Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Zolnay László: A köztisztaság kezdetei

A Rudas fürdő török terme 1845-ben zadban már vashámort, üveggyártó műhelyt, sőt papir- meg lőportörő malmot is hajtottak ezek az értékes vizek. Buda egyik legrégebbi ipartelepe: Mátyás király fegyvergyártó vashámora is itt működött. És mind AI-, mind Felhévizen hamarosan megtelepültek szerzetesrendek is, hogy a melegvizeknél fürdőket, kórházakat emeljenek. így épült meg 1230 körül Buda legrégebbi kórháza, a Magyarországi Szent Erzsébetről elnevezett ispotály a Rácfürdő helyén. A felhévízi fürdőn 1330-ban kereszteslovagok alapították meg Szent Kereszt-i ispotályukat. Buda hévizei tehát fürdővizet szolgáltattak, gyógyítottak s az ipari munka energiaforrásául szolgáltak. A felhévlzi fürdőket olyan nagyra becsülték, hogy amikor 1355-ben Ármin, a Mátyás templom plébánosa itteni fürdőházát odaadta a margitszigeti domonkos apácáknak, azok cserében nem kisebb jogukról mondtak le, mint a Mátyás templom jelentős jövedelmet biztosító kegyúri jogáról. Használták ezeket a fürdőket királyaink, főpapjaink s a városnak minden rendű s rangú emberei egyaránt. 1298-ban Lodomér esztergomi érsek kúráltatja magát Felhévízen. Mátyás az alhévízi fürdőket építteti ki „királyi fürdőkké", ahová várkertjéből állítólag pergolákkal ékített sétaút vezetett. 1500 és 1505 között számos fürdőügyi adatot őrzött meg Jagelló Zsigmond lengyel herceg — későbbi nagy lengyel uralkodó — budai számadáskönyve. A herceg szorgos látogatója Felhévíznek, hetenként egyszer. A fürdőszolgáknak pirosbetűs ünnepe a herceg fürdőnapja: egy arany üti a markukat minden alkalommal. E tisztaságkedvelő férfiú nemcsak maga fürdik: fürdenek állandó útitársai is: Czvoh, a bolond, és Bieliczek, a vadászeb. Meglátogatja e fürdőket Dlugoss is, a neves történetíró. 1538-ban Brodarics István püspök kezelteti itt magát. „Hátha valamit segítenek" — írja. Fürdőbéli erkölcsök A középkori fürdők életét Európa-szerte erotikus szálak is átszőtték. A prüdériájukról híres 40 svájciak 1417-ben jegyzik fel egyik fürdőszokásukat: az ingben fürdőző hölgyek medencéjét galéria veszi körül. Ittholmi lovagok ólálkodnak. Az ácsorgók pénzdarabokat hajítanak a fürdőzők közé. És erre — ó, naiv sztriptlze a gótikának! — a lánykák ingükkel kapják el az érméket. Annak, hogy efféle szórakozás nálunk a középkorban járta volna, kevés a nyoma. Janus Pannonius énekli meg egy ízben: Hugó, a szép nőcsábász hódításait annak köszönheti, hogy a fürdőben férfiúi idomait feltárja a lánykák előtt. . . Oláh Miklós, későbbi esztergomi érsek 1535-ban megjelent „Hungaria" c. művében megemlékezik Buda fürdőiről. „Felhévíz - írja - prépostságáról és elegáns fürdőházáról híres. Van itt 3—4 más melegforrás is. Valamennyinek a vize csodálatosan egészséges. Egynéhány közülük alig tíz lépésnyire fakad fel a Duna partjától. Ezekben szoktak fürdőzni a parasztok és a szöllőművesek. A vízből csak fejük, meg a válluk látszik ki. Ez a nézőben olyanféle érzést kelt, mint a templomoknak a feltámadást ábrázoló festményei..." Törökfürdők A törököket nemcsak a tisztálkodás kedvelése, de vallásuknak a parancsa is hévizeink használatára késztette. Másfélszáz esztendős budai ittlétüket fürdőházaikkal tették emlékezetessé. A mai Császár, Király, Rác, Rudas fürdő területén ma is megtaláljuk remekműveiket. Állítólag a régi Sáros (ma Gellért) fürdő helyén is állt egy fürdőházuk. Vüdsudi Mehmed, a költő, valóságos himmuszszal hódolt Buda hévízeinek. így verselt az 1640-es években: És Buda hévize? Sehol sincs mása! Brussza fürdője — pocsolya őhozzája. A pompás budai törökfürdők romjaiba már a XVII. század végén kóbor katonák, facér nőszemélyek, tábori prostituáltak fészkelték be magukat. őket aztán évtizedeken át senki sem tudta kiűzni e fürdőkből s ezek környékéről. A Rudas és Rác fürdő környékét - úgy írják - a bordélyházaknaktakaros kis koszorúja vette körül. A fürdők-