Budapest, 1972. (10. évfolyam)

9. szám szeptember - Szépvölgyi Zoltán: Az európai fővárosok együttműködésének lehetőségei

Tahin Gyula felvétele mány készült, jelentős erőfeszítések történtek; szinte nincs olyan főváros, ahol ne folynának építkezések a közlekedési nehézségek elhárítására, vagy legalábbis enyhítésére. Keresztezésmentes autópályákkal igyekeznek a gépkocsiforgalomnak a városba vezetését és elosztását megoldani. A városok belső úthálózata is sok helyen átépül, s létrejön az ún. városi autó-utak, forgalmi utak, gyűjtőutak hierarchiája. Hatalmas probléma a gépkocsik parkolásának megoldása, különösen a belső városrészekben. Meggyőződésem, hogy városaink közlekedési problémáinak megoldását a tömegközlekedés — metró, gyorsvasút, autóbusz — olyan mértékű fejlesztése és olcsóvá tétele siettetheti, amely a város belterületére igyekvők számára kedvezőbb feltételeket biztosít, mint a gépkocsi-közlekedés. d) A város — az emberért. Az előbbiekben az Egyesült Nemzetek Alapokmányát idéztem. Hadd folytassam most az idézetet az Alapokmány következő mondatával, mely szerint „az Egyesült Nemzetek elő fogja mozdítani: a) az életszínvonal emelését, a teljes foglalkoztatást, valamint a gazdasági és szociális haladás feltételeit; b) a gazdasági, szociális, egészségügyi téren fennálló és ezzel kapcsolatos nemzetközi feladatok megoldását, valamint a kulturális és nevelésügyi téren a nemzetközi együttműködést". Az európai fővárosok vezetői — akár napi kérdésekkel, akár a városfejlesztés nagy és átfogó problémáival foglalkoznak — a lakosság gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális felemelkedését igyekeznek szolgálni. A fővárosok vezetőinek hatékonyabb együttműködése — közvetlenül, vagy közvetve — városaink lakosságának életét, „közérzetét" van hivatva javítani. Néhány társadalmi kérdés, mely szinte valamennyi európai fővárosban az érdeklődés előterében áll, érdemes arra, hogy megbeszéléseink, tapasztalatcserénk témája legyen. Ilyennek tartom pl.: — az egészségügyi ellátás helyzetét, szervezetét, eredményeit és problémáit; — az öregek helyzetét, az idős polgárokról való gondoskodás módszereit; — a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésének biztosítására, a lakosság kultúra iránti igényének fokozására és ébrentartására, s ezen igény kielégítésére tett erőfeszítéseket. A nagyvárosi élet problémáinak sokasága közül választottam ki néhányat. Komplex, nehezen megoldható kérdések ezek — de hasznos kezdeményezések és mindannyiunkat gazdagító eredmények születhetnek, ha az európai fővárosok vezetői e fontos területeken szerzett tapasztalataikat is egybevetik. A mai Budapestről — és terveinkről Azokhoz a témákhoz, amelyeket az előbbiekben érintenem, néhány budapesti tényt és adatot, tervet és elképzelést szeretnék ismertetni. Egyrészt azért, hogy némi tájékoztatással szolgáljak, másrészt, hogy a fontosnak tartott tapasztalatcserét — a házigazda jogán — néhány gondolattal megkezdjem. 1. Meddig növekedjék a város? Korábban már említettem nagyvárosi problémáink egyik legfontosabb eredőjét: a lakosságszám emelkedését, a város, s a körülötte kialakult agglomeráció területi terjeszkedését. Megoszlanak a vélemények, hogy mi legyen a városvezetés magatartása e jelenségekkel szemben. Ismerünk olyan véleményt, hogy a túlságosan nagyra nőtt város egészségtelen és gazdaságtalan képződmény. A nagyvárosban az informá-8