Budapest, 1972. (10. évfolyam)

8. szám augusztus - A címlapon: Új irodaház a Martinelli téren - Lőrinczy György felvétele

ember számára ad majd otthont. Az első ütemben a töltések által védett területen kezdenek építeni. A vízrendészeti munka valószínűleg már ebben az esztendőben megkezdődik. A tervek szerint először kőprizmákat raknak hajókról a Duna medrébe. így benn a Dunában emelkedik majd az a terméskősor, amely összeszorítja a folyót. Ezt szaknyelven folyamszabályozó műnek nevezik. (Mintakifejezés is mutatja, ezen a szakaszon még nem szabályozták a Dunát; maga vájja medrét, építi partjait és rakja le hordalékát.) Mikor elkészülnek a kőprizmák benn a mederben, feltöltik a jelenlegi part és a kősor közötti folyószakaszt. Az elképzelés szerint ezt a felületet az észak-déli földalatti vasút alagútjaiból kikerülő földdel és a szanálások téglatörmelékével hozzák egyszintbe a parttal. Hozzávetőlegesen 2 millió köbméter földre, törmelékre van ehhez szükség. A terület feltöltése után épül fel a gát. Ennek koronaszintje körülbelül 2—2,5 méterrel lesz magasabb a jelenlegi partnál. Enyhe lejtésű lesz, több padka töri majd meg, és a tervek szerint két sétány is épül rajta; az egyik a tetején, a másik az oldalában. Még mindig marad akkora hely a gát és a parti kerítések között, hogy kétszer két forgalmi sávos autóút is készülhet itt. Alatta húzódik majd a csatorna. (A jelenlegi Vörös Hadsereg úti gát alatt két víznyomócső húzódik, ez különösen nehézzé teszi e gátszakasz védelmét.) A csatorna összegyűjti majd azokat a szennyvizeket, amelyek jelenleg számtalan kiömlő nyíláson át folynak most a Dunába és piszkítják, fürdésre alkalmatlanná teszik a folyót. A Római-part szennyvizei tisztítóművön keresztül folynak majd a Dunába. A csónakházak számára csörlőpályákat építenek, ezek viszik majd a hajókat a vízre. Ez a most kezdődő nagy munka nemcsak biztonságossá, hanem széppé is teszi a fővárosi üdülőpartot. A folyamszabályozás hatását a Műszaki Egyetemen vizsgálják. Hatalmas méretű makett készült itt a Szentendrei-sziget és a hajógyári sziget közötti Duna-szakaszról; ezen dolgozzák ki a legalkalmasabb megoldásokat. A budapesti árvízvédelem másik, megerősítésre szoruló pontja Buda déli szakasza. Itt jelenleg a budapest—székesfehérvári vasúti töltés az árvízvédelmi vonal gerince, egészen addig meg is marad ennek, amíg nem épül fel a 6-os számú főútvonal. Ez autópálya lesz, széles, erős töltése óvja majd az itt fekvő területeket. Ez azonban a távolabbi jövő. Most kisebb munkák folynak ezen az útszakaszon. Albertfalvánál készül el a 4-es számú Házgyár. Ezért az itt húzódó gátat szélesíteni kell. Előtte azonban a régészeké volt a terep. A gát mellett, azon a területen, ahol majd kiszélesített töltés lesz, római kori erőd maradványai feküsznek. A negyvenes években fedezték fel, áskálták körül az erődöt, de feltárására nem volt pénz. Most a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai tárták fel és konzerválták a leletet, egészen addig, amíg a felépülő autópálya nem teszi lehetővé, hogy újra kibontsák a római kori maradványokat. Az új építkezések mellett igen fontos feladat a karbantartás. Javítják például, bármily furcsán hangzik is, a Margitszigetet. Itt nem kőburkolat fedi a sziget oldalát, hanem zúzottkőből kialakított ferde partfal. A szigetet a Dunából kikotort anyagból, emelkedően a part felé feltöltötték. Ha a kívánt tíz méteres szintig védeni próbálnák a szigetet, megszűnne annak park-üdülő jellegű területe. A sziget altalaja különben is kavicsos, igy áradáskor a víz amúgy is feltörne és elárasztaná a szigetet. Ezért nincs értelme annak, hogy a partot vízzáró burkolat fedje. Hosszú időn át a legrosszabb állapotban a Boráros téri Petőfi-híd és az Összekötő vasúti híd között volt a partfal. A Fővárosi Tanács húsz főnyi brigádja három évi munkával megerősítette ezt a részt. Ez év elején pedig átköltöztek a Bem rakparthoz. E húsz ember élete: a gátépítés. Vidékiek, kőművesek. Egy tanyahajón laknak (ez teljes összkomforttal, kulturáltan van berendezve), ott köt ki járművük, ahol éppen munka van. Egy ideig Budapesten van mit tenniük. Az egyetlen gond: kevesen vannak. Kőfaragókra, kőművesekre, burkoló szakmunkásokra az építőiparban is igen nagy a szükség. Ezért termelékenyebb eljárások segítenek csak. Újabban — szükségből — megpróbálkoztak az aszfaltburkolattal. Bebizonyosodott: igen jó megoldás. Az aszfalt ugyanis rugalmas, ha elmozdul mögötte a föld, ha megcsúsznak mögötte a kövek, felveszi a gát formáját, anélkül, hogy elszakadna, eltörne. Továbbra is vízmentesen zár. Másutt megpróbálták dróthálóval összefogott kőzúzalékkal takarni a földgátak oldalát. Ez a módszer (bár nem túlságosan szép) hasznos. Esetleg aszfalttal kombinálva a jövő gátépítő eljárása lehet. Száztíz éve épül, alakul Budapest árvízvédelmi rendszere. A belső kerületek rakpartjai már a múlt század végén elkészültek, de rongálja őket az idő és súlyosan tönkretette a háború. (A Budát védő németek fedezéknek használták a magas partfalakat.) Az egyre növekvő város az új területek ugyancsak szükségessé teszik, hogy szüntelenül törődni kell a támadó Duna elleni védelemmel. A Kárpát-medence adottságai között nem számít ritkaságnak, gyakori az árvíz. S hogy a magas vízállás ne okozzon károkat, az ellen már akkor is tenni kell, amikor a budapestieknek az az érzésük, hogy száraz lábbal átkelhetnek egyik partról a másikra, mikor az V. emeleten csak csöpögnek a csapok. K. A. 5