Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat III.: A „csendes” városrész

Fővárosi őrjárat III. városrész teket — nézegetik. Szó ami szó, valamire mégiscsak utal az a tény, ha egy budapesti kerület harminc év óta nem gyarapszik lélekszámban. Mint például Kispest. Negatív rekordok Néhány adalék arra, hogy miért és hogyan kell hozzáfogni Kispest „ébresztéséhez". Az még hagyján, hogy az egész kerületben egyetlen magasház található, az is a Ganz Műszergyár kilencemeletes irodaépülete. De itt nem is a városképről van szó, hiszen azt a rendezett utcasorok, a homlokzat-tatarozások elviselhetővé, sőt helyenként kifejezetten kellemessé is teszik. A baj az, hogy a kerület lakosságának 70 százaléka lakik elavult, szűk, komfort nélküli, gyakran vizes lakásban. (A reumával, az ízületi megbetegedésekkel a kerületi szakrendelők orvosai ugyancsak sűrűn találkoznak.) A többi peremkerülethez viszonyítva Kispest legnagyobb részén legalább négyszeres a laksűrűség. A kerület lakásainak a fele az I. világháború előtt épült, s ez az arány még a korszerűnek éppenséggel nem mondható Újpesten is csupán 35 százalék, Pesterzsébeten pedig alig 16 százalék. Akad olyan területe Kispestnek — a Határ út—Vörös Hadsereg útja —Dobó Katica utca —József Attila utca —Ady Endre út —Hunyadi utca határolta részen (ez a kiszemelt rekonstrukciós terület) —, ahol 111 épület 922 lakásából összesen nyolc összkomfortos, viszont 628 komfort nélküli — és szükséglakás. Nehezíti a helyzetet, hogy a régi, silány anyagokból készült családi házakra a tulajdonos nem fordít gondot, mert azok többségét bérlők lakják, a bérlők pedig azért nem végeznek karbantartást, mert nem ők a tulajdonosok. Elátkozott hagyaték mindez a régi világból. S az ilyen házak ablakaiból tétlenül nézegetni a szomszéd kerületekben sűrűsödő, magasodó, terebélyesedő újdonatúj lakóházakat, a csillogó üzleteket, a pezsgő forgalmat — nos, a kerületi tanácsnak szánt ironikus megjegyzést meg lehet érteni. A XIX. kerület lakásállományában fennálló negatív rekordoknak Kispest gazdái és a főváros vezetői egyaránt véget akarnak vetni. A fejlesztési terv az első rekonstrukciós ütemben — 1975-ig — annyi új lakás építését tűzi célul, mint amennyi a felszabadulás óta állami erőből összesen épült a városrészben. Ó-Kispesten pedig — az Ady Endre út —Határ út —Traktorgyár övezte részen — a szanálás révén nem kevesebb, mint 40 ezer kispesti, budapesti lakos kap a század végéig új házhelyeket. A legizgalmasabb és a legidőszerűbb kérdés pillanatnyilag — a szanálás. Az idén májusban megjelent kormányhatározat a mértékletesebb, átgondoltabb szanálásokról, nem ellentétes, sőt egybevág azzal a koncepcióval, amely Kispesten elkerülhetetlenül szükségesnek, egyszersmind rendkívül gazdaságosnak ítéli meg a bontások gyorsítását. Az említett rekonstrukciós területen a földszintes, egyemeletes lakóházak családi otthonainak csaknem fele állami tulajdon, ez könnyebbséget jelent a kártalanítás szempontjából. Csakúgy, mint az a tény, hogy közületi, ipari, kereskedelmi létesítmény szinte nincs is ezen a területen. A jelenlegi közművek, csekély ráfordítással, az egy-két szintes lakóházak helyett épülő ötszintesek leendő lakástöbbletét ellátnák, ez megintcsak nem lebecsülendő költségmegtakarítás. Ezeket a kedvező adottságokat tekintve igen nagy fantázia rejlik Kispest rekonstrukciójában. Miközben a főváros már Budapest szélén, határán, Békásmegyeren, Káposztásmegyeren keres területet a tömeges lakásépítkezésekhez, óhatatlanul felvetődik a gondolat: a közeli, jó közlekedéssel, megfelelő közművesítéssel rendelkező XIX. kerületben, ahol viszonylag gazdaságosan, technikailag gyorsan és könnyen lehet szanálni, nem érdemes-e „felfedezni" Kispestet — Budapestnek ? Öregek kerülete Kispest elképzelhetetlen a Wekerle-telep nélkül. Nemcsak azért, mert a kerület lakosságának tekintélyes része él ezen a — hajdan szociálpolitikai kirakat-városnegyednek szánt — területen. Szakmunkásokat, állami kistisztviselőket megnyerni viszonylag olcsó bérű, aránylag komfortos lakásokkal, A Hunyadi utca