Budapest, 1973. (11. évfolyam)

4. szám április - Fekete Gábor: Kőbányai tavasz

jött. A közlekedési kapcsolatban a 9-es autóbusz és a 28-as villamosjárat csúcsszerepet tölt be, e járatok nagy befogadóképességűek, viszonylag sűrűn indítják is őket, s közvetlenül a főváros szívébe juttatják a kerület lakosait. A Fehér úti — s néhány év múlva a Határ útig közlekedő — metró ugyancsak jó szolgálatot tesz Kőbánya utasainak. Furcsa módon legkevésbé sem ennyire megoldott a kerület belső közlekedése. A 117-es autóbuszjárat rapszodikus indítása, a vasúti kereszteződések örökösen zárva tartott sorompói, seregnyi rossz állapotban levő út, amely Kőbánya lakott perifériáira akkor sem engedne autóbuszt, ha a BKV történetesen elég járművel rendelkezne — mindez nem kevés gondot okoz. Ami pedig a Kőbányai utat, a kerület fő vivőerét illeti, a tanácsiak gondolni sem mernek arra, hogy mi lesz jövőre, amikor megkezdik átépítését. Hasonló kapacitású tartalék útvonalról, terelőútról ugyanis a főváros elfeledkezett. . . A közművesítés felemás képet mutat. Csatornázás tekintetében a mérleg Kőbánya felé billen, a közepesnél lényegesen jobb színvonal ismét csak az első helyek egyikére emeli a X. kerületet: az állami bérlemények 85 százaléka csatornázott, s a budapesti hálózat csaknem 7 százaléka jut a kerületre, ami kétségkívül jó arány. A negyedik ötéves tervben a városközponthoz, a Mádi utcai és az Újhegyi lakótelepi építkezésekhez, a Gyömrői úti rekonstrukcióhoz több mint kétszáz millió forint értékben épülnek új gyűjtők, főgyűjtők. Nemcsak az iparnak köszönhető a csatornázás, hanem fordítva is: a többi között a legutóbbi esztendőkben épült gyűjtőcsatornák tették lehetővé a Jászberényi út —Kozma utca körzetében elterülő mezőgazdasági övezet helyén az új ipartelepítést; az 5. sz. AKÖV, az Athenaeum és a Kossuth Nyomda, a Metalloglobus, a Lakásbútor KTSZ ennek keretében kapott területfelhasználási engedélyt, s vonult be a kőbányai ipar népes táborába. Ugyanakkor a kerület fejlődésének „Achilles sarka" a vízellátás és a közvilágítás. A fővárosi vízhiányos napok a pesti oldalon elsősorban Kőbányát sújtják, jóllehet a nemrégiben épült négy 5000 köbméteres tárolómedence révén végre sikerült száműzni a kőbányai utcákról a lajt-kocsikat. A tervezett új lakótelepi építkezésekhez s a biztonságosabb vízellátáshoz mindenesetre hozzájárul az idén átadásra kerülő XVI. kerületi átemelőtelep a Kőbányára ágazó 800 milliméteres csőhálózattal. A közvilágítás Kőbánya területének zömén elmarad a minimális követelményektől is, a fejlesztések nagyjából a frekventáltabb csomópontokra (Fehér úti metróállomás, Albertirsai út) s az új lakótelepekre (Harmat utca, Mádi utca) korlátozódnak. Az Elektromos Művek egyelőre arra kénytelen összpontosítani, hogy a korhadt közvilágítási faoszlopokat százával cserélje betonoszlopokra. Várospolitika — rétegpolitika A fővárosi átlagot figyelő kőbányai tekintetek az egészségügy vonatkozásában sem tapasztaltak lemaradást, az ellátás nem jobb és nem is rosszabb más kerületeknél. Kedvezően értékelhető az átlagosnál magasabb higiénés színvonal, s az, hogy — nem kis részben a kerületi munkaegészségügyi laboratóriumnak köszönhetően — két év alatt harminc százalékkal sikerült csökkenteni a foglalkozási ártalmakból eredő betegségek arányát. A Salgótarjáni úti felnőtt körzeti- és gyermekren-4eűő közelmúltban befejeződött modernizálása ismét csak a kőbányai üzemek áldozatkész összefogásának köszönhető. A kerület egészségügyi vívmányai közé kell sorolni azt is, hogy 1970—72 között Kőbánya vezetői tizenegy korszerűtlen munkásszállás bezárását kezdeményezték. Bölcsődékből viszont még jelentős a hiány: minden öt kőbányai apróságból egy nem jut helyhez. Jól érzékelhető a kőbányai vezetőknek az a törekvése, hogy az igényeket rétegenként csoportosítva teljesítsék. Mi szolgálja a munkás- és tanulóifjúság érdekeit, mi a nőkét, mi az öregekét? — e kérdésekre keresi a választ minden fejlesztési program kidolgozásakor a tanács, élve azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a munkásosztály helyzetével foglalkozó párthatározat biztosít. A fizikai dolgozó szülők segítségét szem előtt tartva, csupán az elmúlt két évben hét általános iskolában szerveztek 13 évfolyamos, iskolaotthonos osztályokat a gyerekek egész napos foglalkoztatására, felügyeletére. Ezeknek az osztályoknak a berendezésére, kellemes környezetük kialakítására, mintegy 100 napköziotthon működtetésére terven felüli összegeket biztosított a tanács. A gimnáziumi oktatás sem marad mostohagyermek. Az I. László gimnázium belső felújítása — 15 millió forintos költséggel — a távfűtés bevezetését, a könyvtár és a tantermek modernizálását, 24 személyes korszerű nyelvi laboratórium megteremtését tette lehetővé. Budapesten elsőként Kőbányán valósult meg az a terv, hogy minden 10 éves tanuló úszás-oktatásban részesüljön. Ehhez nagymértékben hozzájárult a fél évvel ezelőtt átadott 25 méteres tanuszoda a Rottenbiller parkban. Pincelőtér a Keresztúri úti iskolában, 80 férőhelyes faház és játékcsarnok a kerület balatonlellei nyári ifjúsági táborában, félmilliós költségvetés a Kőbányai Ifjúsági Parkra, 17 új ifjúsági klub, s egy szeszmentes zenés szórakozóhely nyitása — íme, néhány adalék az elmúlt két esztendőből arra, hogy a tanács és az üzemek harmonikus kapcsolata jól kamatozik a fiatal korosztályok számára. Ami pedig az öregeket illeti, a kőbányai tanács szociálpolitikai tevékenysége a segélyezéstől a gondozásig változatos formákat ölt. A Pongrácz úti lakótelepen például — 18 vállalat összefogásából — olyan mosókonyhát nyitottak nemrégiben, ahol a gondozónők naponta és díjtalanul hozzák rendbe az ellátatlanok, gondozásra szorulók fehérneműjét, ágyneműjét. A kerületi szociális foglalkoztató az alacsony nyugdíjú munkásokra is gondol, átlagosan 800 forintos havi keresetet biztosít számukra. A X. kerület lakásállománya az új, de viszonylag kisebb telepi építkezések ellenére meglehetősen silány, jelzi ezt 4800 kőbányai család indokolt lakásigénye is, ami viszont valamivel kedvezőtlenebb az átlagos fővárosi aránynál. Jövőre: „fiók"-városrész születik Növelik a nehézségeket a városközpont rekonstrukciója miatti szanálások is: 1971— 72-ben csaknem ötszáz — amúgy is régi, vizes, rossz minőségű — lakást kellett bontani a slum-lakásokon kívül. A négy ütemre tervezett kőbányai városközponti rekonstrukció is elhúzódik; a szerény első ütem befejeződött ugyan a Körösi Csorna úti százhárom lakásos épület átadásával, a folytatás azonban a tervezettnél lassabban halad, s átnyúlik az ötödik ötéves tervre. Megkezdik viszont 1974-ben az első jelentős kőbányai lakótelep, a „fiók"-városrész építését Újhegyen, ötezer család számára. A városkép formálásába „beszáll" a Ganz-MÁVAG is, lakásépítési akciója során kétszázhúsz családi otthon már elkészült tavaly, s még egyszer ennyi épül a Harmat utcai lakótelep folytatásaként 1975-ig. S ha már a városképről szó esett: Kőbánya nem tör világvárosi részletek kialakítására. Az igények — reálisan — addig terjednek, hogy a gyárkerület mentesüljön a nyílt ócska vastelepek, szabadtéri fém- és üvegraktárak, gazzal benőtt négyzetkilométerek sivár látványától. A Maglódi' úton, az úgynevezett Éles saroktól egészen a Kozma utcai temetőig ez a látvány alighanem meg is szűnik belátható időn belül, új, de rendezett gyártelepek betelepülésével. Azonban az olyasfajta létesítmények elköltöztetésére, mint amilyen például a Bihari úti TÜZÉP telep, egyelőre remény sincs; csupán ennek a telepnek a száműzetése hatszázmillió forintba kerülne. Csigő László felvételei