Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Román Kálmán: Beszélgetésem Adyval

János nyújtotta át neki a Nemzeti Tanács üdvözlő sorait tartalmazó albumot. Ady tekintete végigsiklott rajtam s megpillantotta a zsebemből kikandikáló Vörös Újság friss számát. Kérésére felmutattam. Közel tartotta a szeméhez, kissé rövidlátó volt. Majd egyes részeket felolvastatott a lapból s érdeklődéssel hallgatta. Egy tudósítást a Munkástanács földreform-javaslatáról kétszer is felolvastatott, és megszólalt: — A kormányzat által hirdetett földreform, amennyire én, itt az ágyban, látom, megint édes-kevés ahhoz, amire Magyarországnak szüksége van. Ha a Munkástanács jól kézben tartja a kérdést s a parasztsággal együtt dolgoz ki megfelelő javaslatot, és ereje lesz arra, hogy azt meg is valósítsák közben, akkor taldn-talán elér bizonyos eredményeket. Én Dózsa-ivadék vagyok, de átgondoltan beszélek. Megfontoltan. Tudom, ezt a kérdést jól megoldani milyen nehéz feladat. Gondolom, a földreformmal párhuzamosan számos munkásproblémát is meg kell oldani, ez is fogas kérdés lesz. Percnyi szünet, mély lélegzetvétel után folytatta: — Párizsban, a világ szívében, a megcsodált forradalom egykori színhelyén, láttam az utcákon tüntető tömegeket — vörös lobogó alatt. Ezerkilencszázöt elején, a nevezetes orosz felkelés után, megírtam versemben — ha jól emlékszem, Vörös szekér a tengeren a címe —, valamint újságvezércikkben, a „Földindulás"-ban, hogy csak szunnyadnak az emberiség igazi erői, de felkelnek, formálják és kialakítják az új világot. „Dózsa György trónjának meg kell bennünket váltania" — Valahol, jóval a világháború kitörése előtt, megjelent egy cikkem: A robbanó ország. Kifejtettem benne, hogy Magyarországon a forradalmat legfeljebb évekig lehet még feltartóztatni, de eljövetele biztos. Országunknak újjá kell születnie teljesen, Dózsa György trónjának meg kell bennünket váltania ... Most megerősödött, csaknem tüzes hangon beszélt Ady Endre. A költőn ezután bágyadtság vett erőt. Szétnéztem a szobában. Mindaz, amit akkor láttam, ismét látható lesz majd eredeti helyén, az Ady Endre Emlékmúzeumban. A nemes fából készült, alacsony biedermeier ágy: a költő halálos ágya. Mellette a kis, forgatható, rámás tükrű férfi-toalettasztalka. A kanapén Ady kék plüss plédje. A kecses íróasztal, a költő íróeszközei, a kék-sárga majolika selyemernyős lámpa, melynek fényénél utolsó sorait s utolsó, „Üdvözlet a Győzőnek" című versét vetette papírra. Ott lesz az emlékszobában a költő kedvenc festőjének, Czigány Dezsőnek a falon függött csendélete, s Tihanyi Lajos bányász-enteriőrje. A középső szobában, a lakás fogadóhelyiségében látható majd ismét a sakk-kocka berakásos antik tabernákulum. Benne a 12 személyes herendi teáskészlet, és más családi ereklyék. Ott lesz újból a múlt század második feléből származó, bordómintás selyemdamaszttal bevont szalonberendezés, Ady kedvelt kanapéja, székei, a közel két méter átmérőjű kerek asztal, foteljeivet s néhány, még ma is élénk tüzű, nemes keleti szőnyeg. Csinszka szobájában Ady fogadójából a feleség, Csinszka szobájába nyílott ajtó. A leendő emlékmúzeum látogatói bizonyára gyönyörködnek majd a látványban — miként annak idején gyönyörködtem én is —, amint az aranyozott szélű, eredeti francia ultramarinkék menynyezeti függőlámpa hatágú, páros gyertyatartóinak égői bágyadt fényt vetnek Csinszka dohányszínű hernyóselyem paplanjára, toalettasztalára, fehér színű, kígyós díszítéssel körülfont kék-opál piperekészletére és ritka szép empire szekrényeire. Eredeti helyén lesz az emlékmúzeumban több múlt századi erdélyi mázastál, néhány kézi faragású kisbútor, alján a még ma is jól olvasható, vastag ceruzaírással: Készítette A költő szalongarnitúrája Péntek György műfaragó, KörösfőJ u. p. B.hunyad (utolsó posta Bánffyhunyad). A berendezési tárgyak részben Csinszkáék csúcsai kastélyából s az érmindszenti kúriából származnak. Más részüket Csinszka a hozzáértő ízlésével válogatta ki budapesti régiségkereskedésekben s vásárolta azokból a pénzösszegekből, amit irodalompártolók juttattak Ady Endrének. A lakásberendezés javarészét mindmáig gondosan megőrizték. Csinszka mindent magával vitt második férje, Márffy Ödön festőművész otthonába. Csinszkának 1934-ben bekövetkezett halála után a festőművész a hagyaték egy részét a Petőfi Irodalmi Múzeumnak engedte át. A másik részét a 13 évvel ezelőtt elhunyt Márffy Ödön özvegye, a művész második felesége gondozza az emlékmúzeum megnyitásáig. Mi lesz a tervezett emlékmúzeumban ? A leendő Ady Endre Emlékmúzeum nem holt tárgyak gyűjteménye lesz; az élő Adyt idézi elénk. A tárlókban több Ady-, Léda-, Csinszkarelikvia. A költő utolsó olvasmánya: az Esztendő című irodalmi folyóirat 1918. évi decemberi száma, Ady kedvelt cigaretta-szelencéje, Csinszka kesztyűje, Léda áttetsző lila-szürke muszlinfátyla, több Léda-arckép, Ady-bronzplakettek — Beck ö. Fülöp, Ferenczy Béni, Pátzay Pál munkái —, Ady verseire komponált Bartók-Kodály-, Reinitz-művek kottái. Képekben, fotókban, dokumentumokban a költő élet-állomásai: Adyfalva (Érmindszent), Nagykároly, Zilah, Nagyvárad, Párizs, Budapest, Csúcsa ... És Ady-kéziratok, első kiadású Ady-kötetek mellett német, francia, orosz, spanyol, szerb, cseh, szlovák, héber és szanszkrit fordítások kötetei, „Ady koszorúja" címmel egy szeghalmi könyvnyomtató-műhelyben készült, ízléses kiállítású könyvecske: a költő kortársainak, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Áprily • Lajos, Emőd Tamás, Dutka Ákos, Karinthy Frigyes, Bányai Elemér (Zuboly), Gellért Oszkár, Tersánszky Józsi Jenő, Tóth Árpád Ady iránti érzelmeiről, gondolatairól írt vallomásai, József Attila 1930-ban irt versének eredeti kézirata, amelyben hitvallást tett az akkor megtámadott Ady mellett. Meggyőződésünk: a tervezett új múzeum a Belváros szívében mihamarabb megnyílik és nemcsak fiatalságunk érdeklődését fordítja ismét Ady felé, nemcsak az ország felnőtt lakóinak egy részét vonzza majd, hanem a fővárosunkban megforduló idegenek ezreit is. Mindazokat, akik felismerték benne századunk egyik legnagyobb lírikusát, Petőfi nagy utódját, 1918 és 1919 forradalmának megjövendölőjét. 27