Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat III.: A „csendes” városrész

Kezdjük egy kesernyés megjegyzéssel, amely két-három esztendővel ezelőtt szállóige lett a kispestiek körében, s szóról szóra idézve kapott helyet a XIX. kerület településfejlesztési tervének a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságához terjesztett dokumentumában: „Az 1967-es választásoknál a mi tanácsunk nem ígért semmit, de azt legalább következetesen betartotta . . ." Hogy mi indította annak idején a kispesti lakosokat e kifakadásra, arra az alábbiakban még visszatérünk. Előbb azonban megállapítjuk a tényt: a tavalyi választások után már volt mit ígérnie a főváros XIX. kerületi tanácsának és minden jel arra mutat, hogy — ezt is következetesen betartja. Ám ide kívánkozik egy megjegyzés: a mai kispesti ember igényei azért gyökeresen különböznek a hajdaniétól. Ennek illusztrálására érdemes bepillantani néhány szemelvénybe, mondjuk — a húszas-harmincas évek Kispestjének életéből. 1920-ban például nyolcezer iskolaköteles gyerek élt a kerületben, ahol összesen egyetlen elfogadható elemi iskolai épület volt: a tizenhat tantermes Petőfi utcai. 1922-ben a Kispesti Hírek január 30-i számának rendőrségi tudósításában ez volt olvasható: „. .. A koldusok annyira elszaporodtak Kispesten, hogy a rendőrség kénytelen erélyesen megrendszabályozni a csavargás mesterségét." 1924: A lakosság hosszas követelésére kitisztítják végre a Vas Gereben utcai Büdösárkot. (Az idősebbek még jól emlékeznek a bűzt árasztó csatornaárokra, amelyet csak a felszabadulás után fedtek be.) S egy statisztika arról, hogy a kerületi elöljáróságon hány szegénységi bizonyítványt osztottak ki: 1926-ban 1170, 1930-ban 10009, 1934-ben 12662 kispesti lakos kapta meg a földönfutóknak ezt az okmányát. Mindenesetre a kispestiek manapság nem ilyesfajta gondok miatt elégedetlenkednek. Stagnál a lélekszám Kilenc négyzetkilométernyi béke szigete. Ha netán pályázatot hirdetnének Kispest új elnevezésére, a magam részéről a Csendespest nevet javasolnám. A belső kerületek kő- és betonrengetegének zajos, forgalmas világából érkezőknek a XIX. kerület békességet, kiskertekkel, fákkal borított nyugalmas mellékutcák látványát nyújtja. Itt a kertek ezreiből áradó csend elnyomja a néhány főútvonalon végigdübörgő közúti közlekedés lármáját. A múlt század végén még akadtak elgondolások, amelyek az előkelő budai, városligeti villanegyedek olcsóbb mását, amolyan másodosztályú nyaralócskákkal tarkított villanegyedet kívántak Kispesten. A társadalmi átalakulás nem sokat hagyott ezekből az elképzelésekből. A lakosság növekedése feszíteni kezdte Pest határait, a kisemberek, a szegényebb iparosok, munkások, akiket kenyerük megszerzése a fővároshoz kötött, de a dráguló lakbérek és CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI Fekete Gábor A „csendes életviszonyok a peremrészekre taszított, összetalálkoztak a városi munkaalkalomért igyekvő vidékiekkel. Utóbbiak a pesti bérkaszárnyák helyett a Pest szomszédságában levő, olcsóbb, nyugodtabb körülményeket biztosító kis kertes házakat választották. Hagyomány nélküli, műemlékeket és különösebb látnivalókat nélkülöző városrészek nőttek ki, kispénzű lakókkal. Nem véletlen, hogy a két évvel ezelőtt lezajlott „Fekete-fehér, igen-nem" vetélkedő során néhány peremkérületünk versenyzői számára csak hosszas fejtörés után sikerült összeállítani a múltra vonatkozó kérdéseket. Kispestre, a vidékies kisközségből lett munkás külvárosra ugyancsak érvényes lett az anakronizmus: a jellegtelenség volt a jellegzetessége. Egy másik ellentmondás már a jelenre vonatkozik: a mai kispestieknek talán éppen a csend kezdte ki az idegeit. Pontosabban, az olyasfajta tespedtség, amely ellentmond a szocialista urbanizációnak. Négy környező városrészben — Zuglóban, Kőbányán, Pesterzsébeten, a IX. kerületi József Attila telepen — zörgő, morajló hangok verik fel a környéket: az épülő lakótelepek géphadának és a már megépült lakótelepek emberseregének lármája. Középen pedig a maga csendjével ott a kispestiek csipkerózsika-álmát alvó földszintes birodalma, amely dömpernek és toronydarunak, házgyári elemnek, téglának és felvonulási épületnek évtizedek óta aligalig ad szállást. Egy kicsit a szegényember irigysége lappang a kispestiek tekintetében, amikor a gazdag rokont — a dinamikusan gyarapodó kerüle-A Petőfi tér