Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Közlekedés az újkorban

Lengyelek szobrai és emléktáblái fővárosunkban Nincsen szóm elbeszélni Nagy hősiségedet, Csak néma áhítattal Szemléllek tégedet." írta Petőfi, aki Bem hadsegéde volt az erdélyi hadjáratban. E harcok során a Piski-i hídnál aratta Bem egyik legnagyobb diadalát, ezért vésték budapesti szobránál is neve alá ezt az erdélyi községnevet: ,,Piski", és a csata előtti híres mondását: ,,A hidat visszafoglalom, vagy elesem. Előre, magyar! Ha nincs híd, nincs haza!" A sebesült tábornokot felkötött karral ábrázolta Istók János a budai Dunaparton felállított lendületes szobrán. Bem Józsefnek még egy emléktáblája is van Budapesten, az Akadémia utcai, számú házfalán. Ugyanis 1849-ben itt lakott, mint a feliraton áll: „Lengyelország szülötte, Magyarország hőse, Törökország halottja". Bem apónak a márványtábla alatt levő bronz dombormű képmása Farkas Zoltán szobrászművész alkotása. A fenti emléktáblához hasonlóan a Magyar—Lengyel Egyesület készíttette Voronieczky Mieczislaw herceg emlékművét. Ezt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium falán, a Kossuth Lajos tér és a Báthory utca sarkán helyezték el, közel ahhoz a helyhez, ahol az osztrákok 1849. október 20-án kivégezték a magyar szabadságért harcoló, 23 éves arisztokratát, a lengyel lovaslégió ezredesét. A bronz domborművei díszített márványtáblát Hajdú Endre készítette. A X. kerület Kőér utcai lengyel templom falán helyezték el a kalandos életű Slawszky Félixnek, a szabadságharcunkban küzdő lengyel légió egyik parancsnokának fehér márvány emléktábláját; ez azonban az utóbbi évek során elveszett. Megmaradt viszont ugyanott Wladislaw Bandurski Iwowi püspöknek, továbbá Hlond bíborosnak, Lengyelország prímásának a templom telkének, illetve magának az épületnek felszentelésekor felállított márványtáblája. A lengyelek templomának kertjében áll a lengyel légió hőseinek emlékműve. Egyszerű kőkereszt, talapzatán néhány soros kétnyelvű felirattal. Szabadságharcunknak Bem Józsefen kívül még egy lengyel származású tábornoka volt: Dembinszky Henrik. Emléktáblája a róla el/ievezett utca végén, a Dózsa György út sarkánál látható. Szövege: „Dembinszky Henrik, 1791—1864. Lengyel szabadsághős, honvédaltábornagy, 1849-ben egy ideig a magyar hadsereg főparancsnoka." Az eddigi emlékművek, a két főpapét leszámítva, mind katonai vonatkozásúak. Érthető ez, hiszen mindkét nép élete évszázadokon keresztül az elnyomók elleni küzdelemben telt el. De találunk egy művész-szobrot is, ugyancsak Kőbányán, ahol egy időben kisebb lengyel kolónia élt. A Kápolna utcai Csajkovszkij parkban állították fel Chopin mellszobrát. Műveinek forradalmi lendülete már a múlt század közepén közel hozta őt szabadságunk élesztőihez; romantikus művei pedig változatlan népszerűséget biztosítanak számára immár másfél század óta. Végezetül még egy szoborról kell megemlékeznünk, mely a Thököly út és a Hungária körút sarkánál levő kis parkban áll: Báthory István erdélyi fejedelem (1S33—1586) magyar volt ugyan, de 1575-ben a lengyelek királyukká választották. Tizenegy esztendei uralkodása alatt megszilárdított a Lengyelország bel- és külpolitikai helyzetét, megvédte új hazáját a függetlenségét veszélyeztető orosz cári csapatokkal szemben; uralkodására a lengyelek ma is, mint történelmük egyik legdicsőbb korszakára emlékeznek vissza. A krakkói Wawelben levő sírját állandóan virág díszíti. Budapesti szobrát, születésének 400. évfordulójára, Pásztor János készítette. A két baráti nemzet küzdelmes élete során sokszor harcolt vállvetve a szabadságért és függetlenségért. Fővárosunk háláját bizonyítják azok az emlékművek, melyeket a közös ügyért harcoló lengyeleknek állított. Wellner István Báthory István szobra a Thököly út — Hungária krt. sarkán levő kis parkban Bem tábornok szobra a róla elnevezett téren „Polák wegier dwa bratanki" — „a lengyel s magyar két testvér" — szokták idézni a régi lengyel dalt, melynek igazságát bizonyítja a fővárosunkban található sok történelmi és művészeti vonatkozású emlék is. Ha időrendi sorrendben tekintünk végig azoknak a kiváló lengyel férfiaknak során, akik Budapesten szobrot, illetve emléktáblát kaptak, elsőként a hős Sobieski János nevét kell említenünk. 1674-től 1696-ig uralkodott; I. Lipót magyar királylyal szövetségben harcolt a törökök ellen. Világraszóló haditette volt, hogy 1683-ban Lotharingiai Károllyal együtt Bécs mellett tönkreverte Kara Musztafa nagyvezér seregét és ezáltal felmentette az ostromlott Habsburg-fővárost. Ez tette lehetővé, hogy utána az egyesült keresztény seregek fokozatosan Magyarország területéről is kiszorítsák a törököket. Sobieski személyesen is harcolt hazánk területén az ozmánok ellen. A vitéz lengyel királyról utcát is neveztek el Pesten; itt találjuk domborműves arcképével díszített emléktábláját, Körmendi Frimm Jenő szobrászművész alkotását. A Habsburg-elnyomás évszázadai alatt tovább mélyült a két nép barátsága. II. Rákóczi Ferenc is Lengyelországban talált menedéket a XVIII. század első éveiben, és onnét tért haza szabadságharca megindításakor. Ennek a kornak azonban nem találjuk kőbe vésett vagy ércbe öntött emlékét városunkban. Annál több szobor és dombormű emlékeztet az 1848—49-es szabadságharc lengyel származású hőseire. Szabadságharcunk egyik legkiválóbb hadvezére a tarnovi születésű Bem József altábornagy, a legendás Bem apó volt. „Oh Bem, vitéz vezérem, Dicső tábornokom! Lelked nagyságát könnyes Szemekkel bámulom. Chopin szobra a kőbányai Csajkovszkij parkban Siklós Péter felvételei