Budapest, 1972. (10. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Az Egyetemi-templom barokk szószéke - Lőrinczy György felvétele

X. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1972 JULIUS Map est A FŐVÁROS FOLYÓI RATH Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre .... 60,-Ft egy évre... 120,—Ft 72.1422 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Index: 25 151 A TARTALOMBÓL: Dr. Székely László: A lakásgazdálkodás és az ingatlanközvetítés 4 Vedres György: Várostervezők gondjai 7 Fekete Gábor: Fővárosi őrjárat III. A „csendes" városrész 10 Gyene László: Egy ritkán emlegetett tömegközlekedési eszköz 14 Osgyáni Csaba: Színház, gyerekeknek 17 Thurzó Gábor: A hetvenéves Illés Endréről 20 Németh Annamária: Kincstár a Magyar Nemzeti Múzeumban 22 FÓRUM Dr. Frank Vera: Az üzemegészségügy helyzete 26 Heim Ernő: Derűs történetek II 33 Gáspár Ferenc—Mann Miklós: A „DanuviaRt." 34 Város az időben XXXVIII. Zolnay László: Közlekedés az újkorban 39 A címlapon: Az Egyetemi-templom barokk szószéke Lőrinczy György felvétele A hátsó boritón: Frank Bálint fedeles díszkupája. Hahn Sebestyén műve, 1697. Szelényi Károly felvétele Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC,a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Máriássy Judit JÓZAN ÜNNEP Jó lenne ezúttal okosan ünnepelni. Ünnepelni általában szeretünk és tudunk. Olykor úgy tűnik: a kelleténél is jobban. Ünnepeljük egymást és magunkat, a családi évfordulót és a vállalatit, megünnepeljük a búcsút az óvodától, iskolától, munkahelytől, és hasonlóképpen az érkezéseket. Észre sem vesszük, hogy a lakodalmi ebéd árából bebútorozkodhatnának az ünnepelt fiatalok, a szövetkezeti közgyűlés eszemiszomjára, díszes mappáira, golyóstollaira, dekorációjára fordított pénzből hűtőpultra telne az ünnepelt szövetkezet húsboltjában. A pohárköszöntők, megemlékezések, fesztiválok és karneválok dömpingje nemcsak költséges. A valódi ünnepek gondolatiérzelmi tartalmának, az öröm és meghatódás könnyeinek devalvációjával fenyeget. Budapest a névnapjára készül. Nincs semmi ok a meghatódásra. A centenárium józan évforduló. Száz esztendeje lesz annak, hogy bekövetkezett az a közigazgatási változás, melyet a kiegyezés utáni konjunktúra — a külföldi tőke beáramlása, a hitelintézetek rohamos szaporodása, a közlekedés fejlődése, az egész megkésett, gyors ütemű kapitalizálódás — sürgetett: Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből létrejött a központilag irányított magyar főváros. És új nevet kapott: Budapest. Az egyesítés szükséges és értelmes változás volt. A maga idején — korszerű. Jó lenne hát, ha évfordulójáról is így emlékeznénk meg. A szükségest szem előtt tartva, közhasznúan, értelmesen. A kor és a társadalom mai igényeihez igazodván. Budapest névnapja elég szokatlan alkalom ahhoz, hogy városunkat, ezt a megszokott, lármás, szép, öreg és fiatal, frissen növekvő és már-már nyomasztóan nagy várost, az ország aritmikusan dobogó szívét, a szokástól eltérően ünnepeljük. Ne csak hervadó koszorúkkal, emlékművel és emléktáblával. Ügy is, hogy együtt gondolkodva szemügyre vesszük. Milyen ? Milyennek szeretnénk látni? Honnan jött, merre tart? Hogyan emlékezhetnek meg majd rólunk, mai lakóiról, építőiről, tervezőiről, vezetőiről a centenárium centenáriumán ? „Pest — feketére fest". Hatvan évvel ezelőtt Molnár Ferenc még szenvedélyesen dagályos cikkekben védelmezte Budapestet azokkal szemben, akik kozmopolitának, az ország testétől idegen testnek bélyegezték. Azokkal szemben, akik: „Nem akarják megérteni, hogy ha egy milliós város magyar, az másként magyar, mint egy háromezer lakossal bíró község és nem akarják belátni, hogy Budapest még akkor se lehetne magyartalan, ha akarna, mert a szent, hatalmas és áthághatatlan természeti törvény értelmében ezt a várost a magyar föld izzadta ki és csakis olyannak izzadhatta, amilyen, és ha ilyennek izzadta, hát ez a magyar.'1

'' Pest már régóta nem fest feketére. Semmilyenre sem fest. Amikor a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága nemrég meghirdette az „Együtt Budapestért" mozgalmát, felhívására az ország számos megyéje is válaszolt, jelezvén: az „együtt"-be tartozónak sorolja magát; a centenárium évében tenni akar valamit a fővárosért. Ez a visszhang — természetes. Budapest nemcsak a budapestieké, szépségét élvezi, rossz közlekedését nyögi szinte az egész ország, s bár fővárosi lakosnak lenni csaknem kiváltság, itt élni mégsem könnyű. 1