Budapest, 1972. (10. évfolyam)

2. szám február - Szabó Gabriella: Gyermek- és ifjúságvédelem

Kístrafík Csigó László felvételei s TRAFIK A trafik a Váci út elején áll. Közelében templom, piac, a Nyugati sínkígyói fölött átvezető híd, villamos- és trolimegállók. A trafik teljes területe tizenöt négyzetméter. Akkora, mint egy nagyobb spájz. Hasonlít is reá, polc hátán polc s a polcokon rengeteg mindenféle áru, sokezer. A szűk pulton kirakva a cigarettaféleség, több mint ötvenféle, közöttük sok a külföldi: bolgár, jugoszláv, lengyel, angol, amerikai. Legkelendőbb a magyarok közül a Fecske, az idegenek közül az albán Porti, de az nincs. Pipadohány az egész forgalomnak talán 5 százaléka, szivar legfeljebb 2—3 százaléka. Még szerencse, mert a szivarfüstöt mi, nemdohányzók, nehezebben viseljük el, mint a cigarettáét, ez viszont már úgy hozzátartozik az életünkhöz, mint az utcák benzingőze. Gyufásdobozok halma kéklik a cigaretták mögött; néha „családi"-t keres egy-egy vevő. Az sincs. Hiánycikk. Vajon mi lehet a titka annak a gazdasági tünetnek, hogy ami bevált, abból nincs utánpótlás? Persze, nem túl fontos, rágyújtani kis dobozból is lehet — csak úgy eszébe jut az embernek. Szemben, a templom másik oldalán is van egy kis trafik. Ott a dohányárun kívül a regényirodalomnak van nagy keletje — míg emitt a bazáráru fogy. Minden kis üzletnek kialakul a profilja. És a vevőköre. Közel 1200 trafikja van Budapestnek. Aki sietve lép be ajtajukon, annak mind hasonlítanak egymáshoz. Mindenütt ugyanaz az átható dohányillat, itt-ott némi szappanszaggal vegyülve. Mert ezek a boltocskák kozmetikumot is árulhatnak, de csak csomagoltat. És csokoládészag is van. A pult mögött rendszerint idős hölgy üldögél, többnyire rosszkedvűen. Ennek a Lehel téri boltnak a gazdája kivételesen nem öreg és nem morcos. Ez üzleti sikerének egyik titka: tréfálkozik és udvarias. Mindenkinek kö-18