Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Bélay István: Az első lelencház

Bélay István Az első lelencház Budapesten A „Budapesti Első Gyermekmenhely Egylet"-et a múlt század hetvenes éveiben alapították. Akkoriban az Intézményes gondoskodásokban,atörvényes rendelkezésekben Európa-szerte nagyon eltérő szemléletek érvényesültek. Magyarországon 1866-ban Fauda kiadói névvel vitairat jelent meg „Lelenckérdés" címmel. A kiadvány a lelencügy európai problémáit ismerteti; következtetéseiben pedig helyteleníti a lelencházak intézményét. Megállapítása szerint a lelencházak fenntartása felelőtlen magatartásra csábítja az arra hajlamos embereket, mert alkalmat ad nekik a házasságon kívül született gyermekek elhelyezésére; így könnyen szabadulhatnakaszerelmi viszony következményeitől. Franciaországban 1784-ben 40 000 lelencet ápoltak. Napóleon 1811-ben kelt császári dekrétummal 273 lelencházat alapított; ezekben 250 forgó láda (Tour) fogadta be az elhagyott csecsemőket. (Ennek a ládának használatával találkozunk majd a budapesti gyermekmenhely történetében Is.) Franciaországban a lelencek 50%-a halt meg egy éves korig; a gyerekek fejletlensége miatt pedig 13 éves korukig további 28%os volt az elhalálozás. Hasonló volt a halálozás aránya Oroszországban is. Ebben az időben a lelenceket vagy az Intézetben nevelik, vagy kiadják gondozásra. De az Idegen anyának Is nyűg a gyerek gondozása; csak az érte kapott díjazás a fontos, hiszen a vállalkozó nevelőszülő mindig szegénysorsú. A mostoha körülmények között felnövő gyermekek korán magukra maradtak, a társadalomra veszélyessé váltak. Ha nem tudjuk Is Fauda adatait hitelesen ellenőrizni, megállapításait a múltra nézve valószínűnek tarthatjuk; ezek a tapasztalatok bizonyos tanulságul szolgáltak az utána következő generációknak. A „Budapesti Első Gyermekmenhely Egylet" Knézits utcai, saját házában kezdte meg működését, 1872-ben. özv. gróf KárolyinéKornlss Clarissa, a, .külföldi példákon felbuzdulva", az elhagyott, vagy más módon árvaságra jutott gyermekek sorsán kívánt javítani, néhány segítőkész emberrel együtt. Ekkor már működött hasonló egylet Olasz-, Francia-, Svéd-, Oroszországban, Belgiumban és Ausztriában is. 1895-ben az egylet már elegendő pénzzel rendelkezett; a negyedszázados fennálláskor megbízták Kiss István egyetemi magántanárt egy központi épület tervének elkészítésével. A terv alapján 1896. júliusában megkezdődött az építkezés, s tizennégy Az 1971. mirciut 25-én meghirdetett „Helytörténeti pályáz«t"-ra beérkezett munka. hónap múlva átadták az épületet. Az intézet Korniss Clarissa után kapta a „Klára Gyermekmenhely" elnevezést. A menhely a mai IX. kerületi Vendel utcában, a Ranolder intézet mellett épült fel, azzal szervezetileg kapcsolatban volt; működésük egymást később kiegészítette. A Ranolder intézetet Ranolder János veszprémi püspök alapította 1875-ben, és mint tanintézet ezen a néven működött az államosításig. Elemi, polgári és tanítóképző iskoláját a Szent Vince Szeretet Leányai apácarend irányította, és a tanítást is a rend pedagógusai végezték. Később ők vették át a gyermekmenhely vezetését is. így az intézet egyházi irányítás és felügyelet alatt működött az 1948. évi államosításig. 1937-től az intézet középfokozata „Klári Nőipari Szakiskola" cím alatt leánytanulóinak ruhaipari képzést és segédlevelet adott, tantárgyai között azonban a háztartási ismeretek, főzés, egészségügy és gyermeknevelés is szerepelt. Ma az épületegyüttesben Gépipari Technikum és Leánygimnázium működik. Az 1897-ben felépült menhely gondossággal, a minőségi követelményeknek megfelelően volt berendezve és felszerelve, amint ez az építészeti adatokból is kiolvasható, és bizonyítható a háromnegyed évszázados homlokzat, rácsozat és belső burkolat ma is jó — alig javított — állapotával. A külső és belső rácsozatot a Schlick Rt. végezte, a burkoló munkát a Révai—Cristofoli Vince cég. Az építési költség 151 900 forint volt. Ekkor még nagyon messze volt a korszellem az abortus törvénytől, a családtervezéstől ; a „megesett lányok", a „törvénytelen gyermekek" fogalmát súlyos, elítélő hangsúllyal emlegették. Az ilyen „törvényenkívüliek" helyzete elszomorítóbb volt, mint a mai nemzedék azt érzékelni képes. Mit tett a társadalom és mit mulasztott?Jótékonyság és hivatalos gondoskodás keveredett, hogy mentsék a szerencsétleneket; ám a két bába között bizony sok gyerek elveszett. A leányanyák a szülés bekövetkezéséig semmilyen segítséget nem kaptak, szinte kívül álltak a társadalmon. A rendőrségi krónikák Is sokat elmondanak a felderített és felderítetlen tragédiákról. A híradások szereplői többnyire az alsóbb népréteghez tartozók; hiszen a jobb helyzetűek módot találtak állapotuk leplezésére, a törvényesség látszatának megőrzésére vagy korrigálására. A gyermekmenhelyl anyakönyv tanúsága szerint 1880. január 2-től 1884. április 25-ig a menhelyre beadott gyermekek száma A gyermekmenhely-egylet központi intézete Oly Tamás reprodukciói 1004. Igen kevés közöttük az olyan gyerek, aki törvényes szülői házból, valamilyen családi akadályoztatás miatt, átmenetileg került ide (pl. az anyát kórházba szállították, vagy a szülők elhaltak). A házasságon kívül született gyermek születését általában titokban akarták tartani, a szülésnél anyát és gyermekét mostoha, egészségtelen környezet vette körül. Néhány bejegyzésből látjuk, hogy a gyermek anyja súlyos betegen fekszik, vagy meghalt. Elképzelhető, hogy a menhelyre behozott gyermekek milyen állapotban voltak. Az otthon, ismereteink szerint, az akkori átlagos követelményeknek megfelelő felszereléssel és gondossággal működött, az elhalálozásokszáma mégis döbbenetes, A gondozott gyermekek közül minden százból harminc nevéhez van bejegyezve a halál dátuma! Az egy hónapnál kisebb korúak elpusztulását (15%) feltételezhetően agyenge alkaton kívül az okozta, hogy többnyire elhagyatva, kapualjakban, rejtett helyeken találták őket, ahol a mostoha szülési körülmények után átfázva, legyengülve várták feltalálásukat. Ilyen bejegyzés van a csecsemők 13%-ánál. Ezeken a sorsukra hagyott gyermekeken akart segíteni a gyermekmenhely egy sajátos intézkedésével. Ha újszülöttjétől titokban akart szabadulni szülőanyja, akkor a kapualji elhagyás helyett Irgalmasabb megoldást is választhatott. A menhely egyik utcára néző földszinti ablaka csengőjelzésre megnyílt, ott egy kosár volt elhelyezve s az éj sötét leple alatt a csecsemőt kíváncsi sze-36