Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Újpalota (Csigó László felvétele)

a századfordulóra irányozta elő. Az anyagi lehetőségekkel számolva, 1985-ig a jelenlegi napi kb. 50 000 m3

helyett 440 000 m3

/'nap tisztítókapacitás belépésével lehet számolni. Ez a jelenlegi kb. 1 millió m3

/nap összes szennyvízhez viszonyítva annak mintegy felét, az 1985-re előrebecsült mennyiségnek pedig kb. 1/4 részét képezi. Ennek megvalósítása újabb 2 milliárd forint tisztítótelepi beruházást igényel. De nemcsak a m3

-kénti kb. 4—5 ezer forintos egyszeri beruházási költség terheivel kell a jövőben számolni. A tisztítás energiaigényes folyamat, így jelentős üzemeltetési költségeket emészt fel. A már működő, napi 30 000 m3

-es kapacitásra tervezett, de már ma 45 000 m3

/nap terhelést kapó dél-pesti tisztítótelepen 1 m3

szennyvíz teljes biológiai tisztítása 0,64 Ft-ba kerül. Ha az előzőekben körvonalazott program 1985-re megvalósul, évenként 100 millió forintnál nagyobb üzemeltetési költség terheli a főváros költségvetését. A tisztítás szélesebb körű bevezetésénél további komoly nehézséget jelent az ipar jelenléte. A biológiai tisztítást végző élő szervezetek működését ugyanis gátolják, sőt bizonyos mennyiségen túl meg is bénítják a szennyvízben levő ipari szennyező anyagok (savak, lúgok, sók, olajok stb). Ezek „kiszűrése", közömbösítése az ipari előtisztítás feladata. Az eddigi tapasztalatok szerint a budapesti ipar ennek a kötelezettségének csak igen kis mértékben tesz eleget. Az ipari előtisztítás ösztönzésére az elmúlt évtől kezdődően szennyvíz-bírság kivetésére van lehetőség. (A bírságból befolyt összegeket tisztítási célokra lehet felhasználni.) Jövőnk érdekében A vázlatosan körvonalazott nehézségekből is látható, hogy a környezetvédelem és ezen belül a vízvédelem bonyolult, összetett feladat. Az anyagi és szellemi erőfeszítések hatása csak hosszabb idő elmúltával jelentkezik. A probléma időszerűsége azonban napjainkban már vitathatatlan. Erre mutatnak azok a gazdasági és szervezeti intézkedések is, amelyeket kormányzatunk a közelmúltban hozott. Előtérbe került a környezetvédelem országos szervezetének kérdése. Előkészítés alatt állnak nemzetközi megállapodások a Duna-víz tisztaságának megóvására. Rendszeressé vált a vízvédelem hatósági ellenőrzése. Népgazdasági terveink egyre nagyobb erőforrásokat biztosítanak a vízvédelem céljaira. A főváros felülvizsgált IV. ötéves terve 150 millió forintot irányoz elő szennyvíztisztításra, szemben az elmúlt közel 10 év 100 millió forintos teljesítésével. A gazdasági élet intenzív szakaszába jutott és az infrastruktúra is mind nagyobb lehetőségekhez jut. A környezetvédelem azonban nemcsak állami feladat. A népgazdasági erőfeszítések csak akkor válhatnak igazán hatékonnyá, ha jelentőségét mind szélesebb körben felismerik és egyre inkább társadalmi üggyé válik — éppen az emberi társadalom jövője érdekében. Csigó László felvétele 3