Budapest, 1972. (10. évfolyam)

5. szám május - Fekete Gábor: A budai óriáskerület

uborka évtizedek alatt sem fizetné vissza az ilyesfajta beruházást. A Kosztolányi Dezső téri tej szakboltról is ráfizetés miatt kerül le a „Sasad" cégér, veszi át a tulajdonjogot a Közért. Szó ami szó: megérné a tanácsnak, hogy a kerület egyetlen mezőgazdasági nagyüzemében rejlő lehetőséget a kölcsönös haszon elve alapján kiaknázza lakosai számára. Hogy Sasad évi 200 millió forint értékű terméséből, a 60 holdról betakarított paradicsomból, paprikából, 50 vagonnyi őszibarackból, 40 vagonnyi csemegeszőlőjéből, 100 ezer fej salátájából, 90 ezer kacsájából, 20 ezer libájából, különleges sajtkészítményeiből — gyorsabban és több jusson a XI. kerületbe, annak is még ellátatlan pontjaira. Teret, parkot, pázsitot! Folytassuk az apró gondokkal, amelyek — az apróságokat érintik. A kerületi gyerekek tízezreit. A kelenföldi lakótelep már igazán nem sorolható a felvonulási övezetek, a friss, buckákkal és törmelékkel „antiparkosított" lakótelepek kategóriájába. Még kevésbé a lágymányosi. Mégis, a mai napig is sok a panasz a játszóterületek hiányára, elhanyagoltságára. Csak ízelítőül néhányat azokból, amelyeknek orvoslása nem okozhat gondot a kerületi, a fővárosi kasszának. Az Egri József, a Karinthy Frigyes-, Budafoki út övezte térség közepén bölcsőde áll; amikor felépült, játszóteret, pázsitot varázsoltak köréje. Amin aztán teherautók vágtak barázdákat, leszórva a gyepre terhüket — hulladékot, cementet, törmeléket. Három éve hozzáláttak a környék rendezéséhez, odaszállítottak néhány kupac földet. Űjabb egy év után feltúrták az alkalmi szeméttelepet. Ma is gödrök, törött betoncsövek, eső áztatta papírhegyek borítják a teret. .. Tanácstagok panaszolják, hogy a Baranyai téri gyermekjátszótér — kutyasétáltató hely lett, közegészségügyet és testi épséget egyaránt veszélyeztetve. A kelenföldi lakótelep játszóterein — uram bocsá', nem főben járó gond, de nem is milliós beruházás kérdése — igencsak elkelne néhány ivó-szökőkút a szomjas gyerekeknek. A Gellérthegy tövében, a valóban pompás jubileumi Parkban szabadon garázdálkodnak a rongálok — parkőr hiányában. Akad tér, ahol a gyermekek, felnőttek örömére másfél évvel ezelőtt játékasztalokat állítottak fel. Csak éppen az ülőkéket felejtették el felszerelni; márpedig állva bajosan lehet sakkozni, kártyázgatni, dominózni. Jó levegőt szívni, idegnyugtató zöld területen pihenni, játszani — e kívánság a főváros minden pontján megnyilvánul. Csakhogy a XI. kerületben különösen kitűnőek a lehetőségek a kívánság teljesítésére. S mégis, épp e tekintetben kellene azonosulni a belvárosi színvonallal?! Ennyit — vázlatosan — a XI. kerület néhány helyi gondjáról. Ha ezek jelenleg túlságosan is soknak tűnnek, valamiről azért nem szabad megfeledkezni. Arról, hogy egy fejlődő óriást jellemeznek, nem pedig holmi csenevész törpét. Fekete Gábor Hová kerül a sasadiak termése? Szóljunk néhány szót a kerület termelőszövetkezeti városrészéről. Főképp arról, hogy ellátja-e Sasad — vagy ahogy nevezik: virágos Sasad — a kerület zöldség-gyümölcs éléskamrájának szerepét. Mert virága van bőven a szövetkezetnek, annyi, hogy 35 ezer négyzetméternyi üvegházának termékei 42 budapesti virágboltot töltenek meg; négy üzletet a XI. kerületben tart fenn, sőt, a Kosztolányi Dezső téren tervezik az ötödiknek a megnyitását. De már kevésbé jelent konkurrenciát a tsz-hálózata — a Zöldértboltoknak. Összesen egy Sasad-üzlet árusít a kerületben zöldséget, gyümölcsöt. A szövetkezetiek ugyan azzal érvelnek, hogy a gazdaság termésének 60 százalékát az állami kereskedelemnek adják el, tehát Sasad igenis részese Budapest ellátásának. S a XI. kerület ellátásának ? A bökkenő ott van, hogy a kerületi Zöldértpavilonok, közértek által kínált áruból nehéz felismerni a friss sasadi zöldséget, gyümölcsöt; ez az áru ugyanis elvész a többi között, vagy ahogy a lakosok mondogatják: hozzátörődik a többihez. A vidéki közös gazdaságok által a fővárosnak szánt, s frissen leszedett barackot — hogy példával éljünk — a kereskedelem egy nap késéssel viszi el, ha ugyan elviszi. Azután raktárában válogatja, osztályozza, s legfeljebb harmadnapra szállítja a boltokba. Viszont a sasadiak a leszedett barackot egy óra elteltével a kerületbe szállíthatnák — ha lenne saját üzletük. A tanács azonban nem tud adni helyiséget; pavilon vételét, építését pedig a téesz nem tartja kifizetődőnek. Egy üzlethelyiség vételi ára négyzetméterenként 1500—3000 forint, építési költsége hatezer forint. A sárgarépa és az A Fehérvári úti piacon riB!/ «Fi Az egyik játszótéren /i