Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Oáziskeresőben (képriport)

jelenthetnének a ligetek — de a Népliget például autósok tanuló-telepe lett, a Városliget vásároktól, Vidám parktól, járművektől hangos tömeg-szórakozóhely. Ahhoz, hogy valódibb kikapcsolódást s nyugalmat leljünk, távolabbra kell mennünk. A budai hegyek, a pilisi parkerdők, a Dunakanyar s még a Börzsöny is, délen pedig a soroksári Duna-ág ad fölüdülést annak, aki eljut odáig. Mert a menekülés áldozatot követel: utazásba, tehát időbe, fáradságba és pénzbe kerül. Nyugalmat persze ezeken a helyeken is csak akkor találunk, ha pontosan induló, pontosan érkező, nem zsúfolt járműveken, gyorsan odajutunk; ha az autósok balesetmentesen vezetnek; ha csönd van az erdőkben; ha a pihenőházakban, vendéglőkben, turistaházakban jó kiszolgálást biztosítanak és olyan árakat, ami a kisebb jövedelmű családoknak is elérhető. A környezeti ártalmak leküzdéséhez — vagy legalább a csökkentéséhez — mindez hozzátartozik. Siklós László