Budapest, 1972. (10. évfolyam)
12. szám december - Mann Miklós: A vágóhíd megalapítása és működése a XIX. században
Eredetileg két épületben összesen 30 vágókamra volt; egy kamrában egyszerre 12—14 nagyobb állat, vagy 50—60 aprómarha levágására kerülhetett sor. Az állatot előbb elkábították, majd kifelé elvéreztették; így a hús jobb minőségű lett. Folyamatos korszerűsítés A vágóhíd berendezéseit igyekeztek állandóan korszerűsíteni; így 188 i-ben munkaasztalokat kaptak, amelyeket folyamatosan cseréltek. Később már guruló asztalokat is használtak. A hús felfüggesztésére szolgáló tölgyfagerendákat fogásos vasgerendákkal cserélték föl. Mivel a húsnak minél előbb jégre kellett kerülnie, ezért a tervezők a hűtőberendezést tartalmazó kamrákat közvetlenül a vágókamrák szomszédságába helyezték. A hűtőkamrákkal sok probléma volt, így korszerűsítésük érdekében gyakran történtek intézkedések. Hasonlóan a vágóhídhoz, a marhavásár-tér is folyamatosan javításokra, bővítésekre szorult. Először természetesen arra volt szükség, hogy a marhavásárra vezető utat járhatóvá tegyék, kiszerint a múlt század hetediknyolcadik évtizedében évenként több mint 150 000 állatot vágtak; 1903-ban kb. 260 ooo-ret. A tennivalók sokaságából következett, hogy a vágóhíd irányításához egyre több emberre volt szükség, olyanokra, akik mindenre figyeltek, mindent ellenőriztek, és a tanácsi határozatokat is helyesen tudták alkalmazni. Az alapításkor — 1872-ben — még mindössze három alkalmazott működött: az igazgató, az ellenőr és az írnok. Munkaidejük reggel 7-től este 7-ig tartott. Mivel a nagy feladatok ellátásához ez a létszám nem volt elegendő, már 1873-ban sor került a személyzet első kiegészítésére. A nyolcvanas években az igazgatónak már külön 4 tagú személyzet állt rendelkezésére az irodai teendők elvégzésére; az általános ellenőrzést ellátó intéző is 8—10 alkalmazottat foglalkoztatott. Jogutód: a Budapesti Húsipari Vállalat A kortársak megítélése szerint a budapesti közvágóhidat Európában a legszínvonalasabbak között emlegették. A főváros lakosságának gyorsütemű növekedése azonban tovább növelte az igényeket; ezért a század végén megkezdték a Gubacsi úton — kb. ezer méterre a vágóhídtól — a sertés-közvágóhíd építési munkálatait. így a Marhavágóhíd 30 évi működése után, 1902-ben a fővárosi húsipar egy korszerű új létesítménnyel: a sertés-közvágóhíddal gyarapodott. Ez a két vágóhíd mindvégig döntő szerepet töltött be a főváros lakosságának élelmezésében. Jogutóduk, a Budapesti Húsipari Vállalat a közelmúlt ban ünnepelte a fővárosi húsipar kialakulásának 100. évfordulóját. SZÁZ ÉVE TÖRTÉNT kövezzék; ezt a munkát 1873-ban kezdték meg. 1875-ben kantint létesítettek, majd fabódét építettek az állatorvos és a biztosok részére. 1878-ban a ferencvárosi pályaudvaron aklokat, kezelési épületet, istállót, kutat emeltek — ezek alkották az első rakodót. 1881-ben, többszöri sürgetés után az aklok kövezését is elkezdték. A következő években borjúcsarnok, több istálló, állatorvosi épület, árucsarnok készült el. Az újabb építkezések eredményeként az istállókban az addigi 300 helyett már 2000 állat fért el. A kialakulóban levő budapesti húsipar igyekezett tehát lépést tartani a gyorsan gyarapodó fővárosi lakosság igényeivel. Szigorú hatósági szabályzatok A marhavásár és a vágóhíd életét, ügymenetét a főváros vezetése szabályzatokkal határozta meg. Az állatok fogadásától kezdve meghatározták a vágás módját, időpontját, majd a hús hűtését, fuvarozását, esetleges exportját is. Ezekre a szabályokra valóban szükség volt, a vágóhíd egyre növekvő forgalma miatt. Az adatok Az 1870. esztendő első napjaiban számláló lapok láthatók az egész fővárosban; a férfiak fehér, a nők pedig rózsaszínűre írják nevüket, korukat, vallásukat stb. Van egy rovat a műveltségi állapotról; a háztartási lajstromban pedig a háziállatok száma szerepel. A csavargókat, a kapitányság segítségével, éjjel írják össze, miután csavargásaikat befejezték, s pincevagy padlás-fekhelyeiken otthon találhatók. A népszámlálás eredménye: Pest lakossága 200 824 fő; ebből 102 998 férfi és 97 886 nő. Az Akadémia ülésén Hunfalvy János Buda népességi viszonyáról értekezett. A városnak az 1870. év első napján 53 998 lakosa volt. 1850 óta a szaporodás 16045, 1857 óta 11313. A legszomorúbb adat az, hogy írni és olvasn i nem tud 8405 férfi és 12 377 nő, vagyis a férfiak 25%-a, a nők 41%-a. A budai házak száma 3262, s ezek közül 2633 földszintes. Háromemeletes ház csak 8 van. A pesti egyetem vagyona 2 812 777 forint; Európa egyetemei közt nincs is nála gazdagabb, kivéve az oxfordit. Toldy Ferenc: ,,Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez" c. műve jelent meg az Eggenberger könyvkiadónál. Az Óbuda mellett működő lőpormalom a levegőbe röpült, amikor két mázsa húsz font lőporanyagot dolgozott fel. Az Egyetemi Nyomda eladja azt a gyorssajtót, mely első volt hazánkban (1840-ben vették 800 forintért), mert nagyobbat szándékozik vásárolni. A Fővárosi Építő Tanácsba Ybl építészt és Unger Henriket informáló tagoknak választották meg. Rómer Flóris „Archeológiai Értesítőjé"-nek 120 előfizetője van. Xantus János borneói gyűjteménye megérkezett a Nemzeti Múzeumba. Batthyány Lajos hamvait a pesti ferencesek templomának kriptájából kiemelték, és ünnepélyes külsőségek között, június 9-én, a Kerepesi temetőben helyezték el. Megjelent a Nemzeti Színház zsebkönyve, Csepreghi Lajos titkár szerkesztésében. A színház jelentősebb statisztikai adatait 1868. december' 16-tól 1869. december 16-ig tartalmazza. Az előadó személyzet névsorából megtudjuk, hogy a drámánál 17 férfi és 14 nő van, az operánál 9 férfi és 8 nő. Van még 2 közös, drámában és operában egyaránt működő férfi. A karénekesek száma 21, a karénekesnőké 27, a zenekari tagoké 58, a táncszemélyzeté 27; a néma szereplők száma 5, a díszítőké 8. Reisz M. szerkesztésében, a budai Egyetemi Nyomdában, héber nyelven, héber betűkkel nyomtatott lap jelenik meg, melynek címe „Pesti zsidó újság". Megjelent „Az emberi nem művelődési történetének vázlata", Torkos Lászlótól, Aigner Lajos könyvkiadónál. A Nemzeti Múzeum számára a kormány igen értékes gyűjteményt vett. Ez a Lobkowitz-féle csehországi ásványgyűjtemény, mely 45 000 darabból áll; vételára 30 000 forint. Az orosz kormány Pesten főkonzulátust kíván fölállítani. Az Akadémia negyven arany helyett nyolcvanat tűz ki a Marczibányi-jutalomból e kérdésre: „Idegenszerűségek a magyar nyelv használatában." A pesti régi Német színház épületét Buzzi építész szeptember végéig hordatja el, s az anyagért 7000 forintot ad a fővárosnak. „Az ember tragédiája" c. drámai költemény, a korán elhunyt Madách Imre halhatatlan műve, harmadik kiadásban jelent meg az Athenaeum kiadónál. (Sz. I.) 41