Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat IX. A hegyvidéken

Épülő lakóházak a Martinovics-hegyen A MOM Művelődési Házban Nem másodrendű lakosok Amennyire a társasház-offenzíva a gyarapodás öröme mellett jelentős anyagi, igazgatási és környezetvédelmi gondokat okoz a tanácsnak, annyira „kész ráfizetést" jelentett az ingatlankezelőknek a kerület legértékesebb új objektuma: a metró, pontosabban a Déli pályaudvar környékének átépítése, rendezése. Az útvonal elterelése miatti, hosszan tartó forgalmi kényelmetlenségnek vége szakadt ugyan (remélhetőleg az Alkotás utca ígért, de elhalasztott szélesítése is mihamarabb megkezdődik), de a pályaudvar környékén levő lakóházak soron kívüli, kötelező tatarozása-szépítése elvitte a rossz állapotban levő ingatlanok menetrendszerű renoválására szánt pénzeket. Nehezíti a közvetlenül tanácsi felügyelet alá kerülő IKV helyzetét, hogy az idén 12 millió forinttal kevesebb pénzből gazdálkodhat a kerület, mint tavaly. Szerencsére az egyenleg nemcsak ilyesfajta passzívumokból tevődik össze. Mert például igaz, hogy a kerület nem bővelkedik iparban, viszont a kevés patronáló intézmény kitesz magáért. A többi között a Központi Fizikai Kutató Intézet és a Postavezérigazgatóság három-három millió forinttal járul hozzá az óvoda- és bölcsődeépítkezésekhez, mert az ilyesfajta gondok a hegyvidéken éppoly súlyosak, mint fővárosszerte. Kincset ér hát az a száz férőhelyes óvoda, amely a KFKI és a tanács közös beruházásában ez év első negyedében épül fel a Normafa úton, egy hatezer négyzetméteres telken fekvő s évek óta bezárt iskolaépület átalakításával. Hasonló nagyságú óvoda tervezése kezdődhet meg a Kiss János altábornagy utcában. Enyhülnek hamarosan az üzlethálózat-gondok is. Az északbudai ÁFÉSZ tavasszal nyitja meg a rég várt Közértet a Szarvas Gábor utcában; s mert a kerületben sokkal célszerűbb a kis egységek építése, mint az üzletházaké, a tanácsiak kereskedelem-diplomáciai sikerét jelzi az ÁFÉSZ további programja: tíz-tizenkét zöldségpavilon-fabarakk felállítása a hegyvidéken, ugyancsak idei határidővel. A Tarcsay Vilmos utcai bisztró, a Zalai úti és a Hóvirág utcai Közért már azoknak a közelmúltban beérett erőfeszítéseknek a gyümölcse, amellyekkel a tanács bizonyítani akarja: a legkevésbé sem tekinti másodrendű lakosoknak a magánépíttetőket, a társasházak lakóit. A János-hegyi kilátó tövében épülő bisztró pedig a turisták táborában kelt osztatlan megelégedést: nekik eddig jobbára reprezentatív, drága étkezőhelyekhez, osztályonfelüli éttermekhez volt „szerencséjük" a hegyvidéken, kiskocsmához, hangulatos flekkentanyához, halászcsárdához, lángossütőhöz, fagylaltozóhoz már kevésbé. Mintha a vendéglátóipar túlságosan „póriasnak" találta volna az ilyen filléres létesítményeket a hegyvidék méltóságteljes tájaihoz ... Nem tartozik a legsürgősebb ellátási feladatok közé, mégis, a kollektív áldozatvállalás példái között érdemes megemlíteni a rekonstrukció révén februárban megnyíló, újjávarázsolt kerületi házasságkötő termet. Társadalmi munkában történő átépítéséhez a főváros legnevesebb belsőépítészeit, gobelin- és ötvösművészeit, a Stylbútor Szövetkezet, a Budapesti Rádiógépgyár és a Graboplast Gyár több vezetőjét — valamennyien a XII. kerület lakosai — sikerült megnyerni. Csakúgy, mint a kerület üzemeit, intézményeit az iskolák patronálására: a Mártonhegyi úti középiskola és a Virányos úti általános iskola felújítása már megkezdődött. (Kár, hogy a Németvölgyi úti és a Diana úti iskolák tatarozásához szükséges pénz „menetközben" elfogyott.) Sikerült valamelyest előrelépni az egészségügyi intézményhálózat várva várt bővítése terén is: a Városmajor utcai új körzeti rendelő néhány hónapja már a környék lakosságát szolgálja; megkezdődött fővárosi beruházásból annak a nyolcvan férőhelyes szakorvosi rendelőintézetnek az építése is, amelyet három budai kerület — az I., a II. és a XII. — számára nyitnak majd meg. A kerületben levő kórházak egész sora sem pótolja a rendelőintézeti funkciót, amelyet egyelőre a János kórház egy részlege vállal — az ideiglenesség és a zsúfoltság jegyében. Ezért hát önálló központi rendelő építését mindenképpen szorgalmazni kell az ötödik ötéves tervben. * Jókai, a hajdani Svábhegy őslakója, gyakran emlegette, hogy e környék varázsa miatt érdemes szeretni az egész planétát. Eötvös József a határtalan hegyvidéki panorámáról és csendről áradozott. A természet valóban bőkezűen gondoskodott ezekről a tájakról, az erdők, források, tisztások érintetlen városi oázisairól. A beépülőbenépesülő hegyvidéken a lakosok készen kapják a természet áldásait — de ma már követelik hozzá az urbanizáció vívmányait is. Cserébe Budapest a hegyvidék környezetének megőrzését várja el. Nincs kibékíthetetlen ellentét a két kívánság között: teljesítésükhöz közös érdek fűződik. 15