Budapest, 1972. (10. évfolyam)

12. szám december - Dr. Virágh Ferenc: Helytörténeti dolgozatok az Apáczai gimnáziumban

FÓRUM Helytörténeti dolgozatok az Apáczai gimnáziumlian Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium diákjainak érdeklődését is sikerült felkelteni az utóbbi években a helytörténet iránt. Immár négyéves tevékenység után elmondható, hogy folyamatos és növekvő ez az érdeklődés. Ez azért érdekes és fontos, mert a helytörténeti kutatás nagyon munkaigényes (a középiskolás szintű is); másrészt közismert, mennyire elfoglalt a pesti diák. Egyszóval, nem ideálisak a körülmények ahhoz, hogy egy diák nagy munkaráfordítással viszonylag kevés eredményt ígérő munkafolyamatot vállaljon. Hát ha még figyelembe vesszük a közvetlen hasznossági elvet, mint tényezőt.. . Nem az öndicséret, sokkal inkább a mindnyájunk számára adódható tanulság mondatja velünk, hogy elsősorban a nevelőközösség erénye az eredmény. Azé a nevelői közösségé, amely meg tudta teremteni egy új módszer, egy új igényeket támasztó ifjúsági tevékenység pszichológiai feltételeit; s amely éveken át képes volt odafigyelni erre az új tevékenységre. Budapest centenáriumának időszakában erről a fáradságról beszélni kissé fölöslegesnek tűnhet, hiszen a lokálpatriotizmus ügyére mostanság gyakran történik utalás. De korántsem voltak ilyen kedvezőek a körülmények, amikor az Apáczai Gimnáziumban megkezdődött ez a munka. A mi esetünkből tehát az a tanulság, hogy az ifjúság érdeklődését ilyen irányba terelve, egy központi fekvésű, belvárosi iskolában is megteremthetők a helytörténeti kutatás feltételei. Munkánk közben az is kiderült, hogy a tanulók, sok elfoglaltságuk mellett, rendelkeznek annyi szabad idővel, amire a pedagógusnak érdemes tevékenység-ajánlatokkal reagálnia. Az Apáczai Gimnáziumban folyó helytörténeti munka fő területe a szakkör. Az első évben csak egy, a másodikban már két szakköri csoport dolgozott. A szakköri tagok mellett elég jelentős volt azoknak a száma, akik nem szerepeltek a tagnévsorban, mégis részt vettek helytörténeti témák kidolgozásában, besegítő szerepet játszva, vagy önálló feladatot is vállalva. Az utóbbiak a nyilvános szakköri ülések hatására kerültek e tevékenység vonzáskörébe. A nyilvános szakköri foglalkozás rangot adott a kutatás eredményeképpen létrejött, a szerző által ismertetett dolgozatnak, s a sikerélményt biztosító iskolai fórumot jelentette. Időközben két pályázati kiírás is segítségünkre jött. Az egyiket az V. kerületi tanács és a Hazafias Népfront tette közzé. A felhívás nyolc diákot inspirált kerület-történeti dolgozat készítésére. A rendező szervek a pályaművek elbírálása és az eredményhirdetés alkalmával példamutató pedagógiai érzékről tettek tanúbizonyságot. Ünnepélyes külsőségek között kiosztott jutalmakkal igazolták a pályaművekbe fektetett nagy energiát. A másik pályázatot az egyetem rektora és az iskola igazgatósága hirdette meg, komoly pénzdíjakat ajánlva. A tanulókat komoly erőfeszítésre ösztönözte a felhívás. Tíz tanuló készített 10—50 lapnyi dolgozatot; ezekből 200 gépelt oldal terjedelmű pályázati anyag állt össze. Emellett a történelem-szertár 150 kitűnő fotóval bővült. Az apáczais diákok a következő helytörténeti témákat dolgozták föl az utóbbi években: Metró-építés Budapesten; a MIRKÖZ Diesel-és Hűtőtechnikai Ksz. története; Vidéki mg. termelőszövetkezetek fővárosi piaci kapcsolatai; A Budapesti Húsipari Vállalat története; Hogyan született Nagy-Budapest?; Adatok a XII. kerületi munkásőrség történetéhez; Történelmi nevezetességű események emlékét őrző helyek a mai V. kerületben; Munkában az Országos Baromfiipari Vállalat üzemrendésze; Árny és fény Budapest utcáin; Nyugdíjba készülők gondolatai; A „Törekvés" Népitánc-együttes szolgálata a népek barátságának elmélyítésében; Gyűrű a főváros körül: Solymár; Dunakeszi mini-monográfiája; Adatok a BEAC történetéhez; Népi műgyűjtés a fővárosban; A főváros néhány terének szociológiája; Utcai képek Budapesten 1972-ben; Kulturális élet és közművelődés a Ganz-MÁVAG-ban és a Kőbányai Sörgyárban; Az 5/40-es körzet tanácstagjának gondja és öröme; Érettségi tétel Budapest helytörténetéről; Vidéki munkások a budapesti munkásszállásokon; Az 1848-as márciusi ifjúság nyomában; Ma élő íróink és költőink budapesti élményei. A túlnyomórészt eredeti vagy sok eredetiséget tartalmazó dolgozatok megírása mellett több diák készített összegezést a sajtóban megjelent fontosabb budapesti vonatkozású közleményekből. Ez egyúttal nevelési célokat is szolgált; hogy például a Tanácsköztársaság jubileumán érezzék a tanulók: velük együtt az egész társadalom ünnepel. A megoldott vagy feldolgozás alatt álló helytörténeti témák közt szerepel néhány, amely távolabbi helység történetéhez kapcsolódik. A látótér tágítása is célunk. Az egyik apáczais osztály évekkel ezelőtt a tiszaigari állami gazdaságban vállalt nyári munkát; közben a tanulók szociológiai felméréseket is végeztek. Az iskola kollégiumának növendékei jelenleg a következő helytörténeti témák megoldásán dolgoznak: Visszaemlékezés-gyűjtés bányászok közt a Komárom megyei Táton; A perkátai Magyar—Kínai Barátság Mg.tsz története, különös tekintettel az árutermelésre és a gépesítettség fokára; Endrőd nagyközség jelenkori ipartörténete. Nem minden munkából született helytörténeti dolgozat. így például félbemaradt a IX. kerületi úttörőház életéről tervezett munka, vagy a peremkerületek fővárosi szintre emelésének nyomon követése. A megtorpanás több okra vezethető vissza. Olykor a téma kutatásának igényessége, a huzamos munkaráfordítás győzte le a diák akaraterejét. Leggyakrabban azonban a forráskutatás jelentette a buktatót, elsősorban az adatszolgáltató személyek húzódozása. Mert voltak ugyan, akik szívesen vették a diák ismételt érdeklődését egy-egy folyamat iránt; mások viszont elutasító magatartást tanúsítottak. Például a Metró Kossuth téri építkezésének főmérnöke a mélyépítésnél egy fél éven át újra és újra helyszíni tájékoztatást nyújtott, míg az egyik színház gazdasági igazgatója mereven elzárkózott a tervezett vizsgálódás támogatásától. Mondanunk sem kell, hogy a pedagógust az előbbi magatartás óvta meg a kishitűségtől. Egyébként a szóban forgó rokonszenves mérnök maga is erőt-kedvet merített a diák lankadatlan érdeklődéséből — amint azt később elmondotta. Pontosan ez az a kölcsönhatás, ami indokolttá teszi a diákok bevonását a helytörténeti tevékenységbe: a fiatalok Jártasságot szereznek a közéleti mozgásban, ugyanakkor magatartásuk visszahat a felnőttekre, növeli felelősségérzetüket. Ami a témák kidolgozását illeti: egyik-másik dolgozat megfelel a közepes főiskolai szakdolgozat terjedelmének, és megközelíti annak szintjét. Ezek jegyzete 50—60 tételes. Tudományos szabályossággal ismerteti a felhasznált forrásmunkákat, az adatszolgáltatók nevét, adatait és a fő szöveg jobb megértéséhez szükséges magyarázatokat. Általában eleget tesznek a szerzők a szemléletesség követelményének: térképvázlatokkal, fotóanyaggal, oszlopos, hálózatos grafikonokkal meg diagramokkal illusztrálják mondanivalójukat. Mit eredményeztek e témamegoldások részleteikben? Ahhoz, hogy ízelítőt adjunk, bemutatjuk néhány dolgozat vázlatát és idézünk belőlük. Az „Adatok a XII. kerületi munkásőrség történetéhez" című munka fejezetei: A munkásőrség megalakulásának körülményei; A munkásőrség szerveződése és tevékenységének kezdetei; Munkásőrök mai közéletünkben; A kutatómunka közben szerzett élmények; Jegyzetek. Az „Árny és fény Budapest utcáin" szerzői (egy lány és egy fiú) az alkoholizmusról, az üzérkedésről és szélhámosságról, a cigányok be nem illeszkedéséről, a galerikről írtak fejezeteket, majd dolgozatuk 5., záró részének ezt a címet adták: „Emberek az utcán". Persze, a többi fejezet is kaphatta volna ezt a címet; hogy ez mégis külön fejezetcím, az a vizsgálódás morális összefüggéseire utal. Valóban, a két diák itt „ítéletet" mond az emberek viselkedéséről, a közéletben ellesett pillanatok csoportosításából. Figyeljünk meg ebből egy részletet: „... Reggel, 44-es villamos. Idős asszony száll fel, bottal a kezében. Leül, majd megkéri a mellette álló fiút, hogy lyukassza ki a jegyét. A válasz körülbelül így hangzott: — Mit képzel?! Azért, mert lusta felállni, mást dolgoztat? Különben is, hogy jön ahhoz, hogy tegezzen? — Ugyan már, látja, hogy bottal vagyok, nehezen tudok felállni, maga még fiatal — felelte csendesen a néni. — Sok a szöveg, nyanya — volt a felelet, majd a 'gentleman' átment a kocsi másik végébe, ötször annyi utat megtéve, mintha a legközelebbi jegykezelőig lépett volna. Ezek nagyon kirívó esetek, főleg az utóbbi szerencsére ritkább. Kommentárt fűzni hozzájuk teljesen fölösleges." A MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Kisipari Szövetkezet története című dolgozat a X. kerületi Kelemen utca 14. számú ház pincéjében, 1952 elején 14 fővel alakult ipari szövetkezet fejlődését mutatja be — 1968-ig, amikorra a termelők létszáma már 520 főre nőtt, s az üzem a Kőbányai út 49/b. alatt négyemeletes épületben kapott otthont. A korszerű üzemtörténet-írással szemben az a követelmény, hogy a termelőerő fejlődésének bemutatása mellett lássa meg az anyaggal dolgozó embert. Az ipari szövetkezetben folytatott vizsgálódás érvényesítette ezt a szempontot: „A dolgozók szociális és sportolási igényeinek kielégítésére sokat költ a ksz. A tagok a Balaton partján. Balatonalmádiban, valamint a Miskolctapolcán és Csongrádon épült üdülőkben tölthetik el szabadságukat. Sok-sok sportágban működnek szakosztályok. Sportcélokat szolgál ezenkívül a ráckevei és a most épülő Tisza-parti halásztanya. A tervek között szerepel többek között a csongrádi beruházás 1970-ben való befejezése; ennek következtében a MIRKÖZ létszáma 1000-1100 főre emelkedik. A termelés ebben az időszakban eléri a 220—250 millió forintot. Közben az export meghaladja a 150 milliót. A „Vidéki mg. tsz-ek fővárosi piaci kapcsolatai" című munka fejezetei: A mezőgazdaság szocialista átalakulása; Az új gazdasági mechanizmus a mezőgazdaságban; Az V. kerületben található elárusítóhelyek; Riport a röszkei Kossuth Mg.tsz élelmiszer-csemege üzletében. Talán sikerült érzékeltetni, mennyi mindenről esett szó az elmúlt négy esztendő alatt, túl a tantervi anyagon. A valós életbe nyílik széles kapu a helytörténeti munkán keresztül. S éppen ez a célja az oktatás reformjának. Dr. Vi ráf h Ferenc vezető tanár 29