Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Mészöly Gábor: Újjászületőben a Nemzeti Szalon

Az egykori Nemzeti Szalon épülete az Erzsébet (ma Engels) téren FÓRUM Mészöly Gábor Úijásziiletőben a Nemzeti Szalon 28 „Ma már megvan a modern művészet fényes új otthona . . ." — üdvözölte 65 esztendővel ezelőtt, 1907. március 9-én Budapest újszülött büszkeségét, a Nemzeti Szalont az avató vernissage katalógusának ünnepi beköszöntőjében Ernst Lajos művészeti író s jeles műgyűjtő, e „képcsarnok" első igazgatója. A Nemzeti Szalon avatása óta több mint két emberöltő telt el. Most, oly sok évvel e nevezetes esemény után bizakodó reménynyel így módosíthatnók az ünnepélyes sorokat: végre megvan a lehetősége annak, hogy újjászülethessen a 12 évvel ezelőtt lebontott Nemzeti Szalon. A nagymúltú intézmény „feltámasztása" ez ideig főként anyagi okok miatt nem valósulhatott meg. Most busásan törleszteni kívánja az évtizedes adósságot a Főváros, s a képzőművészet ápolására hivatott valamennyi intézmény. A reprezentatív Nemzeti Szalon újbóli felépítése ugyanis nemcsak napirendre került e fórumokon, de — a jelek szerint — az építkezés megkezdése sem várat már sokáig magára. Vitathatatlan: Budapestnek immár égető szüksége van az új szalonra, lévén a kortárs művészek állandó, nagyszabású fővárosi bemutatói számára ma kevesebb a hajlék, mint amennyi a századfordulón volt. Kevesebb, mert — éppen a Szalon 1960-as lebontása miatt — képzőművészeink impozáns, rendszeres kiállításainak megrendezésére ma egyedül a Műcsarnok vállalkozhat. S bár a felszabadulás után megnyílt bemutatóhelyiségek enyhítettek valamelyest a főváros kiállítótereminségén, ezek — szerény méreteik miatt — csak kamara-tárlatoknak nyújthatnak otthont; vagyis a Műcsarnokra háruló feladatokból kevéssé tudnak részt vállalni. Márpedig napjainkban egyre több külföldi és hazai kiállítási igény érkezik a Műcsarnokhoz. így — ha nagyjelentőségű vagy nemzetközi kötelezettségű tárlat nem marad is el — számos jeles művész olykor évekig kénytelen várakozni, amíg reprezentatív kiállításával a közönség elé léphet. Ám a Nemzeti Szalon újbóli felállítását nemcsak a helyiségszűke indokolja, hanem a magyar művészet hagyományainak ápolása is. A Szalon ugyanis fennállásának 53 esztendeje alatt a hazai képzőművészet történetében rendkívül jelentős szerepet játszott. Díszelnök: Munkácsy Mihály Jóllehet a Nemzeti Szalon 1907-ben nyitotta meg kapuit a