Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Rév Pál: Az első repülőgép Budapest felett

Régi pesti és budai uszodák Az előttem fekvő sárgult újságok, irattári jegyzetek azt bizonyítják, hogy a fővárosi uszodák kérdése valódi „örökzöld téma". Nem szándékozom visszamenni a rómaiak szép fürdőjéig, sem a középkor vagy a törökidő fürdőkultúrájához, hanem csak az intézményes, ha úgy tetszik, a „városi uszodák" keletkezése idejéig. 1817-ben volt Budán egy katonai uszoda, amolyan deszkából összetákolt. Röviddel később ezt Pestre helyezték át, valamivel több deszkát áldozva a célra. Igaz, hogy ez is elsősorban a katonaság fürdőzését szolgálta, a „nagyérdemű polgárság" csak elvétve látogatta, mivel a civil nem való a katonák közé. A helyi városparancsnokság azonban elhatározta, hogy a közóhajnak megfelelően egy másik uszodát is létesít, kizárólag a polgárság kiszolgálására, és egy kis fedéllel. A belépődíj xo krajcár volt, a szükséges faanyagot a katonaság hitelbe kapta. Itt is katonai úszómester teljesített szolgálatot. Ahogyan arról az „Ofner Zeitung" megemlékezik: „ ... nagy horderejű kezdeményezés, a négy fa vetkőző kabin igazán kitűnő a hajóhivatalnál felállított polgári uszodában". Nem sokáig volt béke az új uszoda körül. A derék városatyák nem valami sokat törődtek ez ideig a polgárok tisztálkodási igényeivel, de a 10 krajcáros belépődíjra felfigyeltek. Megállapították tehát, hogy a városnak reáljoga van uszodák felállítására; és megszületett gyorsan a leirat az uszoda parancsnokához, gróf Mercantin hadnagyhoz, hogy ne üsse ám az orrát a város dolgaiba. Mire a gróf bérleti díj címén hajlandó volt évi 1 aranyat lefizetni. Ez egy kissé megnyugtatta a városatyákat. Igaz, csak egy ideig. Mert a pest-budai dunai uszodák ügye hovatovább tengeri kígyóvá nőtt. És több mint száz évig tartott, mígnem megtiltották, hogy a Dunán pedig uszoda nem lehet. Odáig azonban sok mindenki kísérelte meg a Dunán — ezen a legjelentősebb „szállító-alkalmatosságon" — egy korszerű uszoda felállítását. A hajókikötők, raktárak, a folyamba vezető csatornák örökösen vándoroltatták ugyan a szerencsétlen uszodákat, mégis, mindig akadt vállalkozó. így 1829-ben egy bizonyos Mayer György nevű hajós adott be kérelmet a városhoz, hogy a Szalai- (később Széchenyi) házzal szemben felállíthassa uszodáját. Ugyanis: „ . .. évente oly sokan fulladnak a Duna vizébe, a katonai uszoda sem bír több embert befogadni és az ő kérelmét orvosok és előkelő polgárok is javasolják". Mayer végül megkapta az engedélyt, azzal a kikötéssel, hogy az uszodát a piaristák tájékán állítsa fel, és évi 20 forint bérleti díjat fizessen a városnak. Erre a katonai uszoda kifogásolta az évi 1 arany bérleti díjat, arra hivatkozva, hogy romlott a bevétele, ráadásul neki a katonaságot ingyen kell fürdetnie stb. A város azonban nem engedett és a „brigád-parancsnoksághoz" írt át ez ügyben. Még akkor sem engedtek a bérleti díjból, amikor 1833-ban korszerűbbé tették a katonai uszodát. Mayer uram uszodája eközben igazán jól ment. Ezért 1834-ben egy hatalmas memorandumot adott át a városatyáknak, egy új és „modern" uszoda létesítése ügyében. Ezt a művet aláírta Pest város ötvenkét előkelősége, közöttük báró Orczy Ferenc és György, Liedemann Frigyes, Fabinyi orvostanár, Heckenast, Grimm, Aebly, Dumcsa és még számos tekintélyes polgár. A beadvány hosszadalmas történeti leírással kezdődött a görög-római fürdőkultúráról; majd ígérte egy úszó iskola felállítását a „görög-oláh templommal szemben"; végezetül azzal is érvelt, hogy az idelátogató külföldieknek sem alkalmas fürdésre a távoli helyen levő és poros környezetben fekvő katonai uszoda. Bizonyos, hogy a fejlesztés ötletét alaposan meg kellett gondolni, mert Pest város lakossága már olyan nagy volt (100 000 lakos!), hogy ilyen intézmény létesítése egészségi okokból is indokolttá vált. A városnak nem volt még korszerű uszodája, mint volt például Bécsnek, Drezdának vagy Prágának. Ezért azután a helytartóság utasította a tanácsot az engedély megadására. így az első igazi uszoda a téli átkelés helye felett levő Spiegel-ház (Tükör utca) előtt valósult meg, miután meghallgatták a hídbérlő Tüköry uram és a városkapitány véleményét is. Ezt az uszodát 20 öl hosszúra, 8 öl szélesre, lapos tutajok összeállításával tervezték. Mayer kötelezte magát arra, hogy saját költségén állandóan egy biztost és 3 darabantot rendeltet ki, akik a rendre fognak ügyelni. Szép, új gerendákból ácsolták, láncokkal és horgonyokkal biztosították a tutajokat, és a mélyvíz felé erős hálók fogták körül, egészen a meder fenekéig. Zárt kabinokat is építettek, amelyeket szépen kifestettek, és ügyeltek a tisztaságra. Az első fürdőigazgatónak Pauer József építési rajzolót nevezték ki. Két úszómestert alkalmaztak: Scheine! Józsefet és Kupeitka Tamást, akik azelőtt a bécsi katonai uszodának voltak mesterei. Történetesen ismerjük a kinevezett alúszónjesterek nevét is: Strach Antal, Altstetter János és Blumenthal János. Az uszoda ünnepélyes megnyitását 1836. május 26-án tartották, miután — külföldi mintára — egy rendkívül terjedelmes rendtartást hagytak jóvá. Nem ment azonban könnyen Mayer uram vállalkozása, mert igen gyorsan jelentkezett a konkurrencia. 1837-ben a nádorhoz kellett fordulnia, hogy tiltaná be a katonai uszoda leckehirdetéseit, melyben pénzért tanításra ajánlkozik. 1839-ben már két fia is részt vett vállalkozásában. Ekkor elhatározta, hogy külön női fürdőt is készíttet a Dunán, valamint a budaiak számára könnyebben hozzáférhető helyre, a Wurm-udvarhoz helyezné át uszodáját. Ám a hajósok és a kereskedők tiltakoztak, ők meg azt akarták, hogy telepítsék ki az uszodákat az egyik Duna-ágba, így nem akadályoznák a közlekedést. Ami viszont Pestet illeti, a városnak valóban nagy szüksége volt az uszodákra. Hiszen csak 1839-ben a katonai uszodában 700 polgári személy jelentkezett úszni tanulni. A katonai parancsnokság további 300 négyszögöl helyet kért, a régi mellett, egy újabb uszoda megnyitására. A kérelmet elutasították, illetve csak ideiglenesen engedték meg az új uszoda felállítását a Hód utca (később Géza utca) előtt, azzal a feltétellel, hogy e helyet, a város felszólítására, szükség esetén azonnal ki kell üríteni. A fürdő-viták azonban nemcsak Mayer vállalkozása körül viharzottak. Volt még egy kis nyilvános uszoda, Ullmann Frigyes tulajdonában, melyet 1840-ben Kammermayer Antal vásárolt meg a Pollák és fia cég társaságában, összesen 4120 forintért. Ez az uszoda viselte azután a szép „Nemzeti" címet. Évi 40 forint bérletet fizetett utána Kammermayer a városnak. Amikor megkezdték az állóhíd építését és a katonai uszodát onnan a Kammermayer-féle uszoda mellé akarták telepíteni, ez ellen ő hevesen tiltakozott. Inkább elvállalta, hogy a Dorottya utca felső végétől az uszodáig az egész Duna-sort öntöztetni fogja és a város két gimnáziumának 10 tanulóját ingyen oktatja úszásra... íme, a legrégibb dunai uszodák és a nevezetes „Nemzeti" keletkezésének rövid története. E hajdanvolt uszodák is hozzátartoznak a régi pest-budai képhez, a hajdani főváros társadalmi életéhez. Szepessy Géza 48