Budapest, 1973. (11. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Újpalota (Csigó László felvétele)

udapest XI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1973 MÁJUS 0 FŐVÁROS FOLYÓIRflTfl Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Postai irányítószám: 1014 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin körút 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V.,József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre . . . 60,— Ft egy évre .. 120,— Ft 73.0595 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Index: 25151 A TARTALOMBÓL Az európai fővárosok vezetőinek találkozója, Budapest 1972 Kraemer Peter: Bonn népességalakulása és strukturális változása 4 Birgir Isleifur Gunnarsson: A nagyvárosi élet szervezése Reykjavíkban 7 Pro Urbe - Pro Arte Dr. Kemény Pál, Fórizs Sándor, Kiss Antal, Ruttkai Éva 10 Fővárosi őrjárat XIII. Fekete Gábor: A csepeli milliárdok 14 Kővári György: A Déli pályaudvar átépítése .. 17 Krúdy Zsuzsa: Apám Budapestje 20 Román Kálmán: A százéves fővárosi tűzoltóság 22 Vida Sándor: A „Budapest" című napilap 32 Hoch István: Átjáróházak 34 Főváros születik IV. Vörös Károly: A művelődés alapjainak lerakása 39 A címlapon: Üjpalota (Csigó László felvétele) A hátsó boritón: Bortnyik Sándor: A vörös gyár (Schiller Alfréd reprodukciója) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács tanácselnökhelyettese; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agitprop, osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Giltner Andor KÖRNYEZETVÉDELEM -VÍZVÉDELEM Napjainkban egyre gyakrabban esik szó környezetünk elszennyeződéséről. Az emberi társadalom az anyagi javak megtermelése során sok hulladékanyagot termel, illetve a termékek nagy része hosszabb-rövidebb idő múltán elhasználódik és szintén hulladékká válik. Az ipar fokozódó termelése és az emberiség létszámának rohamos gyarapodása a hulladék mennyiségét állandóan növeli és a jövőben a környezet teljes elszennyeződésével, tehát az életfeltételek megszűnésével fenyeget. A környezeti ártalmak leginkább ott jelentkeznek, ahol a technikai előrehaladás a legelőrébb jár, ahol a civilizációs körülmények a legfejlettebbek. Ilyen terület hazánkban Budapest, ahol az ország lakosságának 20%-a, s iparának mintegy 40%-a koncentrálódik. Érthető tehát, hogy e térségben fokozott súllyal jelentkezik a környezetvédelem egyik igen fontos tényezője: a vízvédelem. A vízvédelem gondjait kívánom a következőkben röviden bemutatni. A vízháztartás egyensúlya Budapest legjelentősebb élővize a Duna. E természeti tényező nemcsak esztétikai ékessége, hanem vízháztartásának is az alapja. Vizét hasznosítja a város ivó- és ipari vízellátás céljára. Ugyanakkor az elhasznált, elszennyezett vizet is a folyó szállítja el. E két tevékenységet nem szabad egymástól függetlenül kezelni, mert a túlzott szennyvíztermelés éppen a felhasználást akadályozza: eleinte csak növeli a vízkitermelési költségeket, teljes elszennyezés esetén pedig kizárja a felhasználást. A vízelszennyezés okozta károkat nem lehet kizárólag gazdasági kérdésként felfogni. Ugyanis pénzben ki sem fejezhető a folyónak az a szerepe, ami a hétvégi pihenésre, sportolásra szolgál. Ezért a folyónak szennyvízbefogadásra való használata csak bizonyos határig engedhető meg; és ha a szennyezés mértéke e határt túllépi, megfelelő beavatkozásra van szükség az egyensúly fenntartására. Budapest helyzete a szennyvízelhelyezés szempontjából igen kedvezőnek mondható. Városunknál a Duna vízhozama — még téli kisvizek esetén is — akkora, hogy korábban joggal tekinthették a szennyvíztisztítás kérdését másodrendűnek. A helyzet azonban az elmúlt évtizedben hirtelen erős romlásnak indult. Ennek oka kettős. Egyrészt a fölöttünk fekvő Duna menti országokból (Németország, Ausztria, Csehszlovákia) ma már szennyezetten érkezik hazánkba a folyó, és vize már a főváros 1