Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Németh Annamária: Kincstár a Magyar Nemzeti Múzeumban

Múzeumban kának is. A gótikus tárgyak közül legszebb kelyhünk a XV. század első i feléből származó és a Forgách család címerével ellátott remekmű. Cuppáján és talpán vésett, zománcdíszes alapon a középkori egyház egyetemesen tisztelt, valamint magyar szentjei tűnnek fel, nodusát pedig a gótikára jellemző kápolnasor alkotja. A nagyváradi székesegyháztól került a Nemzeti Múzeumba a két pompás misekanna. A katolikus liturgiában használatos víz- és bortartó edények egész felületét sűrű bőrtűs (apró, finom gömböcskékkel telehintett) háló fedi. Lapított gömb alakú testüket plasztikus körte- és levéldíszek alkotják. A reneszánsz korában a világi célokat szolgálóötvöstárgyak jelentősége megnő, s így múzeumunkban is inkább a világi tárgyak jelentősek. (Az e korból való egyházi ötvösremekek az esztergomi székesegyház kincstárában láthatók.) A Bakócz Tamás esztergomi érsek (1498—1521) nevéhez köthető kis, drágakövekkel kirakott mellkereszt is inkább ékszer. A XVII. századi református egyház egyszerűségét, puritánságát is áttörte egy-egy Drágakövekkel díszített házioltár. A XVIII. században, Augsburgban készült