Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - A Duna két partján (képriport)

Tonnatömegek a hajógyomrokban, pezsgő tranzitforgalom az örvénylő, sebes sodrású országúton. (Czeizing Lajos felvétele) Budapest a Duna szülötte. Életet, karaktert, hangulatot ad a folyam a metropolisnak. Két oldaláról a főváros 28 kilométer hosszúságban ragaszkodva öleli, kíséri soha véget nem érő, mindig megújuló áramlását. Ezért is örökszép a folyó és a főváros kapcsolata. Békés folyam a Duna, ha olykor rakoncátlan pózba vágja is magát apadó medrével, vagy éppen partfalakon átkúszó, dühödt áradásával. És békéltető folyó is: száz évvel ezelőtt három város kézfogásához nyújtott segítséget; ma nyolc híd támogatásával köti őket össze. Bal partján a pesti síkság figyeli útját, jobb partján a budai hegyvidék bólogat rá; s e partok mentén a folyó tanúja a szellem és a munkáskéz alkotásainak, iparnak, kultúrának, tudománynak, történelemnek, vállalja és végzi a nemes missziót az ember és a természet, a városlakó és a környezet harmonikusabb kapcsolatáért. Köszöntjük az öreg folyót Budapest és a Duna szövetségének közelgő százéves évfordulója alkalmából. Egymásba karol a lakóházak vas beton erdeje és a valóságos erdő: a dolgos-mozgalmas Angyalföld és a szelíden hívogató Margitsziget, az ember alkotta új városnegyed és a természet alkotta zöldövezet. Hajnali csendélet az újpesti öbölben; már nem sokáig pihennek a dokkok, sólyák, daruk, a hajóipar birodalmát hamarosan felveri a munka zaja.