek korszerű beépítését jelölték ki, amire előterveket készítettek és tervpályázatot is hirdettek. A beérkezett tervek ötletesek és tetszetősek. Mégis, felvetődik a gondolat: vajon nem a városközpontról alkotott elavult elképzelés jegyében kelt-e ez a pályázat? Mindenképpen helyes-e új átjáróházakat és kanyargó sikátorokat, emeletszinti útvonalvezetéseket stb. létesíteni, utánozva azt, amit külföldön (Stockholmban, Hilversumban, Londonban stb.) az adottság kényszeréből, vagy az elmaradott országokban megszokásból alkalmaznak? A Cziráky-udvar (az Engels teret a József nádor térrel kapcsolja össze) Átjáróház a Ferenciek bazáránál 36