Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Dr. Frank Vera: Az üzemegészségügy helyzete

FÓRUM Idegenvezetőként -itthoniakkal Egész évben érkeznek a turisták; egyre többen. Szinte a világ minden tájáról jönnek; kíváncsiak hazánkra, a Balatonra, és nem utolsósorban Budapestre. De mi, ittlakók, ismerjük-e? Ismerjük-e múltunkat, nagyobb városainkat, azok értékeit, nevezetességeit? Ismerjük-e fővárosunkat legalább oly mértékig, mint az a külföldi, aki egy hónapot tölt itt ? Mint tanár, aki dolgozó embereket tanítok, minden tanévben megkérdezem felnőtt tanulóimtól, mit tudnak Budapestről? Ismereteik szinte a semmivel egyenlőek, pedig 70— 80%-uk a fővárosban született vagy már tíz-húsz éve itt él. Többen jártak már saját gépkocsival külföldön, de az ország nagyobb városait még nem látták. Az idei tanévben a XIV. kerület Május 1 út 23. sz. alatti dolgozók általános iskolájának 8. osztályos felnőtt tanulóit végigvezettem a fővároson. Megpróbáltam megismertetni velük Budapestet. Az alábbiakban erről a kezdeményezésről szeretnék beszámolni. Csoportom létszáma 24 tanuló, 86%uk Budapesten él, 69%-uk itt is született. Az átlagos életkor 36 év. Legidősebb tanítványom egy ötvenhárom éves férfi, művezető, az ipari tanulók oktatója. A két legfiatalabb fiú 16, illetve 17 éves. Tanítványaim szociális körülményei jók: anyagi gondjaik nincsenek, önálló lakása — kivéve a két fiatalembert — csak egynek nincs. Van, akinek öröklakása van; hárman gépkocsi tulajdonosok. Többnek van hétvégi telke és családi háza. Éveken keresztül az anyagi alapok megszerzésére összpontosították erejüket; művelődni, ismereteket szerezni, nem is jutott eszükbe. Egyetlen szórakozásuk ma is a tévé; az adásokat rendszeresen nézik. Tanítványaim közül hárman jártak már a környező szocialista országokban. A fővárossal való ismerkedés lehetőségeit örömmel fogadták. Kíváncsi voltam fogalmaikról, ezért az alábbi kérdést tettem föl: „Mit mutatna meg és miért Budapest nevezetességeiből egy kedves külföldi ismerősének?" Korábban jártunk már közösen a Szépművészeti és a Közlekedési Múzeumban. írásban adott válaszaikban ez a két hely mindegyiküknél szerepelt. Hasonlóképpen a Metró is. Amikor azonban önállóan kellett nyilatkozniuk, zavarba jöttek. Sajnos, nem a mondanivalójuk bősége ejtette őket zavarba. Felsorolásaik között a Gellérthegyet „a kilátás miatt", az Erzsébet-hidat, „mert új", az Országházat, „mert szép", a Mátyás Pincét, „mert jó cigányzene van", a Halászbástyát, „mert érdekes", említették meg. Egyik tanulóm, aki vízvezetékszerelőként a Várban dolgozott, csak általánosságokat tudott mondani a Várról, pedig a helyet jól ismeri. A körkérdést követően 42 diapozitíven bemutattam Budapest nagyobb és nevezetesebb épületeit. A képekhez nem fűztem magyarázatot. Azt a feladatot adtam, hogy a bemutatott képek sorrendjében nevezzék meg, egy-egy kép mit ábrázol. A pálmát egy gépkocsivezető vitte el, de ő sem tudta az épületek, létesítmények nevezetességeit, csak megközelítőleg azok helyét. A Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Galéria vagy a Magyar Tudományos Akadémia épületét felnőtt tanulóim nem ismerték fel. Levonva e kétféle kísérlet tanulságait, célszerűnek látszott, hogy a városnézést tantermi foglalkozás előzze meg. A következő kérdéseket tettem fel: 1. Mit gondol ön, mi tesz egy várost fővárossá ? 2. Hány kerület van Budapesten? 3. Hány ember él Budapesten? 4. Hány hídja van Budapestnek? 5. Hány színházat, múzeumot talál a fővárosban ? Ezután megkezdtem a főváros történetének ismertetését. Az előadást úgy építettem fel, hogy a feltett kérdésekre is választ kaptak. Buda, Pest, valamint Óbuda különálló történetét, sajátos fejlődését is igyekeztem bemutatni. A városfejlődés legjelentősebb állomásait nagy vonalakban érintve jutottunk el napjainkig. Az előadás anyagát diapozitíven szemléltettem. Főleg olyan részleteket mutattam meg, amelyeket a helyszínen, időhiány miatt, nem tudunk majd megnézni. A fővárossal való tényleges ismerkedést a Várpalotával kezdtük. Mielőtt beléptünk, felidéztük a történetét. A Vármúzeumban megnéztük a főváros történetét bemutató kiállítást. Egész sétánk alatt éreztük a tantermi előkészítés jó hatását: figyeltek és jegyzeteltek, összehasonlították Buda, majd a főváros címerét. A szabadságharc tárgyi emlékei láttán felidéztük a történelmet. A Ferenc József bevonulását megörökítő festmény előtt szóbakerültek az irodalmi vonatkozások. A kiegyezéssel meggyorsult kapitalista fejlődés a kiállított anyag megszemlélésével vált valóságosabbá. Maradandó élményt nyújtott a történelmi levegőjű Mátyás templom. Megnéztük a templom gyűjteményét is. A koronázási ékszerek másolata fölött élénk vita alakult ki. (Ezzel kapcsolatos információikat a tévé egyik „Hét" című műsorából szerezték.) III. Béla sírjánál a többi uralkodó sírja felől érdeklődtek. 28