Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Vörös Károly: A társadalom - statisztikákban és térképen

Kispolgár a Zugligetben lakosztályokban lakó vidéki, jórészt arisztokrataföldbirtokosok is, és a járadékból élő rétegnek közel a fele. A Belvárosban csoportosulnak a megyei és állami hivatalnokok, az ügyvédek (közel 50%-uk), és közel felerészükben az irodalomból élő emberek; az ügyvédek további 25%-a a Lipótvárosban telepedik le. A sütőipar, a vendéglátóipar mesterei s alkalmazottaik kb. 2/3 részben a Belváros és a Lipótváros lakói; itt lakik Pest szabóinak és a finomabb igényekre dolgozó kézműipari ágaknak (órás, gépész, műszerkészítő, könyvkötő) egyharmada. A nyomdászok és a bőriparosok 1/3-a is a Belvárosban lakik. A Terézváros ekkorra már a város legnépesebb kerülete (még magában foglalja a későbbi VII. kerületet is). Belterületének profilját közép- és részben kispolgári elemek határozzák meg; de helyt ad a szabók, aranyművesek, iparosfestők és ácsok több mint felének is. A kereskedőknek majdnem fele szintén itt lakik: nem annyira a nagykereskedők, hanem a kiskereskedők, s a nem, vagy csak a félig-meddig önálló szakszemélyzet: a könyvelők, ügynökök és alkuszok. Az értelmiségaTerézvárost többnyire elkerüli, kivéve az egészségügyi személyzetet: orvosokat, gyógyszerészeket, bábákat, akiknek több mint 1/3-a terézvárosi lakos. Jellegzetes színt ad a Terézvárosnak, hogy a „művészek" fele itt lakik; ez nem csupán a Nemzeti Színház tagjait jelenti, hanem a Király utca és környéke zenés kávéházainak, mulatóinak a statisztika által ugyancsak művészként kezelt énekeseit és zenészeit is. A Terézváros kültelke, a Józsefváros és a Ferencváros ezzel szemben a legsajátosabban iparos-kispolgári városrész. A Múzeum körüli néhány utcában épült paloták nagypolgári és arisztokrata lakói a városrész társadalmának jellegét már nem tudják megváltoztatni. Kereskedőt itt alig találunk (csupán 13%-uk lakik e kerületekben). Viszont a Terézváros kültelkein és a Józsefvárosban tömörülnek a cipészek: 56%-uk, 2748 fő lakik e két szegényes városnegyedben; ugyanúgy az építőiparosok 58%-a (1943 fő). A mészárosok, az asztalosok, a lakatosok, a kovácsok a József- és a Ferencvárosban csoportosulnak. Ugyanígy — emléküket mai napig a Kis-, a Nagyfuvaros, a Bérkocsis utcák őrzik — e környéken gyűlik össze a város fuvarosainak 69%-a: Egy Duna-parti lebuj 668 fő. E két kerületben különösen sok orvos él, de sok más értelmiségi is (elsősorban a kiskeresetűek). Igen erős végül a három kerületben a munkások és napszámosok aránya. A napszámosoknak a Terézváros kültelkein 26, a Józsefvárosban 27, a Ferencvárosban 13, a hozzájuk tartozó kültelkeken és Kőbányán további 17%-a lakik (közel 83%-uk, összesen kb. 18 ezer napszámos ezeknek a városnegyedeknek lakója). A városnegyed össznépességének e réteg 14—16, Kőbányán már 30%-át jelenti. A budai lakosság összetétele Budán a Vár hivatalnoki és szőlőbirtokos lakosságát a Vízivárosban — és részben az Országúton — kispolgári rendű kereskedők és iparosok veszik körül. A Krisztinaváros és a Tabán jórészt szőlőbirtokosokból és (főleg az előbbi) a Várból kiszorult, kishivatalnok elemekből, utóbbi már erős lumpenrétegből is áll. Óbuda ugyancsak szőlőbirtokos polgársága közé egyre nagyobb létszámú, részben már a kispolgárságig is eljutott gyári munkásság vegyül. Emellett Óbudán egy már Pest felé elszivárgóit, de még maradványaiban sem jelentéktelen kereskedőréteget is találunk. A várostérkép budai oldalának társadalmi kontúrjai így (Óbudát leszámítva) még inkább a feudalizmus utolsó évtizedeire jellemző kategóriák szerint húzódnak az egyes városnegyedek között. Vékony, gazdag uralkodóosztály — immár nagysúlyú tényezője az egész magyar uralkodóosztálynak is —, gyenge középrétegek, zsákutcába kerülő kispolgárság és rohamosan növekvő, hatalmas proletariátus: így áll előttünk statisztikák lapjain éppúgy, mint a város térképén az egyesítés küszöbére eljutott Pest-Buda társadalma. Kifelé stabilan és rendezetten, egy fellendülő-félben levő győztes rend erejével, magvában azonban már nagy feszültségekkel és ellentmondásokkal. Ezek, ha még bizonytalanul és elnyomottan is, már megkezdik e társadalmat átalakító, kereteit majdnem teljesen szét is feszítő szívós, nehéz, immár megállíthatatlan munkájukat. Tintát áruló asszony