Budapest, 1972. (10. évfolyam)

10. szám október - Barkoczi Péter: A Martinelli tér

Üzletsor A Fehér Hajó későbbi tulajdonosa Jennisch József bécsi udvari consilarius; nagy része volt a József császár török hadjáratát követő békekötés művében, amiért magyar nemességet is szerzett. Nyilván e jó összeköttetés folytán szállt meg nála — Bécsbe utaztában — 1792-ben az első török követség. A pestiek számára a szultán küldöttsége ezeregyéjszakát idézett fel a szürke hétköznapokban. A követ 152 tagú kísérettel utazott; a Magyar Hírmondó egyenként felsorolta nevüket, még egy ,,petzikan basi", vagyis ,,házi zsidó" is szerepelt közöttük. A főbb előkelőségek a Fehér Hajóban szálltak meg. Az egykori tudósítás erről így ír: „Midőn beszállott a követ a vendégfogadóba, már akkor készen volt az ülő- és fekvő helye. Beérvén a szobájába, mindjárt is felkuporodott törökösen a szófiájára. A körülötte szolgáló négy vagy öt törököknek ezüst tsörgős bot volt a kezükben. Az ágyat szép selyem paplan fedte, a két párnának hajai drága brokádból készültek." Schams Ferenc híres könyve 1821-ben fogadónkat a pesti első három közé sorolja, beszél kávéházáról, s hogy „szobái kiválóan kifestve, jól, sőt fényesen vannak bútorozva. A tulajdonos szolgálatkész és a szolgák csekély díjazás fejében minden kívánságot teljesítenek." Csak a szobák ára drága: fűtés nélkül 2—3 Ft, vásárkor 4 Ft. Sok pénz volt ez, hiszen az előző évi vásárkor ezeket az árakat jegyezték: 1 font marhahús 12 krajcár, sertéshús 18-—24 krajcár. Egy pár csirke ára 36 kr. A budai vörös bor akója — ami kb. 50 liter — minőség szerint 20—40 Ft. A pálinka olcsóbb: a sligovica 18—24 Ft. A fogadó egyik ivójában postások tanyáztak. Nyilván ideszoktak, amikor még a Régi Posta utcában volt a hivataluk. Ebben az ivóban lehetett azokat akocsisokatfelfogadni,akiknek Landkutschejük volt. Olcsóbbak voltak, mint az állami postakocsi, terhet is szállítottak, s a fedett részben kéthárom utas is elüldögélhetett. Bécsbe jártak,három négy nap alatt kényelmesen odaértek, taksájuk pedig a szállítandó teher súlya és mineműsége szerint 20—30 Ft volt. Rendszeres járatként innen indultak Erdélybe a Biasny-féle gyorskocsik, melyek egészSzebenig, Brassóig mentek, pontos menetrend szerint. (Persze, nem számítva a tavaszi olvadást, amikor Szolnoktól kezdődően a Tiszántúl úgyszólván járhatatlan volt.) Normális feltételek között Brassóig négy és fél nap volt az úti idő, ára pedig borravaló nélkül 34 Ft és 50 krajcár. Az idő azonban lassan eljárt a Fehér Hajó felett. A Szervita tér 5. szám alatti (Lajta-) ház V ^Pí r y