Budapest, 1972. (10. évfolyam)

6. szám június - Kubinyi András - Székely György: Tudományos vita a „Fővárosunk ezer éve”-kiállításról

melletti kisebb folyosón a Budapest mai területén egykor létezett egyéb települések emlékeit találjuk. Gazdag kőfaragványokat, művészi értékű szobortöredékeket stb. láthatunk a román kortól a reneszánsz korig: a festészet egy-két freskótöredékkel, így egy táncoló párt ábrázoló képpel van képviselve, míg az ásatásoknál előkerült apróleletanyag a város kereskedelmére, kézművességére és mezőgazdaságára vet fényt. Városalaprajzok, egykori épületek tervrajzai egészítik ki a képet. A török kézre került, többnyelvű és többvallású város történetével kezdődő, az 1848/49-es szabadságharcig tartó rész anyaga és jellege szerint átmenetet alkot: a török kori anyag szerves folytatása a középkorinak, hiszen ugyancsak zömében régészeti tárgyakból áll. Itt azonban már nagyobb számú, egykorú képes ábrázolás maradt fenn, amelyek a továbbiakban, természetesen, csak növekednek. A visszafoglalás utáni anyagban láthatjuk Buda és Pest török utáni, az első címert is adományozó kiváltságleveleit. Különös gondot fordít a kiállítás a XIX. század első felében bekövetkezett gazdasági fejlődés szemléletes bemutatására, tudatosan elkerülve, hogy fénykép- és papírgyűjteménnyé váljék. A kiállítás melletti folyosóban a Buda visszafoglalásának nemzetközi visszhangját bemutató tárgyakon kívül a három város kulturális fejlődését, valamint alaprajzi és városképi alakulását bemutató tárgyakat látunk. A kiállítás utolsó szakaszaiban a világvárossá fejlődő Budapestet ismerjük meg. Itt láthatjuk a főváros egyesítését 1872-ben elrendelő törvénycikket: ekkor egyesült Buda, Pest és Óbuda, valamint a Margitsziget Budapestté. Különösen plasztikus a főváros ipari fejlődésének bemutatása a XIX. század második felétől a felszabadulásig; ezt a város tőkés nagyiparára leginkább jellemző tárgyak illusztrálják: a Ganzféle kéregöntésű keréktől és a nagymalomiparban használt hengerszéktől egészen a híradástechnikai iparig. A kiállítás bemutatja az ipari proletariátus kialakulását, az első világháború s az azt követő forradalmak korát, az első Magyar Tanácsköztársaság fővárosát, valamint a Horthy-korszak ellenforradalmi időszakának viszonyait. A kiállítás melletti folyosón itt is a kulturális fejlődésre fektették a rendezők a hangsúlyt. így többek között eredeti Bartók, Kodály és József Attila kéziratokat is láthatunk. Az ismertetésben korszakok és az alaprajz alapján osztottuk szakaszokra a kiállítást, annak ellenére, hogy az utóbbi tulajdonképpen nagyon ügyesen egy egységes teret képvisel, amelyet korszakonként csak részben választanak szét spanyolfalszerű megoldások, illetőleg közben elhelyezett tárlók. Még a folyosó is mindenütt összefügg a fő kiállítási térrel. Ez az elrendezési módszer nagyon jól hozzásegített a kiállítás egységének megvalósításához. Az albizottság tagjai a kiállítás megtekintése után megvitatták tapasztalataikat. Dr. Székely György egyetemi tanár, az Albizottság elnöke nyitotta meg az ülést. Kifejtette, hogy az állandó kiállítás megtekintését és megvitatását indokolják a közeljövőben tartandó rendezvények, így a Nemzetközi 32 Az 1848. márciusi események emléktárgyai Várostörténeti Bizottság 1972-ben Budapesten tartandó ülésszaka, valamint az 1973-as centenáriumi rendezvények, amikoris külföldi tudósok tekintik majd meg ezt a kiállítást. Ahogy a vitában Dr. Gerevich László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója elmondotta, a kiállításnak az volt a fő feladata, hogy tudatosítsa a főváros lakosságában Budapest ezeréves múltját. Ezzel kapcsolatban a bizottság általában elfogadta a kiállítás rendezőinek koncepcióját; bár Gerevich kevesellte a honfoglalás és a XII. század fordulója közötti időszakból bemutatott tárgyakat;'mások pedig, így dr. Rúzsás Lajos kandidátus, a Dunántúli Tudományos Intézet osztályvezetője, valamint dr. Gerelyes Ede, a BTM tudományos főmunkatársa az utolsó száz év bemutatásánál hiányolták a gazdasági élet egyes vonatkozásainak, így a nemzetközi méretben is jelentékeny kereskedelemnek bemutatását. Zárszavában Székely György is kívánta, hogy az utolsó száz év történetében a kiállítás — a korábbi korszakokhoz hasonló szinten — többet mutasson be a társadalomról, az emberekről és az osztályviszonyokról. (Stockholmban az ilyen vonatkozású fényképanyag igen sikerülten eleveníti meg a városi népéletet, a munkásmozgal-Hengerszék mat.) Egyöntetűen elismerték azonban (pl. Gerevich László vagy dr. Mollay Károly kandidátus, egyetemi docens), hogy a kiállítás más külföldi múzeumok (pl. Bécs) hasonló jellegű kiállításaival összehasonlítva sem vall szégyent ; sőt, nemcsak méltó Budapesthez, hanem még jobb is. piínt némely külföldi főváros kiállítása. Ezt a nézetet vallotta a bizottság elnöke is, azzal a megjegyzéssel ugyan, hogy külföldön, kevesebb vihart megért fővárosokban sok esetben olyan jellegű tárgyak, amelyek nálunk múzeumban vjnnak, ott eredeti helyükön találhatók. A kiállítás rendezésének modernségét, technikailag is jó kivitelezését emelte ki dr. Perényi Imre egyetemi tanar, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora. Hangsúlyozta, hogy a városépítés fejlődését a kiállítás milyen ügyesen, térképekkel kíséri végig. Egyedül a kiállításhoz szervesen nem csatlakozott, a jövendő fejlődést, a városépítési terveket bemutató teremmel nem volt elégedett. Ezzel a kiállítás rendezői is egyetértettek, megjegyezve azt, hogy ez a kiál I ítás (időközben lebontották) tulajdonképpen nem tartozik az ezeréves kiállításhoz; az utolsó száz év történetét részletesebben a készülő, az újkori peremvárosokra is több anyagot nyújtó centenáriumi kiállításon fogja a múzeum bemutatni. Mollay Károly hiányolta, hogy az eltűnt városrészeket csak kevéssé mutatják be, mint pl. a Tabánt. Ezzel kapcsolatban a kiállítás rendezői rámutattak arra, hogy egy ilyen összefoglaló kiállításon elsősorban a főbb, az előremutató jelenségeket kell bemutatni; az eltűnt városrészek bemutatása külön kiállítást tesz szükségessé. Ilyen részletkiállításokat a BTM már eddig is rendezett, így épp a Tabánról, továbbá a régi Pestről. A vitában a kiállítás rendezői elmondották: ez a kiállítás volt az első lehetőség arra, hogy a főváros ezeréves történetét muzeológiai eszközökkel, egységben mutassák be. A közlekedés bemutatásával akarták a forgalmat általában érzékeltetni. A kiállítás tehát úttörő jellegű volt, és ahogy a vitában az Albizottság egyöntetűen elismerte, ennek a feladatnak eleget is tett. A Magyar Tudományos Akadémia Várostörténeti Albizottsága a kiállítás rendezőinek értékes munkáját és annak eredményét a legmesszebbmenően elismerte. Méltányolta a marxista szemlélet helyes alkalmazását, az apologetikus szemlélet elkerülését, a történeti fejlődés folyamatos, együttes bemutatását. Az Albizottság ülésén Budapest Főváros Tanácsa V. B. Népművelési Főosztályának képviseletében Kurcz György és Dévényi Józsefné vett részt. Kurcz György hangoztatta: örül, hogy az Albizottság nagyra értékeli a kiállítást. Kijelentette, hogy ezzel az értékeléssel a Főváros vezetői is egyetértenek, m-rt véleményük szerint a kiállítás igen jelentős, mint a várostörténet tudományos népszerűsítője. Sajnálatos, hogy mindeddig tudományos szakmai szempontból kevéssé értékelték; így 27. MTA Várostörténeti Albizottsága ilyetén állásfoglalása nagyon fontos.