Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Veszprémi Miklós: Kétmillió köbméter szennyvíz?

(A CÍM) Úgy mondják: 1985-ben a Dunában minden ötvenedik liter víz — szennyvíz lesz. A napi kétmillió köbméter szennyvíz ijesztően rengeteg. A nemzetközi mérce szerint a Duna vize már 1968-ban is szenynyezettnek számított. Literenkénti oxigénfogyasztása ugyanis az 1924-ben mért 3-ról több, mint 12 milligrammra emelkedett. (Azaz egy liter Duna-vízben levő szerves szennyezőanyag elbontásához 12 milligramm oxigénre van szükség; a szervetlen szennyezést természetesen ezen kívül kell eltávolítani.) Holott manapság csupán az 1985-re jósolt napi kétmillió köbméter szennyvíz alig fele folyik a Dunába. Csupán? — ötlik föl az emberben a gúnyoros kérdés. S a karikaturista groteszk ötlete villan eszébe a folyóparton mérgelődő horgászról, aki éppen vissza akarja hajítani a zsinór végén fickándozó kishalat, amely esdekelni kezd: uram, ha istent ismer, abba a koszos vízbe ne dobjon vissza . .. A vicc részigazságra utal. Tudniillik nem csupán a Dunáról van szó. Ámbár azt se igen kell bizonygatni, milyen óriási veszélyt jelent a folyam szennyezettségének megkétszereződése. De talán még ennél is fenyegetőbb veszély, hogy a talajrétegek mélyén rejlő vízkincs használhatatlannáválik. Az 1800-as évek elején Budán és Pesten egymást követték a tífusz- és kolerajárványok. Tízezreket vitt sírba a betegség, amelynek terjedését képtelenek voltak megakadályozni. Fodor József professzor volt az első, aki bebizonyította, miért. Európa második közegészségügyi tanszékének vezetője ugyanis megvizsgálta a talajvizet, s rájött, hogy a járványokat a víz fertőzöttsége okozza. Annak idején viszonylag egyszerű volt a védekezés: közcsatornákat kellett építeni, hogy a szennyvíz ne fertőzhesse meg a kutakat, hanem a Dunába folyjék. Másrészt William Lindley angol mérnök tervei alapján a mai Kossuth Lajos tér helyén fölépítették az első vízművet, ez 9100 köbméter tiszta ivóvizet adott naponta. (Ma ennek a mennyiségnek a százszorosa se elég ...) A mai szakember némiképp irigykedve gondol múlt századbeli elődjére. Annak idején a talajvizet javarészt csak a fekália, s más hasonló szerves szennyeződés fertőzte. Márpedig a víz — az antik görögök bölcs fölismerése szerint — mihelyst két kő között átfolyik, megtisztul. Az úgynevezett természetes tisztulás eredményeként a szerves anyagok viszonylag gyorsan oxidálódnak, a szervetlenné vált bomlástermékek pedig már nem fertőzőek. Csakhogy a múlt században jelentéktelen volt a nagyipar. Következésképp a mai értelemben vett szennyvíz is. A különbség tehát korántsem abban rejlik, hogy a szennyvíz több. Az igazi gond: olyan anyagokat tartalmaz, amelyek talajvíz-kincsünket — sőt, magát a talajt is! — jóvátehetetlenül megfertőzik. A szervetlen mérgek zöme sohasem bomlik el magától. Egy emberöltő múltán is mérgez. (MILLIÁRDOK) Mit tehetünk a nagymennyiségű szennyvízzel? 26 Korniss Péter felvétele FORUM Veszprémi Miklós Kétmillió köbméter szennyvíz?