Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Zolnay László: Nemzetiségek Pest-Budán

Belgrád Belgrád, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosa Európa egyik legrégibb városa. Története viszontagságos, nemegyszer tragikus: a történelem viharaiban harmincszor pusztult el. A törökök csak 1867-ben — a három évszázados török rabság után — adták át a szerbeknek a város kulcsait. Ekkortól veszi kezdetét Belgrád új története. Az első világháború után Belgrád lett az új állam, Jugoszlávia fővárosa. Lakosainak száma akkor 135 000 volt. Mai lélekszáma meghaladja az egymilliót; Nagy-Belgrádé az 1 millió 200 ezret. A város most dolgozza ki fejlesztési programját, amely nemcsak az elkövetkezendő évekre, hanem hosszabb időre szól: egészen 2000-ig. Mint minden világvárosnak, Belgrádnak is sok problémát kell megoldania. A városban lakáshiány van — mintegy 50 000 családnak kell lakást adni —, ugyanakkor a lakosság évente kb. 20—30 000-rel szaporodik, a falvakból és a más városokból a fővárosba települőkkel. Az utcák zsúfoltak, a személygépkocsik száma négy évenként megkétszereződik. Belgrád, mint minden gyorsan fejlődő főváros, tele van ellentmondással. Iparának egy része meglehetősen elavult — kereskedelmi élete viszont igen gazdag és korszerű. Belgrádban található az ország tudományos dolgozóinak egyharmada — ugyanakkor több ezer írástudatlan is él a fővárosban. A második világháború után egyes ipari üzemeket kitelepítettek, számos új üzem építését pedig nem hagyták jóvá. Néhány éve azonban mégis úgy döntöttek, hogy fejlesztik a főváros gazdasági erejét — különösen az ipart és a kereskedelmet. (Az alkotmánymódosítás után egyébként számos olyan funkciót, melyeket addig a központi, szövetségi hivatalok gyakoroltak, a köztársaságokra és az autonóm tartományokra ruháztak át.) Belgrádban állítják elő Jugoszlávia egész ipari termelési értékének 7,1 százalékát; ami pedig a kereskedelmet és a szállodai szolgáltatásokat illeti, ezekből a főváros 22, az export—import-forgalomból pedig több mint 30 százalékkal részesedik. Az elkövetkezendő öt évben további hatalmas kereskedelmi vállalatok jönnek létre, több éve ugyanis ez a kereskedelem fejlődésének fő tendenciája. A tervek szerint húsz nagyáruházat és kisebb áruházakat építenek, valamint új szállodákat, moteleket (összesen 4000 ággyal), s 29 új éttermet nyitnak. Tervezik 45 000 új lakás építését is, ez azonban ebben az ötéves tervben még nem oldja meg a lakáskérdést. 1970-ben Belgrád egy szupermodern közlekedési létesítménnyel gazdagodott, melynek igen nagy a jelentősége a Zágráb—Belgrád—Nis útvonalon haladó, átmenő nemzetközi forgalom szempontjából is. Egy 100 km hosszú autópályát építettek, és egy új hidat a Száva folyón. A 27 méter széles, 6 sávos autópályát a főútvonalakkal viaduktok, hidak, utak többszintes labirintusa kapcsolja össze. Az új híd a Száva folyó két partját egyetlen, 475 méteres ívvel szeli át. Ugyancsak 1970-ben adták át a forgalomnak a város központjában levő 270 méter hosszú alagutat is, melynek áteresztőképessége több mint 100 ezer gépkocsi naponta. Ezek a létesítmények jelentősen enyhítettek Belgrád közlekedési gondjain —, de az utcák egyre nagyobb zsúfoltságát ezekkel sem sikerült megoldani. Főként a régi városrészben ugyanis igen szűkek az utcák. A parkolási problémák itt semmivel sem kisebbek, mint Párizsban vagy Londonban. A fejlesztési tervekben három földalatti parkolóhely építése is szerepel, 1500 gépkocsi számára. Könnyítést jelent majd a főváros közlekedésében a földalatti, melynek építését — a jelenlegi elképzelések szerint — az ötéves terv végén kezdik el. A Száva jobb partján levő főpályaudvar ugyancsak sok közlekedési gondot okoz; ezért azt tervezik, hogy a vasúti csomópontot a város más részébe helyezik át. A legkiválóbb szakemberek dolgozták ki a jugoszláv főváros távlati fejlesztési tervét, 2000-ig bezárólag, amikoris Belgrád lakosainak száma eléri a 2 milliót. A tervet már vitatják és valószínűleg 1972-ben hagyják jóvá. Belgrád eddig csak a Duna egyik partján terjeszkedett — sőt, 1948-ig csak a Száva egyi k oldalán —; a tervek szerint a Duna túlpartján több városnegyedet és lakótelepet emelnek. A második világháború után a Száva bal partján — e korábban mocsaras területen — felépült Új-Belgrádban már ma is számos toronyház található; jelenleg ez a főváros legmodernebb és legszebb része. A régi város a Duna felől A vár Czeizing Lajos felvételei