Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - Markos Béla: Pest-Buda nyomdái a XVIII. században

Mozaik a főváros múltjából Lakóházépítés az egyesüléstől a századfordulóig A XIX. század derekától a főváros lakossága rohamosan nőtt, s ennek megfelelően a lakóházépítés is korábban elképzelhetetlen lendületet vett, kivált Pest, Buda és Óbuda egyesülése után. Kőrösy József számításai szerint Budapest 1900. évi lakóházállományának (15. 103 ház) 52 százaléka (7859 ház) 1872 után épült (ezen belül Budán 30%, Pesten 65% volt az új lakóházak aránya). A város óriási ütemű területi terjeszkedése azonban csak a belterületen járt együtt a nagyvárosias építkezés térhódításával ; a külső kerületekben (Óbudán, Kőbányán, a Ferenc- és Józsefvárosban) még mindig nagyobbrészt földszintes házakat építettek. Ennek megfelelően 1901-ben a budapesti házaknak csak 15,5 százaléka volt három vagy többemeletes, 56,5 százalékuk pedig földszintes (ugyanekkor Bécsben 31,3% és 24,6%, Prágában 39% és 9%, Berlinben 82% és 5,4% a megfelelő számok). Még egy jellemző adat: 1901-ben Budapest 144 125 lakása közül 58,8% volt 1 szobás, 33,6% 2—3 szobás és 7,6% 4 szobásnál nagyobb. Ezek az arányok azonban az egyes kerületekben az ott lakók társadalmi összetételének megfelelően nagy eltéréseket mutatnak. A Belvárosban például a lakásoknak csak 15,5%-a volt 1 szobás, 44,9%-a pedig 4 szobásnál nagyobb; ezzel szemben Kőbányán és a kültelkeken (ahová Angyalföld is számított) 78,4% volt az 1 szobás, s mindössze 2,3% a 4 szobásnál nagyobb lakások aránya. Hétvégi nyaralóink őse Az első hordozható faház felállítására Budán 1872-ben kértek engedélyt. Ekkor nyújtotta be a XII., Árnyas út és Remete út által határolt hatalmas, 21 000 négyszögöles nyaralótelek tulajdonosa egy, a Remete út 3. sz. alatt már meglevő nyaralója mellett felállítandó „tovaszállítható gunyhó" (németül is megnevezve: „eine transportable Holzhütte") tervét. A telek korábban egy városszerte ismert budai orvos, Köffinger Pál tulajdonában volt, s még a XIX. sz. második felében is Köffinger-majornak nevezték. Az említett „Virradó" néven ismert nyaralón kívül még két épület állt rajta: az Árnyas út 40. sz. alatt az ún. „Juhász" („zum Schäfer") major, amely még a XVIII. sz. végén épült, és az 1820 körül keletkezett „Remete" („zum Einsiedler") a Remete út 5. sz. alatt, amely egy időben híres bormérés volt, s amelyről az utca a nevét kapta. A három régi ház napjainkig fennmaradt, de a hordozható faháznak természetesen nyoma sincs már. Egy régi óbudai jobbágylevél A XVIII. század elején, amikor az egykori királynői város, Óbuda nyomorúságos jobbágyfaluként tengődött a Zichy-grófok földesurasága alatt, még éltek a törökkort ott átvészelt magyar lakosok maradékai. Az újonnan betelepített német jobbágyok között az óbudai magyar jobbágyok, úgy látszik, szükségesnek érezték az összetartást, és egymás támogatását; erről tanúskodik egyebek között egy kezességlevél, amelyet néhány magyar jobbágy egy — ma már kideríthetetlen okból — az uraság tömlöcébe zárt társuk kiszabadítása érdekében írt. Az 1730-ban kelt — a Zichy-levéltárban fennmaradt — levélben Seres Lukács, Nemes Gergely, Németh János, Gere János, Christof Márton és Molnár István ezt írták: „Mi alább megh irtak adgyuk tuttára mindeneknek. .. hogy megh tekéntvén Molnár Gergely másképpen is ide való eörökös jobbágy kedves Atyánkfia szerencsétlen esetit s abbul következett keserves rabságát s tömlőcz fenekén lett keserves nyomorúságát, sok siralmas kérésire és esedezésire, hogy ezen véletlenül megh esett állapottjában segítenénk...", letesznek érte 30 rhénus forintot. A források nem adnak választ arra, hogy a jobbágyok ki tudták-e szabadítani a tömlöcből bajba került társukat. G. É. JELIGE AZ Új TANÉVRE : Már az első lépésf PRAKTILON iskolaköpeny ben / A PRAKTILON iskolaköpeny praktikus, ízléses, kellemes viselet. A PRAKTILON iskolaköpenyek nagy választékban kaphatók a CENTRUM ÁRUHÁZAKBAN a márkajel: A PRAKTILON iskolaköpenyek kitűnőségének hármas garanciája: a gyar: HABSELYEM A HABSELYEM KÖTÖTTÁRUGYÁR KÉSZÍTMÉNYE CSUK minsom A PÁRDUC A KIVÁLÓ MINŐSÉG BIZTOSÍTÉKA az áruház: A CENTRUM ÁRUHÁZAK — A SZÜLŐK ÉS AZ ISKOLÁSOK ÁRUHÁZAI