Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Zolnay László: Közlekedés az újkorban

Hajóvontatók a budai Bomba (ma Batthyány) téren 1830 körül Sándor Móricz, az „Ördöglovas" Régi dunai bőgőshajó modellje (1820 körül) Az első pesti vasút képe parasztládán (1840-es évek) A pöfögő, füstölgő, lassú, döcögő, kormos kis alkotmány a költőt csodálatos látomásra ragadtatja! Sínné kellene kovácsolni minden bilincset — hirdeti a költő. Bezzeg a maradiak úgy vélik: „a gőzgépely sebességét nem bírja el az emberi szervezet..." Ezúttal is a költő álmodta meg a jövőt. A maradiak pedig ezúttal is tévedtek. Pályaudvaraink közül a vonóvasakkal rögzített, fa szerkezetű nyugati indóházat (indító-ház rövidítése) 1846-ban Zitterbarth Mátyás pesti építőmester emelte. (A mai Nyugati pályaudvar öntöttvas és üveg csarnokszerkezetét 1874 — 77-ben építette a párizsi Eiffel-cég.) A Déli vasút első fogadó-csarnokát fából, 186i-ben készítették el. Legnagyobb pályaudvarunk, a Keleti, jóval későbbi: 1882-ben tervezte Rochlitz Gyula. Ám ugyanakkor, amikor az úgynevezett helyközi (interurbán) forgalmat már vasutakkal és — mint látjuk majd — gőzhajókkal bonyolítják le, a helyi közlekedés eszköze a ló, a kocsi, ha ugyan nem az apostolok lova. 1796-ban írja a Bétsi Magyar Hírmondó : „Pesten és Budán is vágynák már Fiakkeresek, akik pénzért kotsinn hordanak ide s tova akárkit; de koránt sintsenek annyian, mint Bétsben. A Pest és Budai Fiákkeresek, ha arra a számra nevekedhetnének, mint a Bétsiek, a teherhordók meg nem élhetnének . .." 1827-ben Ferenc király külön pátenssel engedélyezi és szabályozza a pesti bérkocsisoknak, mint iparosoknak munkáját. A bérkocsis mestervizsgához — ez az engedély alapja — ötesztendei gyakorlatot követel a szabadalomlevél. A hajtási vizsga során a kocsimester három, rőzséből felrakott nyolcast kellett hogy vágtában — kígyóvonalban — körülhajtson. Ha aztán szekerének kereke a rőzsét érte — mehetett pótvizsgára: megbukott a rokokó Kreszből! A kétlovas fiákereket i-töl 600-ig számozták. 600-tól felfelé az egylovas konflisok következtek. A díjakat távolság szerint szabták meg. Ötévesnél fiatalabb csikót és tizenöt évesnél vénebb lovat a bérkocsisok be nem foghattak. 1846-ban alapították a Közúti Lóvasút Társaságot. Első vonala a Széna-piac (Kálvin tér) és Újpest között közlekedett. 1868-ban fektették le a Városligetbe és a Kőbányára vezető lóvasút sínjeit is. A Budai Közúti Társaság a Lánchídfő és Óbuda között járatja társas kocsijait. 1867-ben kivezetik a lóvasutat egészen a Zugligetig, az úgynevezett Régi végállomásig. A lóvasút 1887-ig élte virágkorát. Ebben az esztendőben ugyanis a Baross és a Podmaniczky utcában, majd 1890-ben a Nagykörúton megindult a villamosközlekedés. (Az első villamossínek nyomtáva egy méter volt.) Az utolsó lóvasút kövér lovacskái a Margitsziget két vége között kocogtak. Romantikus kocsiját 1928. április 11-én indították utolsó útjára.