Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Kövendi Judit: Kovács Margit műtermében

Kovács Margit műtermében Egy hatalmas bérház legfelső emeletén, a beépített padlástérben varázsos műterem, vagy inkább: kiállító termek. Együtt csaknem az egész életmű. A várostól, annak millióféle figurájától röpke lift-útnyi távolságban, mégis, ily módon térben is föléemelkedve, feltárul a Kovács Margit teremtette világ: az újraálmodott, az átköltött valóság. Itt ülünk hát, a világ tetején, és megpróbálunk földi dolgokról beszélgetni. A nagy művész: kicsi, törékeny, csupa-ideg nő. Komolyságát valami kamaszos rakoncátlansággal oldja-leplezi, élénksége, a világra-emberekre rácsodálkozása nagyon vonzóvá teszi. Méginkább tetszik, hogy úgy érzem: ez a „rácsodálkozás" inkább remek játék; mögötte bölcs derű, irónia s önirónia bujkál. Alkotói pályája hasonlatos megannyi magyar művész életútjához. Érkezés vidékről — ő Győrből indult világhódító útra —, szorgalmas tanulóévek Pesten, Bécsben, Münchenben. Majd ismét Budapest, immár a végleges otthon. A pályakezdés nehéz évei. Névtelenül, megszállottként dolgozik, teljes visszavonultságban, egyedül édesanyjával osztva meg — mind e mai napig — féltve őrzött magányát. Az első saját, kicsi, szabadtüzű kemence öröme. Az első kiállítás. Jó kritikák, Szoptatós Madonna. Korongolt figura Éneklő lányok. Relief Balla Demeter felvételei Anya gyermekfiókával. Mintázott figura