Budapest, 1972. (10. évfolyam)

1. szám január - Mányi Szabó István: Intézkedések a tömegközlekedés javítására

az általa óhajtott munkakörre; — a forgalmi munkakörök ellátásához az esetek többségében néhány hétig — olykor hónapokig — tartó kiképzés vagy továbbképzés szükséges; — egyes vállalati munkakörök (autóbuszvezetés, pályaépítés és karbantartás stb.) nehéz fizikai munkának minősülnek; — csak az utóbbi években történtek jelentősebb intézkedések arról, hogy a kedvezőtlen munkakörülmény és a nehéz fizikai munka a bérek és egyéb jövedelmek emelésében is kifejezésre jusson. A kilépések magas arányának okai nagyjából ugyanezek, csak még bővülnek azzal, hogy éven-Forgalmi személyzet ebből: Járművezető Munkás Alkalmazott A vállalat jelenlegi létszámhiánya 2400 ember, közülük 800 autóbuszvezető, 500 villamos-és trolibuszvezető, 50 HÉV-motorvezető, 100 egyéb forgalmi dolgozó (váltókezelő, homokozó, járműtakarító stb.). A munkások létszámhiánya mintegy 950. A vállalat IV. ötéves terve Siklós Péter felvétele ként mintegy 750—800 dolgozó vonul öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjba, akiknek túlnyomó többsége több évtizedes törzsgárda-tagsággal rendelkezik. Ezen belül mintegy 6o%-ot egészségi állapota miatt kell nyugdíjazni; 40% öregségi nyugdíjjal távozik. A nyugdíjazások az összes kilépések 16,6%-át teszik ki; a „természetes" kiválási okokkal (elhalálozás, szervi elváltozás miatt alkalmatlanná válás stb.) együtt 18,4%-át. A vállalat 1971. szeptember 30-i létszáma 21 973 volt. A létszám, a főbb állománycsoportok szerint, a következőképpen oszlik meg: 10 068 4464 8 819 3 086 45,8% 20,3% 40,2% 14)0% szerint — a fővárosi utazási igények alakulásával összefüggésben és a járművezetők jelenlegi havi 50—60 túlórájának megszüntetése érdekében — a jelenlegi létszámot mintegy 3600-zal kell növelni. A létszámemelés kizárólag a forgalmi személyzetnél és a munkásoknál szükséges, elsősorban a járművezetői (autóbusz és villamos), autószerelő, lakatos, pályamunkás munkakörökben. A vállalat létszámának ilyen mértékű emelése — figyelembe véve, hogy a demográfiai adatok szerint 1973-tól kezdődően a munkaképes korú népesség száma lényegében nem növekszik — igen nagy feladatokat hárít az illetékesekre. Fontos kormányhatározat A Fővárosi Tanács és a Munkaügyi Minisztérium előterjesztése alapján a Kormány a közelmúltban ismételten foglalkozott a Budapesti Közlekedési Vállalat munkaerőhelyzetével, s fontos határozatot hozott. A komplex intézkedés-sorozat feltétlenül javít a munkaerőhelyzeten — ezen keresztül a fővárosi tömegközlekedés helyzetén. A kormányhatározat két legnagyobb jelentőségű intézkedése a következő: a) A Budapesti Közlekedési Vállalat forgalmi autóbuszvezetőinél — 1972. január i-i hatálylyal — éves szolgálati viszonyhoz kötött forgalmi juttatási rendszert kell bevezetni. A fővárosi éves forgalmi juttatás összege évenként és személyenként 10 ezer forint. b) 1973. január i-től a Budapesti Közlekedési Vállalatnál a járművezetői munkakört betöltő dolgozókat (autóbusz-, villamos-, trolibusz- és HÉV motorvezetőket ) — ha 25, illetve nők esetében 20 évet töltöttek „tengelyszolgálatban" és ebből legalább 10 évet kifejezetten a BKV-nál — 5 év korkedvezmény illeti meg a nyugdíjazásnál; vagyis a feltételek fennállása esetén a férfiak 55, a nők pedig 50 éves korban vonulhatnak nyugdíjba. A Kormány ezzel egyidőben kötelezte a Budapesti Közlekedési Vállalatot, hogy dolgozza ki saját intézkedési tervét: hogyan kíván hozzájárulni a munkaerőhelyzet és a tömegközlekedés színvonalának javításához. A BKV — a dolgozók és az utasok érdekében A vállalat elkészítette intézkedési tervét s ebben meghatározta a tennivalókat. A terv értelmében a vállalat — csökkenteni kívánja a fővárosi tömegközlekedés lebonyolításának élőmunka igényét; — alapvetően javítja a munkakörülményeket; — a járművezetői, a pályamunkás és egyéb munkakörökben csökkenteni fogja a dolgozók nehéz fizikai igénybevételét; — emeli a dolgozók képzettségét; — megköveteli az utazóközönség iránti udvariasságot; — emeli a forgalomirányítási munka hatékonyságát; — fokozott figyelmet fordít a járművek esztétikai és műszaki állapotára; — gyorsított ütemben javítja a vállalat dolgozóinak szociális, kulturális és jóléti ellátottságát; — továbbra is támogatja a vállalati dolgozók lakásépítkezéseit; — nagymértékben csökkenti a forgalmi dolgozók jelenlegi magas munkaidejét; — a járművezetők körében új, a teljesítmények alapján differenciált premizálási rendszert vezet be. A kormányhatározatban és a vállalati intézkedési tervben foglalt feladatok maradéktalan végrehajtása minden bizonnyal csökkenteni fogja a Budapesti Közlekedési Vállalat munkaerőgondjait. Csak ezáltal érhető el jelentős javulás a fővárosi tömegközlekedésben. A kormányhatározat közzététele óta eltelt rövid idő alatt az autóbuszvezetői munkakörbe felvételre jelentkezők száma máris emelkedett. Teljes értékű hatásával még ezután számolunk: amikorra ezek a fontos intézkedések valóban közismertté válnak. FEBRUÁRI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Dr. Viszkei Mihály: Budapest ereje, iparának hatékonysága Vincze Oszkár: A lakbérrendelet margójára Granasztói Pál: A Belváros egykor és ma III. Vargha Balázs: Pest nyűgös gyermeke: Ady II. Gábor István: Egy régi épület új élete (ELTE Természettudományi Kar) Barkóczi Péter: Elfelejtett fürdők Város az időben XXXIII. Zolnay László: Nemzetiségek Pest-Budán 27