Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Dr. Szekeres József: Emlékezés Csonka Jánosra

pár és a motorcsónak motorok létrehozásában. 1900-ban készítette el a posta megrendelésére első motoros triciklijét; majd 1904-ben az első magyar Budapesten gyártott automobilt. Mindkét jármű negyedszázadnál is tovább állt rendszeres használatban. Ma a Közlekedési Múzeumban láthatók. Csonka az első világháborút megelőzően még többféle autót gyártott a posta részére; a többi között 1910-ben utasok szállítására is alkalmas postakocsit, amely joggal tekinthető a mai mikrobuszok ősének. Csonka autói kitűnő szerkezetűek voltak; saját tervei alapján, a külföldi típusoktól függetlenül készültek. Az összes alkatrészt a Műegyetem gépműhelyében gyártották. A kedvezőtlen gazdasági feltételek és az első világháború közbejötte akadályozta meg, hogy Csonka kísérletei nyomán hazánkban is nagyobbméretű személyautógyártás alakuljon ki. Félszázados műegyetemi szolgálat után, 1925-ben Csonka János nyugdíjba ment; de immár 73 évesen, még mindig tanúbizonyságát adta kivételes alkotóerejének. 1925 februárjában a mai XI., Bartók Béla út 31. sz. ház alagsorában autójavító és gépműhelyt nyitott. A kisüzem gyorsan fejlődött és 1929-től mint Csonka János gépgyára működött. Az autójavítás mellett — ez biztosította a nyereséget, s az automobilizmus terjedésével az állandó munkalehetőséget — Csonka saját konstrukciójú motorok gyártásával, gépcsoportok szerelésével is foglalkozott. 1930-ban, a gazdasági válság ellenére, megindította a motorok, elektromos és szivattyús gépcsoportok, motoros láncfűrészek, kerti traktorok és marógépek sorozatgyártását. Az 1930-as évek második felének konjunktúrájában a középszerű műhely olyan jól jövedelmezett, hogy Csonka telket vásárolt, majd terveket készített saját gépgyár létesítésére. A nagy tervek közepette, 1939. október 27-én, 87 éves korában ragadta el a halál a fáradhatatlan alkotót. A Kismotor- és Gépgyár őse Csonka gyárának további fejlődése a XX. századi magyar ipartörténet egyik legszebb fejezete, bizonyítva, hogy a nagy erőfeszítés, a szakadatlan munka nem múlik el nyomtalanul. 1939. december 29-én megalakult a Csonka János Gépgyára Rt. családi részvénytársaság; s a még általa kijelölt helyen hozzáfogtak az új gyár építéséhez. 1941 áprilisában a Fehérvári úti telephelyen megindult a termelés: főleg a belsőégésű motorok, járműmotorok, motoros gépegységek készítése és javítása. Az 1939. évi 241 főnyi munkáslétszám 1944-re 980-ra emelkedett, a termelési érték 1,6 millió pengőről 18,8 millióra nőtt. A vállalatot háborús veszteség alig sújtotta. Az épületkárok mintegy 18%-osak voltak-; a géppark szinte sértetlen maradt. 1945-ben már kb. 85%-os kapacitáskihasználást sikerült elérni. 1948. március 26-án az üzemet államosították; 1949 októberében felvette a Kismotor- és Gépgyár nevet. 1963-ban a vállalatba négy kisebb gépgyárat olvasztottak be. 1970-ben a vidéki ipartelepítési programnak megfelelően Mezőkövesden létesítettek új gyáregységet. A szocialista fejlődés eredményeit tükrözik az üzem főbb adatai: év összlétszám termelési érték 1948 815 17,3 m/Ft 1962 1031 111,0 m/Ft 1963 2893 438,7 m/Ft 1969 3332 455,8 m/Ft A vállalat fejlesztésére a III. ötéves tervben 300 m/Ft-ot ruháztak be. A kormány 1970. szeptember 24-i határozata a közúti járműgyártási programról a vállalatot is közvetlenül érintette; további fejlődése tehát biztosított. Egyedül központi forrásokból több mint 200 m/Ft áll rendelkezésre a termelőkapacitás további növelésére. A vállalat fő feladata ezekben az években: benzin- és Diesel-motorok gyártása, áramfejlesztő és szivattyús gépcsoportok, valamint motor, légfék és járműkarosszéria szerelvények, felszerelési cikkek sorozatgyártása. Termékei jórészét a járműprogram kulcsvállalatainak: az Csonka János Ikarus, a Csepel Autó, valamint a győri Magyar Vagon- és Gépgyár részére szállítja; de saját exporttevékenységet is folytat. Az összevont nagyüzem eredményei láttán megállapítható, hogy a vállalat mai dolgozói nem bizonyultak érdemtelennek a nagy előd munkájának folytatására. A budapesti ipartörténet kutatója és krónikása azonban nem mulaszthatja el felhívni a vállalat vezetőinek figyelmét arra, hogy ne felejtkezzenek el arról a szerény, de kiváló magyar feltalálóról és alkotóról, akinek nevét, ha egy iparilag fejlettebb és gazdagabb országban születik, ma az egész világon ismerik. Csonka János életének áldozatos munkája árán sikerült azt a gyártelepet megalapítani, azt a gyártási ágat a magyar ipar keretein belül meghonosítani, amelynek — új viszonyok, kedvezőbb feltételek között — ma ők a letéteményesei és továbbfejlesztői. Csonka saját autója 1909-ből