Budapest, 1972. (10. évfolyam)

11. szám november - Román Kálmán: Beszélgetésem Adyval

Ezerkilencszázhetvenkettő november 22-e Ady Endre születésének kilencvenötödik évfordulója. A Művelődésügyi Minisztérium most azt tervezi: a költő volt otthonában, a Veres Pálné utca 4—6. szám alatti Ady-lakásban emlékmúzeumot rendez be. .. . Emlékszem: a Veres Pálné utcai ház első emeleti Ady-lakásának ablakai az őszirózsás forradalom napjáig farkasszemet néztek a túloldali épület, a gyűlölt katonai térparancsnokság rácsos ablaksorával. A költő nagybeteg volt, amikor 1918. október 31-ének előestéjén, a forradalmi hangok hallatán, az utcára kitekintett. Szíve boldogan vert: látta a felkelő katonák, a nép behatolását a szemközti háztömbbe, látta az őrség lefegyverzését, látta a „Platzkommando" elfoglalását. A költő halálos ágyánál 1918 karácsonya előtt néhány nappal, amikor híre terjedt, hogy némileg javult a költő állapota, mint fiatal újságíró, egy hetilap megbízásából interjú végett — Major Henrikkel, a Tanácsköztársaság bukása után emigrált kiváló rajzolóművésszel — beállítottam a Veres Pálné utcai lakásba. Vonyica, a kedves arcú parasztlányka nyitott ajtót. Rövidesen megjelent a költő felesége is, a szépséges Csinszka; szándékomat fürkészte. Ady éppen ebédelt; majd injekciót kapott háziorvosától — aki régi barátja, tőszomszédja volt — dr. Pfeiffer Ernőtől. Az injekció hatása alatt, aránylag fájdalommentes állapotban fogadott. A beteg ágya mellett töltött másfél óra feledhetetlenül él emlékezetemben. Most is előttem a kép: az akkori szénhiány miatt igen gyengén fűtött lakásban a költő a szőnyeggel súlyosbított dunyha alatt; a borostás, megvékonyodott, lehervasztott, meggyötört Ady-arc, a még hollófekete haj, a még tüzes, de már kimélyült árkú, beszédes Ady-szemek. Talán egy perc telt ei és Major Henrik titokban már villámgyorsan lerajzolta a költőt, majd észrevétlenül kilopódzott a szobából. Attól tartottunk, hogy a beteg, szeszélyes Ady széttépi a portrét, ha nem tetszik neki. (Arra nem gondoltunk, hogy a rajz irodalomtörténeti dokumentum lesz: az utolsó portré, amely a költőről életében készült.) — Egyik tüdőgyulladásból estem a másikba — kesergett Ady, akinek egész lényét megtörte a hűdéses megbetegedés. Észrevette, hogy egy művészi kivitelű, díszes bőrkötésű albumon akadt meg a pillantásom. Szólni akart, de hangja akadozott, dadogásszerűvé vált. Lehajtottam a fejem, vártam. Vagy két perc elteltével a költő megnyugodva beszélni kezdett. Elmondta: még az előző hónapban, novemberben a Nemzeti Tanács küldöttsége járt lakásán. A küldöttség vezetője s szószólója, Hock A szülőházról írott vers kézirata Román Kálmán Beszélgetésem Adyval 1918 telén Ady Endre születésének 95. évfordulójára Az utolsó portré az élő Adyról: Major Henrik rajza a költő betegágyánál Ady Endre szülőháza Érmindszenten