Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Szépvölgyi Zoltán: Az európai fővárosok együttműködésének lehetőségei

1 Belső városrészek rekonstrukciója 8 Peremkerületek rekonstrukciója 3 Hegyvidéki beépítés 4 Üres és lazán települt területek beépítése 5 Budapest határa 1 Városi gyorsvasút (Metró) 2 Városi gyorsvasút elágazó vonala 3 Elővárosi gyorsvasút (HÉ\ 4 MÁV-vonal 5 Budapest határa tó, lüktető gócpontja napjainkban is. Budapesten összpontosul a magyar könyvkiadás zöme. Itt működnek legnagyobb könyvtáraink — köztük a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár, amelynek fiókhálózata átfogja egész Budapestet, s tevékenységével nem kis mértékben járul hozzá, hogy az olvasás nálunk „közügy". Fővárosunk természetesen tudományos és oktatási központ is. Budapest zenei életéről, színházkultúrájáról, a fővárosunkban összpontosuló magyar filmgyártásról nem kívánok részletesen szólni. Szocialista vívmánynak tartjuk, hogy a kultúra hazánkban nem áru. A nemzeti jövedelem meghatározott részét a kultúra támogatására fordítjuk. Az operai, színházi előadások, hangversenyek jegyei, a könyvek ára nagyon olcsó, így tudjuk biztosítani, hogy a szerényebb keresetű emberek számára is hozzáférhető legyen a kultúra minden ága. Néhány gondolatot szeretnék inkább felvetni, mely többé-kevésbé valamennyi európai nagyváros vezetőit foglalkoztatja napjainkban. A tömegkommunikációs eszközök óriási arányú térhódítása korában — amikor a tényezők sokasága hat a televízió, a film, a hanglemez, a magnetofon által nyújtott szórakoztató programok paszszív befogadására — miképpen tudjuk a lakosság tömegeit a kultúra aktív résztvevőivé tenni? Az eszközök, amelyek ennek megvalósítását szolgálhatják, ismeretesek. Művelődési otthonok és klubok sokaságának létesítésével keretet biztosítunk a fiatalok és a nem fiatalok szórakozása és művelődése számára; de ismeretes, hogy milyen nehéz, mennyi kísérletezésbe és áldozatos munkába kerül, hogy e kereteket hasznos, értékes, s amellett vonzó tartalommal töltsük meg, s nem alkalomszerűen, hanem évek hosszú során át, folyamatosan. Hisszük és valljuk, hogy a nagyvárosi élet „elidegenítő" hatása nem szükségszerű; hogy csökkenthető s kiküszöbölhető. A többi között azzal, ha a város lakóiban kifejlődik a jó értelemben vett lokálpatriotizmus, amely a lakóhely múltjának ismeretéből, s a jelenével és jövő terveivel való közösségvállalásból táplálkozik. Csak utalásszerűén említem meg a városunkban rendkívül népszerű „helytörténeti mozgalmat", amelynek keretében fiatalok és öregek, férfiak és nők tízezrei kutatják közelebbi lakóhelyük — a kerület, a városrész — múltjának dokumentumait. (Milliók figyelme közepette folyt le a televízióban a helytörténeti csoportok „vetélkedője" — amelynek győztese az egyik kerület „csapata" volt, nyertese azonban késégkivül az egész lakosság.) Ez irányú törekvéseinket jelzik a városfejlesztési tervek egyik-másik részletét bemutató kiállítások, amelyek a lakosság széles tömegei számára teszik lehetővé, hogy megismerkedjenek a városvezetés szakembereinek elképzeléseivel, s megvitassák azokat. Végezetül, de nem utolsósorban említem meg azon törekvésünket, hogy városunk kulturális életét minél sokoldalúbban s hathatósabban kívánjuk bekapcsolni az európai kultúra áramkörébe. Budapest Európa szellemi életének egyik „találkozóhelye", nemzetközi kongresszusok és konferenciák sokaságának színhelye. Európa legjobb zenekarai, színházi együttesei látogatnak el rendszeresen városunkba. A kontinens számos múzeuma állítja ki Budapesten kincseit. Emellett talán nem szerénytelenség, ha azt állítom, hogy a két és félmillió turistát,aki 1971-ben felkereste városunkat, igen nagy mértékben saját kultúránk múltjának és jelenének értékei vonzották ide. Ennél is szélesebb tömegekhez jutottak el kultúránk alkotásai a budapesti Állami Hangversenyzenekar, a Filharmóniai Társaság, a budapesti Állami Operaház és több prózai színiegyüttes európai turnéi, tudósaink és íróink előadásai, művészeink kiállításai, filmjeink, könyveink révén, s televízió- és rádió-csereprogramok útján. Nagy és nemes célt szolgál a fővárosunk által minden év őszén megrendezett Budapesti Művészeti Hetek, amelynek eseményei a művészeti évad ismétlődő ünnepi nyitányát jelentik. A magyar zene-, a színház-, a film-, a képzőművészet java alkotásait tárják a Művészeti Hetek rendezvényei a hazai és a városunkba érkező külföldi közönség elé. Ugyanakkor kiváló művészek és együttesek, értékes kiállítási anyagok érkeznek Európa országaiból Budapestre, szép és nagy szintézisben mutatva fel kontinensünk szellemi életének értékeit. Bizonyos vagyok abban, hogy Európa fővárosainak kulturális együttműködése kölcsönösen előnyös és mindannyiunkat gazdagító — ezért fejlesztése különösen fontos. Bevezető előadásomban nem kívántam mindazokat a problémákat felvázolni, amelyek megoldásához az európai fővárosok vezetőinek tapasztalatcseréjét, együttműködését kívánatosnak, sőt nélkülözhetetlennek tartom. Remélem, hogy találkozónkon tisztelt kollégáim, az európai fővárosok vezetői, a felsoroltakon kívül más olyan problémákra is rámutatnak majd, amelyeknek feltárása együttműködésünket gazdagítja, és ezáltal segítenek abban, hogy a múlt értékeit megőrizve a mai élet megnövekedett igényei szerint fejlődhessenek városaink. Budapest számára nagy megtiszteltetés, hogy a városegyesítés centenáriumi ünnepségsorozatát az európai fővárosok vezetőinek találkozója nyitja meg. Meggyőződésem, hogy amikor együttműködésünk nagy lehetőségeit a városainkban élő milliók javára kiaknázzuk, egyben egész Európa harmonikus, békés fejlődését szolgáljuk. A kölcsönösen gyümölcsöző tapasztalatcsere, a városaink békéjét és virágzását szolgáló együttműködés szellemében és reményében tolmácsolom az európai fővárosok vezetőinek Budapest üdvözletét. Szeretném remélni, hogy kedves vendégeink, a vendéglátó szándékainak megfelelően, jó alkalomnak minősítik a budapesti találkozót a kölcsönös együttműködési szándék kifejezésére. 13 Budapest tervezett gyorsvasút hálózata